Kiemelt témák

Jamina!

Én meg egy kicsit mindenben hiszek.
Mindegyik vallásban vannak nagyon szép dolgok.
És szerintem Isten léte, a lélekvándorlás, az evolució és még az ufók sem zárják ki egymást. Miért ne lehetne mindez együtt?? Sokszor belegondolok milyen elképzelhetetlenül nagy a világegytem, hogy is ne lehetne más is amit nem tudunk elképzelni?

Bocsánat ha zavaros voltam

Bellana

Nagyon off,

Szilvi, rég jártam erre, van manapság waldorffal foglalkozó topic? Ha nincs lehetne?
Mit jelent az,hogy főállású waldorf-anya?

Bocs az offért
Emese

Sziasztok!
Jamina, nem "szerintem" üdvözülhetnek az ún. anoním keresztények, hanem a rk egyház szerint. Miért nem lettél okosabb? Ha a r.k. egyház álláspontját kérdezted, akkor íme. Szilvié az ő személyes véleménye volt. Másik kérdésedre: faramucin hangzik, de IGEN, többet ér. "Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen. (Lk 15.7)" Azonban mégsem úgy kell érteni, ahogy írtad, ugyanis a megtért bűnösök megtérésük után már nem fognak elkövetni ilyen halálos bűnöket, gondolva, hogy úgyis meggyónhatják.
Szilvi, MTörv=A Második Törvénykönyv, avagy Mózes V. könyve a nem katolikus kiadásokban.
Bellana, a Károli Biblia protestáns kiadású, abban elvből nincsenek lábjegyzetek; én a katolikus Szent István Társulat-féle kiadásból idéztem, a jegyzeteket teológus professzorok készítették.
A "Jézus félig ember volt" kifejezést is helyesbíteném: valóságos Isten ÉS valóságos ember - ez a pontos hittani megfogalmazás. Persze hogy volt dühös (pl amikor kikergette a kufárokat a templomból), szomorú, hálás és humoros is; volt politikai véleménye és erkölcsi tanítása, főleg pedig észrevette, hogy hol tud segíteni azokon, akikkel találkozott. Félreérthető voltam? Más kérdés, hogy az Evangéliumokban a legtöbb tette és megnyilatkozása szimbolikus, példabeszéd, mögöttes tartalommal bír, amelyet az egyházi hagyomány örökít tovább a Szentírásmagyarázatokban. Ezek is a Szentlélektől ihletett szövegek.
Az a helyzet, hogy ha ezt mint kiindulási alapot nem fogadja el valaki, akkor vitatkozni is parttalan, mert hit kérdése az egész. Ezért is nem akartam belefolyni az egészbe, csak Szilvi "hiányolt".
Tudom, hogy nagyon könnyű belemagyarázni mindenfélét és félreérteni ezeket, ahogyan Névtelen is tette. (Miért vagy Névtelen? Mitől félsz? Én névvel írtam.) Érdekes, hogy Szilvi után én is megkapom ezt a rasszista jelzőt. Azért gondolkodjatok egy kicsit, névtelenek, hogy mit is írtok. Igen, Jézus zsidó volt, és az Evangéliumok szerint mégis igen gyakran ostorozta a korabeli vallási vezetőket, szembenállt velük. Ezért is végeztették ki azok. A farizeusok vallásossága éppoly terméketlen volt, mint a fügefa. Te pedig szintén farizeus vagy, ha van képed így kiforgatni a szavaimat.
Ilusta, Te pedig ezt írtad: "Ne haragudj, de nem hiszek a hirtelen megtérésben, számomra kissé gyanús és visszatetsző". Pedig a megtérés épp ilyen, az ember egyszer csak, egyik pillanatról a másikra megtér, ahogyan Szent Pál is, Jézus legnagyobb üldözőjéből lett legodaadóbb híve, ld. "pálfordulás". Másrészt OK, Te a vallás terén semmire sem neveled a gyermekeidet, hogy kedvük szerint választhassanak majd. Ez is egyfajta beállítódás, nem? Valamit csak mondasz nekik, ha Istenről, Jézuskáról, angyalokról, hasonlókról kérdeznek. Másutt már írtam, hogy pl engem is így neveltek, ilyen "szabadosan", és csöppet sem vagyok hálás ezért a szüleimnek, máig nyögöm a következményeket. Másrészt pedig eszerint semmilyen dologban nem akarsz példát mutatni nekik? Mindent a maguk feje szerint csináljanak? Nem is neveled őket? Majd rájönnek maguktól, hogy mi helyes, és mi helytelen? Állítólag Amerikában volt divat ez a fajta "nevelés", és teljes kudarc lett az eredménye.
Kati, Te pedig komolyan megbántódtál? Vagy nem akarsz leereszkedni a "pórnéphez"? A Ti felekezetetekben nem szokás evangelizálni? Ez is lehet annak egy formája.
Klára

Sziasztok!

Jamina,
nem szerintem jutnak pokolra, hanem azt hittem, hogy a keresztény egyházak szerint. Tévedtem, és ennek örülök. Klárának hála.
Bár nekem is nehéz elfogadni, hogy egy megtért bűnös kedvesebb, mint egy "rendes" ember, aki nem hívő. Valahogy ÉN nem tartom az ÉN Istenemet ennyire egoistának és hiúnak. (Meg ne sértődj, Klára!) Természetesen nem a tetteink megbánását nem fogadom el, mert az az én hitemben is bekövetkezik előbb-utóbb, ha nem is olyan direkt formában, mint egy gyónás. De a karmánkat le kell dolgoznunk, és így vagy úgy jóvá kell tennünk, vagy "fizetnünk" kell a bűneinkért. Igen, hiszek a lélek örök életében és a Karma Törvényében, és így a lélekvándorlásban is. Nincs örök kárhozat (szerintem), hanem addig kapunk lehetőséget, amíg nem sikerül. Erre hallottam azt, hogy ez a gyávák hite. Érdekes. Viszont az én hitemben senki nem "tér meg", vagy megy gyónni FÉLELEMBŐL. A kárhozattól való félelemből. Szerintem Klára is egyetért velem, hogy nem kevés a keresztény vallásban a félelemre való apellálás (nem véletlen az "istenfélő" kifejezés). Gyereknevelésben (persze w.-ban) mondják, hogy a félelmen alapuló engedelmesség nem egyenlő az igazi engedelmességgel, a "jó" viselkedéssl. És ezzel én nagyon egyetértek. Remélem, hogy a hívők nagy része szívből és szeretetből engedelmes, de akkor meg minek ijesztgetni?!

Klára,
megtaláltam, kösz.
Mi az, hogy a magyarázat is a Szentlélek által ihletett? Ezt honnan lehet tudni? Ezt ki mondja meg, vagy ki? A zsinat? (Nem kekec, komolyan érdekel).
És mi van azokkal az evangéliumokkal, amik a mai 4 előtt íródtak (pl. Tamás, Mária), és szerinted bizonyára gnosztikus eretnekség(ek)? Kiskacsa megfutamodott, meg is van a véleményem róla.
Ja-ja, szimbolikus. de biztos, hogy csak egyféle magyarázat lehetséges? Talán te írtad, hogy az egyház is emberekből áll. És akkor jöhet a Szentlélek és ihletheti, ha én félreértem direkt, vagy véletlenül... Még ha a legtöbb pap meg kardinális csodálatos ember is, azért biztos volt/van/lesz hatalomvágyó gyenge jellem is. De most megint csak az ördög ügyvédjét játszom, mert ez a szimbolikus dolog sarkalatos pont, amin minden vita meddő lenne, és ez piszkálja a csőrömet persze.

Emese, OFF, nincs ilyen topik, magánban leírom a w-anyát, ha gondolod. Van mail címed? ON

szilvi

bocsánat, hogy MEGINT litánia lett

Sziasztok!

Klára, köszi a választ,nem voltál félreérthető, nem is értem, hogy ezt minek kapcsán kérdezted.
Részemről örülök, hogy nem magyarázatos Bibliám van. A protestáns Biblia nem igazi Biblia????
Mindenesetre továbbra is Szilvi véleménye áll hozzám közelebb és a frászt kapom attól, hogy egy akár többszörös gyilkos "többet ér" ha meggyónja, megbánja(?),mint egy tisztaszivű ember. Az akár pokolra is juthat csak azért mert nem keresztény?
Én azt gondolom, hogy a legfontosabb a szeretet és az elfogadás, hogy eltudjuk fogadni azt is aki másként gondolja, érzi a dolgokat mint mi. Nem hiszem, hogy pl. valahol valamilyen benszülöttek elkárhoznak csak azért mert mást hisznek, máshoz imádkoznak és más szertartásaik vannak.
Klára, te nagyon otthon vagy a témában. Ezt tanultad valahol? Én tényleg nyomodba sem érek, mert csak a magam örömére olvasgattam a Bibliát és a magam módján élem meg a hitem, de remélem ezért még nem vagyok megvettendő és nem jutok pokolra

Kati, tényleg kár, hogy eltűntél!

Bellana

Sziasztok Lányok!

Nem tudok érdemben hozzászólni (mint írtam már nem olvastam a Bibliát), de olvaslak Titeket szorgalmasan Érdekes nagyon amiket írtok

DBarbi

Bellana,

olvasd el megint Klárát itt: 2003 December 27 szombat - 21h 43:  
Nem fogalmazott ennyire végletesen. Engem megnyugtatott. Nem azért, mert így akkor egyetértek vele, mert nem, de örülök, hogy egyel kevesebb "bajom" lehet az egyházzal.

szilvi

Szilvi!
Küldtem mailt de nem biztos hogy elment.
sihegy@vnet.hu
Emese

Szilvi! Aranyos ahogy véded Klárát, de én nem bántom.
A végletességet mire érted? A pokolra jutásról amit kérdeztem? Nem is Klára mondja ezt hanem az egyház ha jól értettem.
Klára írta ezt dec 24. 18:04-kor: nem "szerintem" üdvözülhetnek az ún. anoním keresztények, hanem a rk egyház szerint. Miért nem lettél okosabb? Ha a r.k. egyház álláspontját kérdezted, akkor íme. Szilvié az ő személyes véleménye volt. Másik kérdésedre: faramucin hangzik, de IGEN, többet ér. "Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen. (Lk 15.7)"

Erre érted az én sarkításom a benszülöttekkel?
Kérlek,írd meg mire gondoltál, mert most megkavarodtam!
Lehet, hogy nem kéne írnom többet ebbe a topikba, annyira nem értek a dologhoz csak laikusként és érzelmektől hajtva írtam ide, nem akarok senkit megsérteni.

