Sziasztok hívők és nemhívők!
Csak olvasgatok itt napról napra, de hozzászólni igazán nincs erőm. Olyan tompika vagyok mostanság
! Pedig érdekeseket írtok... Legutóbb pont azon kaptam fel a fejem, amit Jamina is idézett. Alapjában véve nagyon logikus. Klára értetlensége is, és Jamina gondolatboncolgatása is.
Én ezt a dolgot valahogy úgy látom, hogy a bűnös megbánása nem egyenlő a gyónással, az csak egy külsőség, ami következhet hitből, meggyőződésből, megszokásból és látszatból is, és persze lehet külső megnyilvánulása a valódi bűnbánatnak is. Valaki itt emlegette a jézusi idézetet is a bűnbánóról, hogy miért értékesebb az Úr szemében, mint a bűntelen, sajnos én már nem emlékszem, ki és hogyan, de azt hiszem, tényleg ott van a kutya elásva, hogy egy bűnt valóban megbánni egy őrületes nagy lelki munka, ami sokkalta nehezebb, mint egyszerűen bűn nélkül élni. Elkerülni a bajt - ha nem is mindig, de általában - könnyebb, mint kiköszörülni a csorbát. Apám szerint a szélsőséges példa világít rá igazán a megoldásra, nos talán a matematikában igaza van, de én nem mindig látom így, például most sem. (Bár lehet, hogy - mint mindig
- most is igaza van.) Szóval az anyagyilkost emlegetni szemben azzal, aki Istennek tetsző, bár nem istenhit által vezérelt életet él, egy ilyen beszélgetésben eléggé félreviheti a gondolatokat, mert olyan mély érzelmeket kavar, amelyek elhomályosítják a tisztánlátást. De azt gondolom, hogy aki elkövet valami égbekiáltó bűnt (érdekes, hogy a szó is valami felsőbbrendű tudatra utal: égbekiáltó), annak itt a földön valóban a poklok poklát kell megjárnia ahhoz, hogy eljuthasson a valódi megbánás szintjére. És akkor még mindig csak saját magával tisztázta a múltját, ha komoly a bűne, a társadalom, a családja még mindig lehet, hogy SOHA nem bocsát meg neki. Szóval egyáltalán nem olyan könnyű dolog ez, hogy csak úgy kijelenthessük: naná, csak gyón egyet, aztán máris a mennybe jut!
Jamina,
valójában mi az, ami elrettent a hittől? Mi az, ami miatt csak a hit útmutatásait követed, magát a hitet elutasítod? Tényleg érdekelne. Mert nehogy azt hidd, hogy nem tudom elképzelni vagy elfogadni, de ez minden ateistánál érdekel, hogy mi az oka. "Tudod, érdekelnek az ilyen elvi gondolatok; jókat lehet rajtuk töprengeni." (Ja, és igazán kedves vagy, hogy hiányoltál
)
Betti29,
értelek téged is, de a papot is. Ha valaki tényleg a hit felé akar fordulni, noha korábban nem foglalkozott behatóbban a kérdéssel, akkor erre idő kell, és ha neked akkor nem volt, akkor érthető, hogy próbált rávenni arra, hogy teremts magadnak időt. A te oldaladról érthető, hogy nem tudtál másként élni adott pillanatban, de az övéről is, ahogy erre reagált. Itt van a sokat emlegetett ellenérdekeltség. És az, hogy a dúsgazdag többeket nem hibáztatta, persze lehetséges, hogy valóban a pénz miatt volt, de talán az is lehet, hogy ők már más fejlődési szakaszban voltak, már nem volt szükségük annyi időre, mint neked, aki még az ismeretek befogadásának kezdetén voltál.
Klára,
most tényleg, miért pont a Harry Potter? Annyi mese van még, amibe méltán bele lehetne kötni, nem? Furcsa nekem, hogy van egy regény, amit végre szívesen olvasnak a gyerekek a sok unt-utált olvasmány helyett, és akkor egyből belekötnek. Félreértés ne essék: nekem nem kedvenc könyvem, de azért jó volt látni, hogy a sok gyerek, aki korábban semmit nem olvasott, most egymásnak kölcsönadva kapott utána. Nem tudom, mi az, ami ennyire irritáló?