Bellana

Kiskacsa és Zsuzsa!

A Biblia könyvei másfél évezreden keresztül íródtak, tehát maga a Biblia is folyamatosan alakult ki. A könyvek mind isteni ihletésűek, és magát az összeállítást is Isten "menedzselte", mert csak Isten képes arra, hogy közöljön egy szimbólum-sort valakivel, és ezer év múltán egy másik embernek megmutassa a megoldást. Mi a családban minél jobban elmélyedünk a Biblia olvasásában, annál jobban értjük a többszörös szimbólumrendszert, és annál világosabb, hogy az egész így kerek egész, ahogy van. "Kezdő" keresztény koromban én is aggódtam, mi van, ha valamit kihagytak, de most már tudom, hogy Isten vezényelte le az összeállítást. A magyarok Károli Bibliájában ugyanazok a könyvek vannak, mint az angol, német stb. Bibliákban.

Különben az egész úgy kezdődött, hogy Mózes Isten ihletésére megírta az első öt könyvet a pusztai bolyongás során és megparancsolta, hogy a szövetség ládájában (frigyláda) őrizzék (5 Mózes 31,26). A 6. könyvet Józsué írta, és azt is a ládába tették (Józsué 24,26). Ezeket sok év után Salamon idejében megtalálták (2 Krón. 34,14). Salamon meg a többi próféta írta a többi könyvet, ezeket valószínűleg mind a jeruzsálemi templomban őrizték. Jézus idejére már összeállt az ótestamentumi gyűjtemény, az "írások", lásd Lukács 24,44.

Az Ótestamentum írása után eltelt vagy 400 év az újtestamentumi evangéliumok megírásáig. Az apostolok írásai könyvenként forogtak közkézen. 300 körül döntötték el, hogy ezeket könyvbe foglalják, de csak a bizonyítottan hiteleseket, így jött létre az Új Testamentum.


Többek!

Nagyszüleim között van katolikus, református, evangélikus. Szüleim református + katolikus, bedőltek az atizmusnak, engem és a testvéremet nem kereszteltek meg. Nem esküdtem templomban. Megszültem az első gyermekem, gondoltam mégis keresztelkedjünk meg mi ketten a férjem vallására, ami unitárius volt. Évekkel később, Istennek hála, különféle közös tapasztalatok után, megtértem férjemmel egyszerre, de nem épp egyik napról a másikra. Isten megadta nekünk azt a bölcsességet, hogy Őt keressük közvetlenül, személyesen, nem papokon keresztül. Ettől függetlenül sok mindent olvastam különféle felekezetű papoktól több nyelven, mindent a Szentíráshoz mérek, mint minden kereszténynek tennie kellene. Templomban is voltam egy párszor. Ha találnék egy olyan gyülekezetet, ahol a tiszta evangélium csendül fel, ahol nincsenek álkeresztények és álpapok, akkor oda minden bizonnyal tartoznék, de ez még nem jött össze.
A Hit gyülekezetéről annyit, hogy még évekkel és a sok botránnyal ezelőtt elmentem az épületük (nem nevezném templomnak) felé, szétnézni. Két dolog azonnak eltántorított: a "gazdagság" láttán nyilvánvaló volt, hogy kívülről pénzelik őket valami célból. A másik meg a rengeteg biztonsági őr: ilyet keresztények körül sehol sem látni, ők amúgy is Istenre támaszkodnak. Ott vannak még a Jehova tanúi, amik jobbindulatúak ugyan, de azért nem nevezhetők kereszténynek, mert a kereszténység legfőbb tanítását tagadják: azaz Jézus istenségét.

Szerettem volna a kérdésekre mind válaszolni ma, de sajna nincs több időm. Jó chattelést.

Egy dolgot kifelejtettem: rájöttünk, hogy az unitáriusok is tagadják Jézus isteni mivoltát, úgyhogy ők sem nevezhetők keresztényeknek. A felekezetek ellenére csak 1 Keresztény Egyház van, ami a mindenhol élő igaz hívő keresztényekből mint élő kövekből áll össze.

Sziasztok!

Én is nagy érdeklődéssel olvastam a hozzászólásokat. Azt hiszem sok minden akár vonatkozhatna rám is, bár neveltetésemnél fogva, gyermek és kamaszkorom teljesen nélkülözte a vallás bármilyen formáját. Így elég "tudatlan" vagyok, de egy dolgot állíthatok. Ha ott "belül" tudod, érzed, hiszed, hogy van VALAKI, aki több, aki a minden, aki lát és elfogad, talán megbocsát, esetleg ítél, akkor mondhatod, hogy hiszel. Nem muszáj nevesíteni sem a dolgot, az érzést. Úgy gondolom, hiszem az Istent és mindazt, amit a Biblia tanít. Nem vagyok keresztény, nem kereszteltek meg gyermekkoromban, felnőttként volt egy próbálkozásom. Férjem édesanyja református. Akkor még csak a család kedvéért elmentem konfirmációs felkészítésre, tudjátok, legyen később templomi esküvő, keresztelő, stb. Igen ám, a jó szándék megvolt /a hit akkor még kevésbé/, ám a lelkész okozott némi gondot. Nem a keresztényi gondolatok, a tíz parancsolat, stb. volt a probléma. Üzletkötőként dolgoztam, persze hajtva a pénzt, az anyagi biztonságot, hiszen szüleim nem tudtak nekem lakást venni, kénytelen voltam minnél többet dolgozni, hogy előbbre jussak. Nahát ez volt a GOND, a lelkésznek. Hogy én nem a keresztényi életet élem, nem szabadna hajszolni a földi javakat, nem szabadna napi 10-12 órát dolgozni, stb. Egyszóval nem is a hiten volt a hangsúly, csupán azon, hogy egy számomra elfogadhatatlan elvárásnak kellett volna megfelelnem. A lelkész ezt nem értette meg, nem volt más választásom, nem mentem többet. Persze nem volt egyházi esküvő, stb. Már azt hiszem készen állnék rá, bár van még mit tanulnom, megértenem, de nem tudom, hová forduljak. Családom, nagyszüleim révén római katolikus, talán elindulhatnék azon az úton. Bár a Kati által elképzelt világot, gyereknevelést nem tudom elfogadni, de nem is gondolom azt, hogy csak ÚGY lehet keresztény életet élni. Változik a világ, hozzátartozik HP és még nagyon sok minden más is.
Bocs a hosszúságért és a "betolakodásért"!

Sziasztok! Szilvi, a hagyomány ihletettségébe jól belegabalyodtam. Bocsánat, a Biblia jegyzetei nem sugalmazottak. Ám Isten "ügyel" arra, hogy az Egyház a Bibliát hitelesen magyarázza. Mint Szent Péter utóda, a pápa a püspökök testületével együtt alkotja a legfőbb Tanítóhivatalt, ők döntenek a hittételek felől, pl. zsinaton. Mint emberek lehetnek gyarlók természetesen.
Kérdezted a meditálást: azt hiszem, a Te értelmezésed szerint nem meditálnak a hívők, de a szemlélődő ima (az ima legelmélyültebb formája)nagyon hasonlít a meditáláshoz, ez szavak nélküli beszélgetés Istennel, Isten jelenlétébe helyezkedve.
Apokrif iratok: ezekből írtam a szakdolgozatomat (ógörögből, konkrétan az apokrif ApCsel-ekből), nem korábbiak, mint a kanonikusok. Igen, többnyire gnosztikus jellegűek, ezért is nem kerültek bele a Szentírásba. Már az I. században elvetette őket az Egyház, éppen az eretnek/mesés elemeik miatt.
Bellana: azért kérdeztem, mert én is azt írtam, hogy lehetett dühös (mármint Jézus), aztán mégis megismételted, hogy pedig lehetett.
A protestáns Biblia is "igazi", kb. ugyanaz, csak elavult a fordítás nyelvezete, és nem akarják lecserélni. Pedig sok embert ez tart vissza a Biblia olvasásától, hogy nem értik a szöveget. A katolikus jegyzeteket nem kötelező elolvasni, a kötet végén kaptak helyet.
A "tisztaszívű" mit jelent? Amúgy nem igazán értelek titeket: ha úgysem hisztek a Mennyországban, akkor miért fáj, hogy az Egyház tanítása szerint ki jut oda? (Ráadásul nem is néztetek utána, mit tanít valójában.) Ha valaki nem hisz Istenben, miért akar üdvözülni? Az Üdvösség az Istennel való egyesülés tulképp. A bennszülöttekkel kapcsolatban nem akarom megint megismételni, de olvasd vissza: a zsinat éppen azt mondja, üdvözülhetnek. A nagy bűnösökről: "Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek kevés bűnét bocsátják meg, az csak kevéssé szeret." (Lk 7.47; ezt Mária Magdolnával kapcs. mondta Jézus.) Azt hiszem, ezt félreértitek, a kiindulópont hibás. Ha nem tisztának érzitek magatokat, hanem bűnösnek, akkor sokkal megnyugtatóbb ezt olvasni. És nem kell ahhoz anyagyilkosnak lenni, hogy az ember bűnbánatot tartson. A nagy szentek is utolsó bűnösnek érezték magukat. Szilvi, ha "misztikusnak" tartod magadat, akkor ezt értened kell. És itt jön be, hogy a megtérés: elfogadni Jézust személyes Megváltómnak, aki megszabadít a bűneimtől. A bűn pedig az, ami elfordít Istentől. Vagyis csak akkor tudsz Istennel egyesülni, ha megszabadulsz bűneidtől, az Istennel való egyesülés pedig maga az Üdvösség.
Bellana, dehogy vagy megvetendő! És azt sem hinném, hogy Pokolra kerülsz.
Nem végeztem teológiát, csak autodidakta vagyok Amúgy minden katolikusnak illik tudni ezeket (hittanórán tanítják), s én sem tudom kapásból, minden hozzászóláshoz szépen utánaolvasok, nehogy túl nagy hülyeséget írjak nektek.
Klára
P.s.: sajnos csak modemel netezek, ezért reagálok mindig megkésve. Utoljára este 7kor olvastam a hsz-okat, nem tudom, azóta mi jött.

Nézzetek bele ebbe:

http://www.unitarius.hu/magyar/kate.html

aztán majd kérdezek én is.


bigacsiga Kata

Kedves Kati!
Tudod, ha a gyerekeidet a templomban meg esetleg az iskolai hittan órán tanítják keresztény életre és gondolkodásra, méghozzá kezdettől fogva, akkor megtanulnak valamit, amit te sajnos nem tanultál meg. Ha nem írtad volna, hogy csak mostanság "tértél meg", akkor is tudnám, mert virít az írásodból, hogy nem gyerekkorod óta élsz így.
Ha gyerekkorod óta keresztény lennél, akkor képes lennél a hiteddel normálisan együttélni, ahogy más keresztények teszik. Te viszont lánglelkű fiatalként megtértél, és azóta erről szól az életed, vagyis szélsőséges lettél, túlzásba viszed, sőt, kicsit agresszív is vagy (az írásaid alapján legalábbis úgy tűnik), ami egy gyerekkorától vallásos embernél nem jellemző. Tudod, kikre hasonlítasz? A szektásokra. Ők szokták ennyire túlkomolyan venni a hitüket, bármi is legyen az.
Ne hidd, hogy nincs itt rajtad kívül keresztény. MÁr eleve a nagy számok törvénye alapján kell hogy legyen jónéhány. De nyilván az évek során megtanultak a keresztény életvitelről sokmindent, amit te nem tudtál felnőttként megtanulni. Ők nem tüntetnek a hitükkel, nem kötnek bele a nem hívőkbe, nincsenek elájulva hívő mivoltuktól, mint te, aki számára ez az önmagad új és dicső.

A gyereknevelésnél két dolog van: egyrészt érdemes volna szétnézned más családok közt, ahol mindenki számára természetes és gyerekkor óta tart a keresztény szellem, és kicsit ellesni tőlük a gyereknevelést. Sokat fogsz tanulni tőlük. Másrészt nem úgy tudod a gyerekeidet a káros befolyástól megóvni, ha nem is találkozik vallásellenes dolgokkal, hanem úgy, hogy megtanítod (vagy inkább nálad tapasztaltabb hívők megtanítják) őt, hogy hogy lehet a kísértésnek ellenállni anélkül, hogy ezzel kiközösítetté válna a társai közül. Lehet, erre én számtalan példát láttam már. Csak az a lényeg, hogy ha tényleg jót akarsz a gyereknek, akkor bízd nálad tapasztaltabb hívőkre a kereszténységre való nevelését. Mert ezügyben még magad is tanuló vagy csak (ld. föntebb).

Kedves hajnali Névtelen! (Miért vagy névtelen?)
Sok mindenben igazad van, de miért támadtál így rá Katira? Miért hányod a szemére azt, amiről nem tehet? Ahelyett, hogy örülnél a megtérésének, valósággal megveted azért, mert nem vallásos családba született. A keresztény családban születetteknek is szükségük van megtérésre, arra a pillanatra, amikor az életükben elfogadják Jézust személyes megváltójuknak, különben a hitük csak halott betű marad. Kár lenézned a "szektásokat", inkább tanulhatnál a lelkesedésükből. Elég szomorú, hogy a történelmi egyházak tagjai közül sokan langyosan élik meg a hitüket, és megbotránkoztatja őket a karizmák gyakorlása a szabadkeresztényeknél. Nem írtad, hogy Te milyen felekezetű vagy, de nem hiszem, hogy az egyházad a kirekesztést tanítaná. Kati számára is eljön majd a lángolás évei után a hit "hét szűk esztendeje", amikor rájön, hogy társakra is szüksége van a hite megéléséhez, és a férje sem elég ehhez. De ez az ő személyes tapasztalata lesz, ha lesz. Az ilyen ráripakodás csak ellenállást vált ki.
Amúgy pedig kövezzetek meg, de én sokban egyetértek Katival, ami az okkultizmust, HP-t meg a többi "veszélyes" dolgot illeti. Igen, törekedni kell arra, hogy a gyerekeinket megóvjuk ezektől zsenge korukban. Szerintem elég jó megoldás, ha egyházi oktatási intézménybe járnak, de Kati számára ez sem jó, mert ő nem azonosul a történelmi egyházakkal. Ezért nem javasoltam eddig. Kati, továbbra sincs jobb ötletem, legfeljebb annyi, hogy az otthoni jó példa legyen erősebb a sok rossz befolyásnál. Imádkozzál sokat a gyerekeidért, bízd őket bátran Istenre. Az a baj, hogy ha nem találsz számodra megfelelő hívő közösséget, akkor az a javaslat sem fogadható meg, hogy járjatok minél többet hasonszőrűek társaságába, próbáljanak barátokat szerezni közülük. Ezért írtam, hogy nem tudom, mit szeretnél hallani. Szerintem a keresztény nevelés elszigetelten nem lehetséges (a mai világban biztos nem).
Betti 29, sokat gondolkodtam azon, amit írtál a lelkészről meg magadról. Talán Te reagáltad túl a dolgot, talán ő látta, hogy a keresztségre való vágyad még nem hitből fakad? Ha komolyan gondolod, hogy katolikuséknál próbálkozol, akkor tedd bátran. Hol laksz? Budapesten a nagyobb plébániák folyamatosan indítanak felnőtt hittant azok számára, akik nem lettek kicsiként megkeresztelve. Ha gondolod, szívesen utánanézek, hogy hol találsz ilyet a közeledben. Küldhetsz mailt is.
Bellana, én sem bántani akarlak! Ne menj el! Csak azt vettem némileg zokon, hogy mindig ugyanazt kell ismételgetnem, mert vagy felületesen olvassátok el, vagy kiragadtok egyes mondatokat, pedig itt fontosak az árnyalatnyi megkülönböztetések.
Sziasztok, és várom a megkövezést is.
Klára

Jó reggelt!
Én is modemes vagyok. És a napokban érkezik majd a telefonszámla.
De ennek ellenére nem bírok távolmaradni.

Bellana,
igen, úgy értettem, ahogy mondtad, hogy NEM jut pokolra a nem-keresztény.

Klára,
"És itt jön be, hogy a megtérés: elfogadni Jézust személyes Megváltómnak, aki megszabadít a bűneimtől. A bűn pedig az, ami elfordít Istentől. Vagyis csak akkor tudsz Istennel egyesülni, ha megszabadulsz bűneidtől, az Istennel való egyesülés pedig maga az Üdvösség."
Ez nekem ezt jelenti: mert célom az, hogy elérjem a Krisztusi tudatot, ezért le kell vetkőznöm minden sallangot, minden tettemet és gondolatomat a Krisztusi szeretet kell, hogy áthassa, így nem is "bűnözhetek", értelemszerűen. Ilyen értelemben el tudom fogadni Jézust "megváltómnak". Hogy létével mindig emlékeztet arra, hogy hogy kellene élnem, hogy életem spirituális célját elérjem. Lehet, hogy ez "fordítva van" neked, nem tudom.
De TUDOM, hogy amíg pl. harag van bennem, addig bizonyos szintekre, vagy belső körökbe, vagy hogy hívjuk, nem juthatok el, vagy be, azaz nem tudok egyesülni a Krisztusival, az Istenivel.
Jaj, nagyon zavaros? Nagyon eretnek?

Szemlélődő ima. (Ezt lehet a meditáció PASSZIV fázisának is hívni. Értem, miről beszélsz.)

na, ezt a mailt reggel 7 óta írom, rengeteg félbeszakítással, és most már végképp nem hagynak koncentrálni.

szilvi

Betti29!

Térj be máskor is, itt senki sem betolakodó. A fórumoknak nincs "tulajdonosa", és akkor van baj, ha csak egy szükkörű csapat írogat azokba. Kár haragudnod a papra, mert neki az a feladata, hogy lelkileg felkészítsen, és bizony te magad is beismered, hogy a pénzt hajhásztad akkoriban meg végül is te hagytad ott a papot, és nem ő téged. Nekem viszont tetszik az őszinteséged. Az úton való elindulást kezdhetnéd a Bibliával is.

Névtelen'

Egy szóval sem írtam, hogy mostanában tértem meg, az sok évvel ezelőtt történt. Nagyon sajnálom, hogy nem nevelkedtem keresztény légkörben, és tudom, ha megtérésem előtt meghaltam volna, a pokolba kerültem volna. Egy jó dolgot találok viszont abban, hogy felnőtt fejjel kívülről kerülök be az Egyházba, tudniillik azt, hogy nem vagyok elfogult egyik felekezettel szemben sem és kritikusabban tudom nézni a dolgokat. Remélem, hogy Istennek célja volt mindezzel.

A szektásokra tudod miért nem hasonlítok? Mert mint írtam, Istenre figyelek, és emberi vezetőket nem szokásom sem imádni, sem gondolkodás nélkül követni.

Keresztény (de valóban hívő) családoktól nagyon is akarok tanulni, és adná az Isten, hogy nálam tapasztaltabb hívő tanítokat/tanárokat találjak, mert szívesen rájuk bíznám a nevelést.

Minden keresztény csak tanuló, és a teljes megismerés fokára itt a földön nem fog eljutni.

Nekem is van sok hibám, csakúgy mint neked és mindenki másnak.

Sziasztok!

Túlságosan nem szeretnék belefolyni ebbe az elmélkedésbe, de irnék néhány gondolatot.