Adrienn,
óriási vagy, hogy feladtad magad!
Minden nagyrabecsülésem! És azt hiszem, egyet tudok érteni az utánad szólóval, hogy nem vagy te ateista.
Amúgy ez a felnőttként hitre térés: nem tudom, nehéz-e, hiszen Kati példája pont azt mutatja, hogy lehetséges. Tőlem távol áll a megtérés, ahogy azt a köznapi nyelv értelmezi. De valamiféle lassú elfogadása annak, hogy léteznie kell egy felettes irányítónak, valakinek, aki ezt az egészet összefogja (ahogy Teó fiam mondta a minap: kell hogy legyen gazdája a világnak), akiben meg lehet bízni, nem úgy, mint a halandóságánál fogva gyarló emberben, szerintem felnőttkorban még inkább lehetséges, mint gerekfejjel, amikor csak elfogadom értékelés és kételkedés nélkül, amit mondanak.
Ennyiben akár egyet is értek Ilustával, hogy a gyereket terelgetni kell ugyan, de előírni neki egy utat eléggé kétesélyes: vagy elfogadja, és akkor talán át sem érzi, át sem gondolja, amit modnunk neki, és akkor kérdéses, hogy értékes-e, vagy pedig elutasítja az általunk kínált egy utat, akkor meg mire volt az egész felhajtás. (Csak hogy kellőképpen laza legyek
)
Titeket, eddig nem emlegetetteket meg mind nagyon szeretlek azokért, amiket írtatok!
Klassz volt olvasni Bellanát, Zsunyát, Szilvit, Zsuzsát, ha valakit kihagytam, csak az én agyzsugoromnak tudható be
.
Kati,
a végére hagytalak. Őszintén szólva már a topik felütése nem tetszett, ezért sem volt kedvem hozzászólni. Kekknek, ki ha nem én mondom meg nektek-nek éreztem, ahogy eleinte szóltál hozzánk. (Habár akkor még hozzám nem
) Különösen a Szilvihez intézett kirohanásod volt számomra értelmezhetetlen. És tényleg, ha máskor nem is mindig zavar, hogy valaki nem regisztrál, ez most megint egy olyan eset, amiről más beszélgetésekben már dumcsiztunk, hogy bizony zavaró, ha valaki nem vállalja magát. Lásd, te is informálódtál, mert informálódHATTÁL Szilviről, merthogy ő nyílt és nem bújik könnyen lecserélhető nevek mögé, míg te nem mered vállalni magad, noha téged személyesen az Úr vezérel. Meg ne bántódj, mert tényleg nem azért írom, de úgy érzem, te még mindig bizonytalan vagy a hitedben és önmagadban is, mert ha nem így lenne, nem fordulnál internetes fórumon egy csomó vadidegen emberhez, hogy miként neveld a gyerekeidet keresztény módon. Ezt, átélve a hitet és gyakran forgatva a Bibliát, magadnak is tudnod kellene. De az is biztos, hogy amint Klára írta, jó lenne találnod egy számodra is elfogaható közösséget, hogy a napi gondjaidat megoszthasd velük. Hogy nem tetted ezt meg mindeddig, miközben már évek óta megtértetek, szintén az önmagad iránti bizonytalanságod számlájára írom. Kati, ha azt akarod, hogy a hited hiteles legyen, neked, a környezetednek, a gyerekeidnek, akkor sokkal jobban el kellene hinned, hogy ez a hit élhető, járható úton visz végig, és hogy vannak társaid ezen az úton! Tanulhatsz azoktól is, akik nem támogatnak, és azoktól is, akik egészen másként látják a világot. És mielőbb el kellene fogadnod, hogy azok is hittel élnek, akik nem pontosan úgy gondolkodnak, mint ahogyan te. Keresd a hasonlóan gondolkodók közösségét, de ne várd el tőlük, hogy mindenben egyetértsenek minden gondolatoddal. Ehhez sok szerencsét és Isten segítségét kívánom.
Kíváncsi
Ritkán, de akkor sokat!
Így utólag elolvasva "kissé zavaros", de talán csak juttok vele valamire!