Én evangélikus vagyok. A nagyszüleim, a szüleim is az evangélikus vallást gyakorolták, nagypapám presbiter volt. Vasárnaponként, ünnepnapokon jártunk templomba, konfirmáltam is. A Bibliát ebből kifolyólag elég jól ismerem, hiszen végig kellett olvasnunk.
az utóbbi években már ritkábban járok templomba, bár úgy gondolom nem ettől lesz hivő valaki, ha rendszeres templomlátogató. Hiszek Istenben, elfogadom a Biblia tanait, de mindezt nem teszem fanatikusan.
Engem Kati nagyon emlékeztet egy barátnőmre, aki egy-két éve "tért" meg és azóta egy különös világban él.
Én tiszteletben tartom mindenki vallását és világnézetét és nem is igen szoktam ebben vitatkozni, egy kivétellel: ők pedig a Jehova Tanúi. Mindaz, amit ők csinálnak, hirdetnek az egy borzalom és igazságtartalma vajmi kevés van. De ez nem tartozik ide.

Hogy keresztényként hogy kell élni, nem tudom. Nem gondolkoztam azon sem, hogy a gyermekemet keresztényként hogyan kellene nevelni. Úgy nevelem, ahogy én helyesnek tartom. A Bibliát később megismerheti, járhat templomba stb. Nem fogom erőltetni és kényszeriteni sem. Hagyom hogy élje a gyermekkorát a lehető legboldogabban! Ez a legfontosabb !

Röviden ennyit. Engem kicsit megrémiszt, ha valaki ennyire (mint Kati) fanatikkusan hivővé válik és eltúloz dolgokat!

G.M.

Sziasztok!

Klára, hozom már a követ, de marha nehéz.
Na, viccen kívül én sem bántódtam meg,sőt valszeg igazad van abban, hogy kiragadtam egy-egy részt és azon lovagoltam. Azt hiszem időnként elragad a hév. Azért jól esik, hogy maradásra kértél! Igazából most érdemben nem is nagyon tudok hozzászólni az eddigiekhez. De mégis! Kedves Névtelen és G. M. !
Szerintem Kati nem volt agresszív és azt sem értem, miért lenne baj ha lelkes?
Én Betti29-et is totál megértem, mert ha csak imádkozik abból még nem lesz lakása! Ezt SARKÍTVA értem. Ha az ember önerőből akar lakást akkor a belét ki kell dolgoznia sajnos. És ettől még hihet Istenben és ezt egy lelkész is megérthetné, hacsak nem vesz neki ő lakást. Igaz nekik nincsenek ilyen világi dolgaik mint lakás szerzés, megélhetés.
Nna,jöhet a kő nekem is.

Bellana

Sziasztok!!!

Olvastam mindent, reagálnék arra, ami nekem szólt.
Klára: Igazad lehet, akkoriban még nem egyértelműen a hit hajtott, ezt érezhette a lelkész, talán segíteni próbált megtalálni a helyes utat. Amúgy nem pesti vagyok, de köszi a felajánlott segítséget. Tudod, azt tudom, hogy hova menjek, csak azt nem tudom, hogy merjek-e.
Kati: Nem haragudtam én a lelkészre, csak tudod nagyon bántott, hogy csak engem "oktatott ki" ilyetén. A gyülekezetnek nagyon sok tagja orvos, ügyvéd, stb. Ők aztán nem csupán az egy szem lakásukért hajtottak, hanem a luxus életszínvonalért, az elismertségért, az évi két nyaralásért, a menő autóért, stb. Ez nem baj? Persze, hogy nem, hiszen emelett jó sokat adakoztak is, hiszen akkoriban épült a közösségi ház, kellett rá a pénz!!! Érted már, hogy miért esett rosszul? És mégegyszer hangsúlyoznám, nem volt bennem harag, amikor megváltam tőlük. Ráadásul, ha majd a második gyerek után elmegyek majd dolgozni, szintén kénytelen leszek "hajszolni az anyagi javakat", hiszen időközben hitelből építettünk egy házat /nem 50 milliósat!!!/, ugyebár azt is ki kell fizetni, és nem várhatom el a férjemtől, hogy egyedül gürizzen, hogy egyedül tartsa el az egész családot csupán azért, hogy a lelkész szemében igazi keresztény lehessek.

Kedves Klára!
Sajnos engem nem is kereszteltek meg, nem is neveltek vallásos szellemben. Kívülről látok vallásos családokat, ateistákat és megtérteket is. A megtértek nekem mindig egy kicsit túlzónak tűnnek, alig ismerek kivételt. És igenis nagyon különböznek azoktól, akik gyerekkoruk óta hitben nőttek fel. Ezért lenne szerintem jobb, ha Kati nem töprengene túl sokat azon, hogy ebben a csúf világban hogy kell megóvni szegény kis gyerekeket a világi kísértésektől és egyebektől. Ugyanis a gyerekeit az fogja megvédeni, hogy első percüktől kezdve normális értékrendjük lesz. Túlzások nélküli, ha Kati hagyja ezt. Én amúgy a keresztény értékrendet tartom követendőnek, mert a liberalizmushoz még párezer évet érnie kell az emberiségnek. Nekem a vallás - mivel nem lettem hívő - nem mély hitet jelent, hanem egy helyes értékrendet. Én magam azt az értékrendet csak nagy küzdelmek árán tudom betartani (vagy úgy se), de ha a gyerekeim igazi hívők lesznek, hát az nyugtat majd meg legjobban. Meg lesznek keresztelve egész kicsi korukban, hittanra is járnak majd, stb.
Nyilván érezni, hogy ezt egy ateista írja, aki hívő már aligha lesz. De tudom, hogy a keresztény szellem a helyes, és a gyerekeimnek kívánom, hogy a hit könnyítse meg az életüket.

Kati, bocs a szektásokhoz hasonlítás miatt, nem a hitedet, hanem a fanatizmusodat hasonlítottam ahhoz. De talán igaza van Klárinak, majd eljön, mikor leengedsz egy kicsit, és csöndesebben (de legalább ilyen mélyen) lesz része a hit az életeteknek.
A szektákat egyébként én bevallom, hogy gyűlölöm! (Látjátok, nem lehetnék igaz hívő, mert akkor nem gyűlölhetnék senkit, még a tömeggyilkosokat se.)

A keresztény egyházat és értékrendet most sajnos egyre többfelől támadják, ami nyilván jól felfogott érdeke azoknak, akik csinálják. A szektáknak, a Hit gyülekezetnek és a hasonlóknak. És a Harry Potter ellen se véletlen lázadtak az egyházi vezetők, de az igaz, hogy ilyen alapon mindenfajta szemetet be lehetne tiltani. Nem biztos, hogy célravezető lenne, és az se biztos, hogy helyes volna. Erről lehetne vitatkozni, már vitáztak is róla pár könyvtárnyit. Sajnos a liberalizmus került ki győztesen a vitákból. Ennek is meglehet a jó oka. Annak ellenére, hogy nekem sokszor nem tetszik. De a jelek szerint a többség ezt akarja. A kisebbségnek meg egy lehetősége van: nem csak arra tanítja meg gyermekeit, hogy hogyan éljenek a másik értékrend szerint, hanem arra is, hogy hogyan éljék túl kisebbségben létüket. Hogyan maradjanak meg értékeiknél akkor is, ha nagyon sokan élnek máshogy, és ha túl sok a kísértés.
Egyébként én is mindig nagyon szeretném megváltani a világot, de nem hagyja magát.

Én -bevallom - az vagyok, aki a hajnali névtelen volt. Azért nem írtam alá, mert őszintén szólva kicsit szégyellem, hogy ateista vagyok, nem szívesen írom ki magamra, de végül is... hozzám tartozik ez is.
Ha vissza lehetne pörgetni az idő kerekét, akkor legkésőbb egyévesen megkeresztelkednék, és iskolás éveimben járnék templomba. De hát kimaradt mindez.
Most nehogy valaki elkezdjen győzködni, hogy "térjek meg"! Van aki, meg tud, van aki nem. Én nem. Kipróbáltam, de nem ment. Többet nem próbálom ki, majd a gyerekeim megkapják a lehetőséget. Tapasztalatból mondom, hogy sokkal könnyebb felnőttként elhagyni a vallást, ha nem tetszik nekik, mint felnőttként válni vallásossá, ha azt látnám helyesnek. Na, mindegy, nem ragozom tovább, már így is túl hosszú lett.

Adrienn!

Teljesen igazad van abban, hogy felnőttként nem könnyű a dolog. Úgy gondolom abból, amit írtál, hogy Te nem vagy ateista. Ha a gyermekeidnek azt kívánod, hogy keresztény szellemben éljenek, hogy a hit mutasson nekik utat, és erősítse Őket, akkor szerintem Te magad is elfogadod ezt. Attól, hogy nem jársz templomba, hogy nem imádkozol, stb. még nem vagy ateista. Ha tagadnád az egészet, nem kívánnád a gyermekeidnek sem.
Neked nem kell megtérni!!!
Betti

Ajaj, most mi lesz, én liberálisnak (is) vallom magam.
Sőt politikailag csakis annak. Mondjuk szociálisan érzékeny liberálisnak. Meg demokratának, akkor is, ha én sok szempontból a kisebbséghez tartozom. De még mindig jobbnak találom a többség akaratát a bármilyen kisebbségi uralomnál, legyen az a klérus, vagy az arisztokrácia. Majd kapok a fejemre. De ez már a politika topik, bocs.

Viszont, hogy régi lovamon lovagoljak, szerintem megint nem definiáljuk a liberalizmust, illetve a teljes szabadossággal azonosítjuk, ami helytelen. Mindenféle cimkét aggatunk rá, mint az "okkult"-ra.

A kisebbségben történő (=nem birka módon történő) gyermeknevelés pedig nem csak keresztény probléma, és tudom, hogy rengeteg probléma vár majd megoldásra, ahogy nőnek a gyerekeink, és nem tudom, hogy mindig sikerülni fog-e. De majd segítünk egymásnak, igaz, csajok?

szilvi

Én nem irtam le egy szóval sem, hogy Kati agressziv!
Azt gondolom, ez már több, mint lelkesedés. Az én értékitéletem szerint ez már elvakultság és egy kicsit eltúlzott rajongás !

Bocsi, nem akartam senkit megbántani! Katit sem, csak én igy látom a dolgokat.
Azt vizsont fontosnak tartom, ha kiemeli bárki, hogy X vagy Y mit mondott, akkor lehetőleg pontosan.

GM

G.M : én név szerint ezt írtam: "Kedves Névtelen és G. M. !
Szerintem Kati nem volt agresszív és azt sem értem, miért lenne baj ha lelkes?" 11:55 És Névtelen írta Katinak, hogy:" Te viszont lánglelkű fiatalként megtértél, és azóta erről szól az életed, vagyis szélsőséges lettél, túlzásba viszed, sőt, kicsit agresszív is vagy"
Remélem így már elég pontos. Nem azt írtam ,hogy G.M. azt mondta Kati agressziv.

Adrienn, tetszik, hogy már nem vagy Névtelen!
Klassz!
Bellana

Sziasztok! Megint én. Tudjátok van egy ismerősöm aki a születése után pár nappal elvesztette a kisbabáját. Nagyon összetört, de a hite talpraállította és nem hallottam tőle egyszer sem káromló szót, vagy ilyesmit. Olyan csodálatos az az illető, hogy tőle érdemes lenne tanulni az alázatot és a megbékélést. Nekem ő nagyon hiteles és nagyszerű ember és a hite erős és meggyőző.
Ezt csak azért írom,hogy az igazi hit és erő úgyis a bajban látszik igazán.

Bellana

Klára,
ezt írod: ,,? Amúgy nem igazán értelek titeket: ha úgysem hisztek a Mennyországban, akkor miért fáj, hogy az Egyház tanítása szerint ki jut oda? (Ráadásul nem is néztetek utána, mit tanít valójában.) Ha valaki nem hisz Istenben, miért akar üdvözülni?"
Nem, nekem nem fáj, hogy ki jut és ki nem jut oda, hiszen nem hiszek benne; csak nekem tényleg egy kicsit faramuci, hogy a megtért bűnös több/jobb/üdvözlendőbb, mint a nem hívő, de egyébként jóravaló lélek.
Engem ez mint elmélet foglalkoztat, és nem mint gyakorlat. Tudod, érdekelnek az ilyen elvi gondolatok; jókat lehet rajtuk töprengeni.
Jamina

Sziasztok hívők és nemhívők!
Csak olvasgatok itt napról napra, de hozzászólni igazán nincs erőm. Olyan tompika vagyok mostanság ! Pedig érdekeseket írtok... Legutóbb pont azon kaptam fel a fejem, amit Jamina is idézett. Alapjában véve nagyon logikus. Klára értetlensége is, és Jamina gondolatboncolgatása is.
Én ezt a dolgot valahogy úgy látom, hogy a bűnös megbánása nem egyenlő a gyónással, az csak egy külsőség, ami következhet hitből, meggyőződésből, megszokásból és látszatból is, és persze lehet külső megnyilvánulása a valódi bűnbánatnak is. Valaki itt emlegette a jézusi idézetet is a bűnbánóról, hogy miért értékesebb az Úr szemében, mint a bűntelen, sajnos én már nem emlékszem, ki és hogyan, de azt hiszem, tényleg ott van a kutya elásva, hogy egy bűnt valóban megbánni egy őrületes nagy lelki munka, ami sokkalta nehezebb, mint egyszerűen bűn nélkül élni. Elkerülni a bajt - ha nem is mindig, de általában - könnyebb, mint kiköszörülni a csorbát. Apám szerint a szélsőséges példa világít rá igazán a megoldásra, nos talán a matematikában igaza van, de én nem mindig látom így, például most sem. (Bár lehet, hogy - mint mindig - most is igaza van.) Szóval az anyagyilkost emlegetni szemben azzal, aki Istennek tetsző, bár nem istenhit által vezérelt életet él, egy ilyen beszélgetésben eléggé félreviheti a gondolatokat, mert olyan mély érzelmeket kavar, amelyek elhomályosítják a tisztánlátást. De azt gondolom, hogy aki elkövet valami égbekiáltó bűnt (érdekes, hogy a szó is valami felsőbbrendű tudatra utal: égbekiáltó), annak itt a földön valóban a poklok poklát kell megjárnia ahhoz, hogy eljuthasson a valódi megbánás szintjére. És akkor még mindig csak saját magával tisztázta a múltját, ha komoly a bűne, a társadalom, a családja még mindig lehet, hogy SOHA nem bocsát meg neki. Szóval egyáltalán nem olyan könnyű dolog ez, hogy csak úgy kijelenthessük: naná, csak gyón egyet, aztán máris a mennybe jut!
Jamina,
valójában mi az, ami elrettent a hittől? Mi az, ami miatt csak a hit útmutatásait követed, magát a hitet elutasítod? Tényleg érdekelne. Mert nehogy azt hidd, hogy nem tudom elképzelni vagy elfogadni, de ez minden ateistánál érdekel, hogy mi az oka. "Tudod, érdekelnek az ilyen elvi gondolatok; jókat lehet rajtuk töprengeni." (Ja, és igazán kedves vagy, hogy hiányoltál )
Betti29,
értelek téged is, de a papot is. Ha valaki tényleg a hit felé akar fordulni, noha korábban nem foglalkozott behatóbban a kérdéssel, akkor erre idő kell, és ha neked akkor nem volt, akkor érthető, hogy próbált rávenni arra, hogy teremts magadnak időt. A te oldaladról érthető, hogy nem tudtál másként élni adott pillanatban, de az övéről is, ahogy erre reagált. Itt van a sokat emlegetett ellenérdekeltség. És az, hogy a dúsgazdag többeket nem hibáztatta, persze lehetséges, hogy valóban a pénz miatt volt, de talán az is lehet, hogy ők már más fejlődési szakaszban voltak, már nem volt szükségük annyi időre, mint neked, aki még az ismeretek befogadásának kezdetén voltál.
Klára,
most tényleg, miért pont a Harry Potter? Annyi mese van még, amibe méltán bele lehetne kötni, nem? Furcsa nekem, hogy van egy regény, amit végre szívesen olvasnak a gyerekek a sok unt-utált olvasmány helyett, és akkor egyből belekötnek. Félreértés ne essék: nekem nem kedvenc könyvem, de azért jó volt látni, hogy a sok gyerek, aki korábban semmit nem olvasott, most egymásnak kölcsönadva kapott utána. Nem tudom, mi az, ami ennyire irritáló?
Adrienn,
óriási vagy, hogy feladtad magad! Minden nagyrabecsülésem! És azt hiszem, egyet tudok érteni az utánad szólóval, hogy nem vagy te ateista.
Amúgy ez a felnőttként hitre térés: nem tudom, nehéz-e, hiszen Kati példája pont azt mutatja, hogy lehetséges. Tőlem távol áll a megtérés, ahogy azt a köznapi nyelv értelmezi. De valamiféle lassú elfogadása annak, hogy léteznie kell egy felettes irányítónak, valakinek, aki ezt az egészet összefogja (ahogy Teó fiam mondta a minap: kell hogy legyen gazdája a világnak), akiben meg lehet bízni, nem úgy, mint a halandóságánál fogva gyarló emberben, szerintem felnőttkorban még inkább lehetséges, mint gerekfejjel, amikor csak elfogadom értékelés és kételkedés nélkül, amit mondanak.
Ennyiben akár egyet is értek Ilustával, hogy a gyereket terelgetni kell ugyan, de előírni neki egy utat eléggé kétesélyes: vagy elfogadja, és akkor talán át sem érzi, át sem gondolja, amit modnunk neki, és akkor kérdéses, hogy értékes-e, vagy pedig elutasítja az általunk kínált egy utat, akkor meg mire volt az egész felhajtás. (Csak hogy kellőképpen laza legyek )
Titeket, eddig nem emlegetetteket meg mind nagyon szeretlek azokért, amiket írtatok! Klassz volt olvasni Bellanát, Zsunyát, Szilvit, Zsuzsát, ha valakit kihagytam, csak az én agyzsugoromnak tudható be .
Kati,
a végére hagytalak. Őszintén szólva már a topik felütése nem tetszett, ezért sem volt kedvem hozzászólni. Kekknek, ki ha nem én mondom meg nektek-nek éreztem, ahogy eleinte szóltál hozzánk. (Habár akkor még hozzám nem ) Különösen a Szilvihez intézett kirohanásod volt számomra értelmezhetetlen. És tényleg, ha máskor nem is mindig zavar, hogy valaki nem regisztrál, ez most megint egy olyan eset, amiről más beszélgetésekben már dumcsiztunk, hogy bizony zavaró, ha valaki nem vállalja magát. Lásd, te is informálódtál, mert informálódHATTÁL Szilviről, merthogy ő nyílt és nem bújik könnyen lecserélhető nevek mögé, míg te nem mered vállalni magad, noha téged személyesen az Úr vezérel. Meg ne bántódj, mert tényleg nem azért írom, de úgy érzem, te még mindig bizonytalan vagy a hitedben és önmagadban is, mert ha nem így lenne, nem fordulnál internetes fórumon egy csomó vadidegen emberhez, hogy miként neveld a gyerekeidet keresztény módon. Ezt, átélve a hitet és gyakran forgatva a Bibliát, magadnak is tudnod kellene. De az is biztos, hogy amint Klára írta, jó lenne találnod egy számodra is elfogaható közösséget, hogy a napi gondjaidat megoszthasd velük. Hogy nem tetted ezt meg mindeddig, miközben már évek óta megtértetek, szintén az önmagad iránti bizonytalanságod számlájára írom. Kati, ha azt akarod, hogy a hited hiteles legyen, neked, a környezetednek, a gyerekeidnek, akkor sokkal jobban el kellene hinned, hogy ez a hit élhető, járható úton visz végig, és hogy vannak társaid ezen az úton! Tanulhatsz azoktól is, akik nem támogatnak, és azoktól is, akik egészen másként látják a világot. És mielőbb el kellene fogadnod, hogy azok is hittel élnek, akik nem pontosan úgy gondolkodnak, mint ahogyan te. Keresd a hasonlóan gondolkodók közösségét, de ne várd el tőlük, hogy mindenben egyetértsenek minden gondolatoddal. Ehhez sok szerencsét és Isten segítségét kívánom.
Kíváncsi
Ritkán, de akkor sokat! Így utólag elolvasva "kissé zavaros", de talán csak juttok vele valamire!

Kiváncsi, már nagyon hiányoztál! És továbbra is istenien -- tudsz hozzászólni a témához!

Bellana

Hú, Kíváncsi! Valahogy úgy érzem, a te fejedben minden a helyén van. Tök jó, hogy itt vagy.

Volna egy kérdésem. Tényleg nem kötözködés vagy provokálás, de, ha egyszer valaki valami elfogadható magyarázattal előállna, annak igazán örülnék. Szóval: hogy létezik az, hogy -állítólag- Isten mindenható is és jóságos is. Így egyszerre. Talán közhelynek tűnik, de, ha valaki jó, akkor csak úgy nézheti tétlenül ezt a sok nyomort, fájdalmat, stb. ami az embereket éri, ha nem mindenható, ezért nem áll módjában tenni ellene. Vagy mindenható, és megtehetné, hogy ne úgy történjen valami, ahogy, de nem jóságos, ezért hagyja. Szóval nekem ellentmondásos ez a két jelző egyszerre.
Nekem ne jöjjön senki azzal, hogy Istennek célja van a fájdalommal, betegséggel, akármikkel, mert miféle célja lehet azzal, hogy mindenféle gazember, gyilkos, stb. éli világát, tisztességes emberek pedig szenvednek? Ha igazságosan "működtetné" a dolgokat, akkor azok bűnhődnének, akik bűnöznek. De nem ám haláluk után, mert azt ugye vagy elhiszem, vagy nem, az én igazságérzetem attól nem nyugodt, hogy valaki a pokolra jut, hanem itt, a földi életben, ahol az illető a bűnt elkövette, itt kéne meglakolnia is.
Egyszerű példa(naponta vannak ilyen történetek): autóba beül v.ki tök részegen, száguld ezerrel, elüt valakit, majd segítség nélkül továbbhajt, a vétlen meghal, a vétkes egy karcolás nélkül megússza. Ha volna jóságos és mindenható is Isten, akkor nem a részeg autósnak kéne meghalnia a másik helyett?????????? Isten szemszögéből vajon mi értelme van egy ilyen esetnek?
Hogy magyarázzák a hívők az ilyesmit?

Rjuli felvetése érdekes. Pont erre akartam rákérdezni.
BellanaL írta, hogy kisbaba elvesztése után a hit állította talpra az anyukát. A kolléganőm-barátnőm családjában történt, hogy a kisfiú 1 évesen meghalt. Hát nekik aztán nem lehet megmagyarázni, hogy a jóisten így meg úgy! Azt hiszem énis így éreznék....áááh ebbe bele sem gondolok. Mert istennek mi volt ezzel a szándéka? És a sok tragédia ami történik? A jó emberekkel?? Van aki meg tudja magyarázni..."Engedjétek hozzám a kisdedeket" - azt hiszem vhogy így szól...Jó annak aki el tudja fogadni.
Sorry, ha zavaros voltam
Ha hívő lennék (végülis nem tudom mi vagyok, mert....nem tudom megmagyarázni...azt nem érzem/hiszem, hogy van valaki...jobban hiszek az evolúcióban, jobban hiszem a majmokat, mint Ádámot és Évát...de valami felsőbb hatalom lehet, akár idegenek is )....szóval ha hívő lennék, lehet, hogy pokolra jutnék, ha valami az én családommal történne valaki hibájából....mert az illető bizti nem maradna életben. Önbíráskodnék ha más nem segít. Gondolom ez nem megbocsátható. Vagy igen? Ilyesmit is meg lehet gyónni és kész??
Még1X bocsi az össze-visszaságért

Barbi

Kíváncsi! Nagyon jó olvasni téged.

Juli,
nehéz kérdés, de jó. Holnap visszatérek rá, ha tudok. Nagyon igyekszem!!!

Juli! Erre a kérdére én sem kaptam sose számomra elfogadható választ. A Nagymamámat kérdeztem, ő meg a papjától, de csak az a válasz jött, hoyg így látszik meg, ki milyen ember, stb. Kamaszként, akkor bosszantot a Nagyim, hoyg ilyen nyilvánvaló ...-ságot hoyg tud elfogadni, mai fejjel inkább irigylem a mély hitéért.

A deista felfogás adhat erre választ: ez. kb. azt teszi, hoyg Isten megteremtette a világot, majd visszavonult, és hagyta működni a saját tv-ei szerint.
De ez sem az igazi válasz...nehéz.
Zsuzsa

Kíváncsi!

Nézd, mindenki ahhoz szól hozzá, amihez akar, és semmihez sem muszáj hozzászólni. Mindenki olyan topikot nyit, amilyent akar, és azzal sem muszáj egyetérteni.

Szemben veled, én tudattam a keresztnevem. Leveleinkből úgyis kiderül a gondolkodásunk: lélek beszélget a lélekkel.

Mindenki bizonytalan itt a babaneten, mert vadidegeneknek irogat és vadidegenektől kérdez? Ez az egész nem tapasztalatcseréért van? Lehet hogy ti itt többen személyesen ismeritek egymást? Ha igen, akkor mi értelme fórumokon keresztül társalogni?

Írtam fennebb, hogy szívesen tanulok más keresztényektől, azért is nyitottam ezt a topikot, bár nem sokan tévednek errefele, lehet a babaneten sincsen sok keresztény.

Látod, keresem más keresztények társaságát, most épp az interneten.

Kati!

Bár Kíváncsi sok mindenre szorul csak épp védelemre nem, azért hadd írjam le, hogy itt nem a személyes ismerettség számít. Bár vannak olyan topikok, ahol igen, ezek a vegyesek nem azok. Kíváncsi nem is Mo-n él, szóval pláne nem ismer személyesen senkit. A keresztnevét nem írta, de a mail-címét igen, és ez több, mint amit Te megadtál magadról. Akik rendszeresen olvassák, azok akkor is megismernék, ha épp név nélkül írna, mert rengeteg dolgot lehet róla tudni. Olyanokat, amik sokkal inkább megkülönböztetik őt a többiektől, mint egy mezei keresztnév, amiből csak itt a babaneten is van vagy tíz. Amúgy az internet/babanet lehetőséget ad akár névtelenségre is, egy nick-kel pedig már remekül megkülönböztetheti magát az ember, nem az a lényeg, hogy a való világban hogy szólítják.
Ami viszont több, mint érdekes, az az, hogy az én kérédsemre pl. meg sem próbáltál válaszolni, pedig tényleg kíváncsi lettem volna egy hívő magyarázatára.

Juli, ez NAGYON nehéz kérdés, ha lenne rá tuti válasz, nem is lennének ateisták. Az a baj, hogy ha a kiindulópont különböző, akkor hiába próbálok érvelni, mert csak legyintesz esetleg rá. Nagyon fáradt vagyok már, ezért csak röviden, de remélem, nem lesz nagyon hülyeség. Szóval, a sok rossz, amit látunk ebben a világban, nem Istentől való. Ez a Gonosz műve. Sajnos a bűnbeesés óta nagyon nagy hatalma van itt, és Isten egyelőre nem taszítja le erről a vezető helyről. Isten megengedi valamiért ezt a sok szenvedést, ahogyan a saját Fiát, Jézust sem vette le a keresztről. A szenvedésével fizetett sokak váltságáért. Ugyanígy a jó emberek szenvedése is lehet ilyen engesztelő áldozat, ha felajánlják a szenvedésüket. „testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéseiből hiányzik testének, az Egyháznak javára” (Kol 1,24)- írja Szent Pál. Persze nem mindenki szenved felajánlásból. Isten nem lép közbe, mert jobban tiszteli teremtményei szabadságát, mint hogy mindent megoldjon felülről. De a Mennyországban örök boldogságot készített azok számára, akik földi zarándokútjuk végére értek. „A jelen élet szenvedései nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk” (Róm 8,18). Tudom Te azt mondtad, hogy ez nem ér semmit, itt a földön jutalmazzon és büntessen, de Ő nem ezt teszi. Hogy miért? Ezt mi, emberek nem tudhatjuk. Jób könyve a Bibliában egy az egyben erről szól, az igaz ember érdemtelen szenvedéséről és méltatlankodásáról. Nagyon elvont, nehezen érthető, esetleg nézz bele.
Nem tudom, mennyire válaszoltam a kérdésedre.
Többieknek:
Adrienn ha vágyakozol Isten után, Ő fog majd magához vonzani, várd, amíg megszólít, járj nyitott szemmel. Ne gondold, hogy felnőtt fejjel nem lehet megtérni. Amúgy én sem vallásos családban nőttem fel. Istennek semmi sem lehetetlen.
Kíváncsi: HP, nehéz ügy. Ciki, de nem is olvastam. De én nem szeretek ilyen varázsos dolgokat olvasni. Gyerekkoromban is féltem minden bűbájos mesétől. (Másutt erről már írtam.) Biztos idegbeteg vagyok Azonban nálam okosabb emberek nem tanácsolják, és amennyit láttam belőle, az elriasztott valóban. Talán azért pont ez, mert ez a legnépszerűbb. De pl a Pokemon is rossz, talán még rosszabb is. A Walt Disney mesék között is sok a baromság. Ezeket sem nézi a fiam.
Szilvi, igen, mondhatjuk, hogy fordítva van. Az a baj a New Age-zsel, hogy Jézus ott nem az egyetlen helyes út, hanem egy a sok közül. Ebben rejlik a veszélye.
Betti, merjél bátran elmenni a katekumenekhez. De csak, ha tényleg szeretnéd. A sok pénzes hívőről: nem a pénz a gond, hanem a pénzhez való hozzáállás. Akinek a pénz fontosabb, mint egy eszköz, mivel maga a pénz szerzése lesz a célja, az jár rossz úton. A gazdagok bejuthatnak Isten országába, bár kétségkívül nehezen.
Na megyek, mert már biztos értelmetlenségeket írok csak.
Sziasztok
Klára

Rjuli!

Az e-mail cím bármi lehet, így kevesebb egy keresztnévnél.

Melyik az a topik, ahol a személyes ismerettség számít? Mert megmondom őszintén, azt el fogom kerülni. Az ilyeneket nem kell nyilvános helyre feltenni, vagy jelszóval kell ellátni.

A te kérdésedre a válasz hosszabb, majd holnap. És van rá válasz, tudniillik minden hitetlen felteszi ezt a kérdést, egykor én is. Az ilyesmikkel a hitvédelem foglalkozik.

Kati,
ha a keresztnevem érdekel: Krisztina. Sok minden mást megtudhatsz a profilomból, de ezt te ismered már, láttuk. Viszont én csak annyit tudok meg rólad, amennyit itt és most mondani akarsz. Igaz, a profil nem sok, de ha valaki bejegyzte magát ide, akkor már sokkal több esély van arra, hogy megismerjük a gondolatait, mert sok helyen, sok témában meg lehet tapasztalni, hogyan látja a világot. A lélek csak úgy beszélgethet a lélekkel - mellesleg egyelőre reményeim szerint inkább a gondolatainkat vetjük egymás elé -, ha minél több megvilágításból szemlélhetjük meg. Vagy talán úgy gondolod, hogy a Piéta véletlenül szobor? Hogy ugyanazt jelenti fényképen, mint a maga valóságában, körüljárva?
Egyébként bizony úgy van, hogy aki feltesz egy kérdést a babaneten, azért teszi fel, mert bizonytalan az adott témában. Ezért keresi itt a választ. De ezek általában olyasféle kérdések, hogy: nálatok is nehéz esténként a fektetés? Ti mikor adjátok az őszibarackot? Ti is féltitek a gyerekeiteket? Milyen játékot vegyünk neki? Érted biztos, ezek nem olyasféle kérdések, amik a világnézetünk alapjait kapargatnák. Ha valaki efféle kérdésben indít vitát, mert persze ilyen is van, akkor is be merjük vallani, hogy azért tesszük, mert bizonytalanok vagyunk. Hol ebben, hol abban, hol a férjünkben, hol a nevelési elveinkben, hol önmagunkban, hol a szüleinkben, hol a politikai helyzetben, hol a tudásunkban, de igen, bizonytalanok vagyunk. Nem titok.
Ami engem illet, nem ismerek innen senkit személyesen. Mégis úgy érzek sokuk felől, mintha.
Amit neked javasoltam, sokkal inkább a személyes találkozás lenne, szerintem ez nagyon fontos. Különösen a te helyzetedben. Tele vagy olyasféle kérdésekkel, amikre sokkal könnyebb közvetlen kontaktusban választ kapni. Az internet javarészt azoknak való, akik már otthon vannak önmagukban, és inkább a részletekre kíváncsiak.
Ja, hogy a babaneten nincs sok keresztény? Miért, hol van? És akkor te miért nem ott vagy?
Ne ítélj, hogy ne ítéltess! Eléggé bibliai voltam?
Kati, hidd el: ezekről a kérdésekről eddig is egészen jókat elbeszélgettünk, merthogy nem igaz, hogy nem találhattál volna a babaneten a vallásról szóló beszélgetéseket. Voltak, és reményeim szerint lesznek is. Azt meg különösen remélem, hogy te is részt veszel majd a beszélgetéseinkben.
Kati, sajnos én nem vagyok olyan frappáns, mint Zsunya, hogy egy mondattal megértessem veled mindazt, hogy megértelek, és azt is, hogy nem értek egyet veled, ezért ügyetlenkedek itt. Mindenesetre mi, akik itt egymáshoz fordulunk, igyekszünk a magunktól telő teljes erőből használható jó tanácsot adni. Sokszor - főleg addig, amíg nem értettük meg eléggé egymást - keményen is fogalmazunk. De ettől még keressük az utat egymás felé. Szerintem mi is jó úton vagyunk egymással.
Kíváncsi
Mindenkitől elnézést, de kb. 4 órája írom ezt a levelet, közben folyton vendégellátás volt - ha közben született hsz, arra nem fogok mostanában reagálni.

Jó reggelt! Még eszembe jutott két dolog. Az egyik, hogy nem csak saját bűnéért vezekel az ember, hanem ősei bűneiért is: "Kegyelmét megtartja ezrek számára, megbocsátja a vétket, a hibát, a bűnt, de nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem az atyák vétkét számon kéri fiaiktól és unokáiktól harmad- és negyedízig." (Kiv 34.7)
János Evangéliumában olvashatjuk a következő történetet: "Egyszer útközben (Jézus) látott egy vakon született embert. Tanítványai megkérdezték tőle: "Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?" "Sem ez nem vétkezett - felelte Jézus -, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk." (Jn 9.1-3) És meggyógyította őt.
Nem tudhatjuk, hogy mi rejlik a dolgok mélyén. Az is lehet, hogy a halál valami még rosszabbtól szabadította meg a Juli példájában szereplő ártatlan balesetest. Porszemek vagyunk ahhoz, hogy átlássuk az összefüggéseket. Ha az Üdvösség szempontjából nézzük a dolgokat, más válik igazán lényegessé, mint egy materialistának. Ezzel nem akarom elhárítani a kérdést, azt is őszintén bevallom, hogy tudom, érdemi választ én sem adtam. De remélem, jön Kíváncsi, és érthetően megfogalmazza, amiről csak hebegek itten, ahogy a bűnösökről is tette. Kíváncsi, szuper vagy.
Klára

Kíváncsi ma se aludt.

Klára,
tudom, van egy olyan idézet, a "politikában" írtad már nekem, hogy Jézus az egyetlen út, ami Istenhez vezet, de most az idézet megismétlése nélkül kérdezlek, hogy miért baj, ha én eljutok ugyanoda úgy, hogy esetleg Jézus mellett mások iránymutatására is figyelek? Ha nem szó szerint veszem Jézus szavait, henem a lényegét tekintem? Hiszen megkerülni Jézust, ha akarnám se tudnám, mivel hát Őt, vagyis a Krisztusi Tudatot kívánom elérni (ismétlem magam, bocs). Szóval én azt nem látom, hogy ez miért "veszélyes". Lehet, hogy lassúbb, körülményesebb, ezt nem tudom. De veszélyes? (ja, persze nem egy Kovács János bácsi útmutatását fogom követni, vagy XY guruét...)

(Talán nem ismerted fel, az én "utam" nem a New Age terméke, pedig azt hittem néha nagyon átlátszó voltam ).

Kati, ez az első topik, amibe elkezdtél írogatni? Hihetetlen, ahogy Kíváncsinak támadtál. Hidd el, ide senki nem azért jön, hogy VELED kikezdjen. Akár névvel, akár nick-kel ír...

OFF: megjött tegnap a telefonszámla, és még van fej a nyakamon! Az előző számla kétharmadára sikerült visszafognom magam!!!!

Sziasztok!

Nem nagyon akartam hozzászólni, mert inkább olvasgatom érveiteket, minthogy belefolyjak, müvelödök, tanulok, idönként egyet nem értek igy csöndesen.
Viszont volt Adriennek egy hozzászólása, ami mellett nem mehetek szótlanul (és ez rögötn meg is mutatja, hogy én hova tartozom).

"A keresztény egyházat és értékrendet most sajnos egyre többfelől támadják, ami nyilván jól felfogott érdeke azoknak, akik csinálják. A szektáknak, a Hit gyülekezetnek és a hasonlóknak.

Ugyan a Gyülekezet nem szorul védelemre, viszont azt gondolom, hogy elég csúnya dolog szektákkal egybemosni. Lehet, hogy nem mindig ugyanugy gondolkodik, mint más felekezetek, de azt hiszem, Isten szereti a sokszinüséget. A Hit Gyülekezete a hitvallásában egyértelmüen definiálja a keresztény egyház fogalmát (ahogyan a Gyülekezet gondolja):
<font color="0000ff">"Az Egyház
Az Egyház az Istentől természetfölötti módon elhívott, Jézus Krisztusban hívő, újjászületett emberek összessége. Az Egyház Jézus Krisztus tulajdona, amelyet ő épít és irányít. Jézus Krisztusnak egyetlen Egyháza van, amely a helyi gyülekezetek összességéből tevődik össze.

Helyi gyülekezet alatt a Biblia az egy adott helyen és időben élő szentek közösségét érti. Az Egyházhoz tartoznak azok is, akik meghaltak, miután Isten váltságát elfogatták; azok is, akik élnek, miután hit által elnyerték az üdvösséget; valamint azok is, akiket Isten a jövőben fog elhívni.

A Bibliában az Egyház úgy is szerepel, mint Krisztus Teste. Olyan élő organizmus, amelyben a tagok kapcsolódnak egymáshoz, és a Test együttműködik a Fejjel, Jézus Krisztussal.

A Szentírás úgy is bemutatja az Egyházat, mint Krisztus Menyasszonyát: olyanoknak a közösségét, akik Jézus Krisztus vérében megtisztultak, szentek, felöltöztek igazságos cselekedetekbe, és várják a Vőlegény megjelenését és a Vele való egyesülést.

Az Írás úgy is szól az egyházról, mint templomról, épületről, vagyis olyan helyről, amely Isten Szellemének a lakóhelye és eredeti fundamentumát Isten az apostolok, és próféták által tette le Jézus Krisztusban, mint szegletkőben.

Az Ige az Egyházat olyan fegyelmezett és rendezett hadseregként is megjeleníti, amelynek feladata Sátán királyságának visszaszorítása és ledöntése az Istentől kapott szellemi fegyverekkel. Az Egyház fő küldetése: Isten dicsőítése és imádása, tanúságtétel a világban Jézus Krisztus feltámadásáról és megdicsőüléséről; Isten országa reprezentálása és az evangélium hirdetése az egész földön; az egyháztagok őrzése, tanítása és nevelése, hogy eljussanak Krisztusban a teljes érettségre életük minden területén."</font>

Remélem nem értelmezem félre, de ezalapján úgy gondolom, hogy Isten Egyháza helyi gyülekezetekböl áll, és a "helyi gyülkezet" nem felekezetfüggö, hanem akárhol élhetnek a világon, ha betöltik a fenti definiciót. Ha a Gyülekezet valamivel nem ért egyet, nem az Egyház ellen szól (miért is szólna többek között épp maga ellen?), hanem egyes csoportok szerinte helytelen vallásgyakorlata ellen. Ezzel lehet egyetérteni, lehet nem egyet érteni, viszont az elfogadásba épp úgy beletartozna, hogy elfogadjuk, hogy mások másképpen gondolkoznak, mint ahogy azt magunk számára elvárjuk. A Hit Gyülekezete tagjainak (köztük nekem is) elég rossz lehet olvasnia azt, hogy leszektásitják.

Rjuli!

Nem biztos, hogy sikerül választ adnom vagy ez a válasz...
1. Isten az embert uralkodásra teremtette, neki adta a Földet, hogy azon teljes egészében uralkodjon, sokasodjon, szaporodjon. 1Móz 13,15. Mert mind az egész földet, a melyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre.
Az ember a bünbeesésével a hatalmát átruházta a hatalmát a Sátánnak. Azaz most (még) a Föld ura a Sátán. (Jézusnak ezt mondta a Sátán: Luk 4,6. És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom; És ez igy van, a Sátán (itt) nem hazudott, mert Jézus nem vonta kétségbe a Sátán szavait.)
Ez az ember döntése volt (az ember nem tudta, hogy a bünbeeséssel egy embergyilkos kezébe adta az uralmat), amit Isten tiszteletben tart, de azért hogy segitsen, kisegitse az embert ebböl a helyzetböl elküldte a fiát a földre, hogy meghalljon az ember bünéért, és ezzel megváltsa.
Azaz a keresztényekre, akik elfogadták Jézus megváltását, hisznek Istenben, egy kivétellel (fizikai halál) nem is vonatkoznak a "rossz" dolgok. Nem kell, hogy betegek, szegények, átkozottak stb. legyenek (ez nem jelenti azt, hogy biztosan nem azok, viszont elvileg nem kellene azoknak lenniük). Jézus megváltása egybként tökéletes volt, azaz a fizikai halálból is megváltotta az embert, de enek még nem jött el az ideje.
Hogy miért engedi Isten a számára annyira nem tetszö világ igy tovább müködjön? Kegyelemböl. Ez furán hangzik, de az a helyzet, hogy ha ö most ebben a pillanatban itéletet tartana, akkor nagyon sok olyan ember kerülne a pokolba, akik esetleg még elfogadhatják Jézus megváltását.
Azt hiszem, a második kérdésedet részben megválaszoltam, azt, hogy miért nem a Földön bünhödnek a bünösök: nem azért, mert Isten nem mindenható vagy nem jóságos, hanem azért mert igazságos. Nem szólhat bele, mert nem az "övé". De bele fog!!! A másik meg, hogy Isten nem "földi" lény, hanem szellemi. Az életünk csak egy nagyon kicsi töredéke a földi lét, alapvetöen mi is szellemi lények vagyunk, de ez a jeln helyzetben majd csak a halálunk után válik nyilvánvalóvá. És akkor a szellemi lény (Isten) szellemi lényekkel fog szembe kerülni...

Beszti

Gyerekek, feladom, nálunk iszonyú zizi van most, elolvasni sem tudom, amiket írtatok, pedig nagyon szeretném. Ezúttal csak annyit mondok, hogy mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok, jó hangulatot Szilveszterkor, friss ébredést másnap!
Szerintem kb. vasárnapig nem leszek gép mellett, ma jön 12 vendégünk és nagyjából addig maradnak. Meg aki még beesik.
De addig is további jó beszélgetést nektek!
Kíváncsi

Hát, lányok, én is valahogy úgy vagyok ezzel, mint Adrienn, hogy bárcsak egyértelműen tudnék hinni. Én nem utasítom el, nem tagadom, csak vagyok annyira racionális, hogy kellene valami "meggyőző" érv. Nyilván nem arra gondolok, hogy itt most jön valaki, aki pár sorban meggyőz, ez nem így működik, csak biztos egyszerűbb lenne az élet, ha egyértelműen el tudnám fogadni, vagy meg tudnám tagadni a lézetését.
Még egy kérdés: ha valakitől megkérdezik, hogy hisz- e Istenben, általában azt szokta válaszolni, ha hisz benne, hogy igen, de nem valami szakállas apónak képzeli a felhőkön ücsörögve. Eddig OK., de akkor hogyan? HOgy lehet úg yhinni valamit, hogy az sem tudható, hogy hogy néz ki, hol van, stb.?

Még kérdés: Ha Isten azért nem "szól bele"a dolgokba, mert felette áll mindennek és úgymond nekünk adta a földet, hogy boldoguljunk, ahogy akarunk, akkor miért vannak az imák, fohászok? Hátha mégis segít valamiben?
Meg még egy: nem világos nekem, hogy a keresztényeknél most végülis Jézus vagy Isten van-e. Mert amennyire én tudom, Jézus I. fia. De akkor mi az, hogy a "mi urunk, J.K." Elvileg 1 Isten van, akkor az most melyikük?

Sziasztok!

BARBI: én az ismerősöm esetét azért írtam le, hogy az "igazi" hit az bizony ilyen elfogadó. És valószínüleg keveseknek ilyen erős a hite, kevesen viselik alázattal a csapásokat.
Klára említette Jób könyvét, ami az egyik kedvencem és mindenkinek csak ajánlani tudom.
Klára, amúgy nekem tetszik a Károli Biblia nyelvezete, külön élvezem a régies szöveget.
Szóval Barbi, Jób Könyvében áll ez is: " Az Úr adta, Az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve." (1.21.) Van egy másik is ami ide illik: " Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennőnk-é el?"

Juli: a te kérdésed is benne van. "Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?"

Jaj, csajok JÓb könyvében szinte benne van az összes kérdés és kétely ami Istennel és a hittel kapcsolatos.Legalábbis szerintem.
Nagyon érdekes és elég faramuci. Isten és a Sátán gyakorlatilag "fogadnak", hogy Jób meddig bírja a kiképzést...És Jób kérdései és kijelentései nagyon fájdalmasak. PL: "Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem: add tudtomra, miért perelsz velem?! Jó-é az neked, hogy nyomorgatsz, hogy megutálod kezednek munkáját, és a GONOSZOK TANÁCSÁT TÁMOGATOD?" (10.3)

Na, jó nem elemzem itt ki az egészet,pedig jókat lehetne róla beszélgetni. Én tényleg ajánlom elolvasásra.Viszont a hozzáértőktől kérdezném, szerintük mit jelent Jób könyvében: 31.14-15-ös vers. " Mi tévő lennék, ha felkelne az Isten és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
Nem az teremtette-é őt is ki engem teremtett anyám méhében: nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?"
Lehet, hogy újfennt megbotránkoztatót kérdezek: De ezalatt azt kell érteni, hogy Isten is teremtett lény akinek anyja is van????


Bellana

Most van egy kis időm (gyerekek alszanak); így még egyszer átolvastam a topikot az archívig.
Kicsit még töprengtem, és utána fogok most billenytűzetet. (Szintén modemes vagyok, reggel töltöttem le utoljára a topikot, az addig írottakra mejd csak később tudok reagálni)

Bellana,
lehet, hogy furcsán hangzik tőlem, de hidd el, így van: írigylem az ismerőd hitét, amivel túl tudta tenni magát a tragédián. Biztos vagyok benne, hogy könnyebb egy vallásos, hívő embernek ilyen helyzetekben. Vannak, akik éppen ezért TUDATOSAN keresik Istent, bár szerintem ez nem ugyanaz, mint kezdettől hinni (lásd pl. Ady Isten-keresése).

Zsuzsa,
látod, megint megtudtam valami újat; nem tudtam ezt a deizmusról. Bár valahogy eléggé szimpatikus magyarázatnak tűnik nekem: megteremtette és hagyja a maga útján működni. Már úgy értem ezt a szimpatikus jelzőt, hogy ez magyarázat lenne a Juli által felvetett ,,miért hagyja?" kérdésre.

Adrienn,
írod: Nekem a vallás - mivel nem lettem hívő - nem mély hitet jelent, hanem egy helyes értékrendet. Magam is éppen így látom. A hit nem más, mint az emberi normák betart(tat)ása. Ezek nem külső, hanem belső indíttatásból kell hogy szülessenek.
Egyébként egyet értek Bettivel, én sem hiszem, hogy igazán ateista vagy; akkor nem lenne fontos a gyermekeid keresztény szellemisége. És akkor nem szégyellnéd magad egy kicsit sem azért, mert ateistának mondod magad. Ateista igazából én vagyok; nem fogom erre nevelni a gyerekeimet, de ha érdeklődnek a hit iránt bármilyen formában, akkor ott van az apjuk vagy a nagyszülők, akik terelgethetik őket. És egy cseppet sem érzem kínosnak, hogy nem vagyok hívő

Kíváncsi,
már félig-meddig meg is válaszoltam a kérdésed. A hit az én ,,lelkemben" a saját belső értékrendem. Zsigereimben van kódolva, hogy nem lopok, nem gyilkolok, tisztelem apámat-anyámat; felebarátom vagyonát és házastársát nem kívánom -nézzétek el nekem, hogy hirtelen csak ennyi jut eszembe a tízparancsolatból.
Rosszul gondolod, amikor úgy fogalmazol, hogy ,,elrettent" a hit; ilyesmiről szó sincs. Nem elrettent, hiszen nem vagyok én sátánista, egyszerűen csak túlságosan realista vagyok. Nekem egy Felsőbbrendű Lényben számomra nem elégséges bizonyítok híján hinni épp olyan, mint Hófehérkében és a hét törpében hinni (bocsánat, nem akarom a vallásos érzelmeit senkinek sem bántani, csak a Kíváncsi papája által felvetett szélőséges példával kívántam illusztrálni mondadómat).
Nekem KELLENEK a bizonyítékok, hogy valamit igaznak higgyek el. Jó, azt is tudom, hogy az egyház szerint Isten létére vannak konkrét bizonyítékok (talán 7? javítsatok ki, ebben sem vagyok jártas); erről egyszer olvastam, és nem tűntek meggyőzőnek az én számomra. Viszont azt is tudom, hogy aki keresztény mivoltjában olvassa ugyanezt az írást, teljesen másképp értelmezi -na meg nem éppen a FELTÉTLEN hit a kereszténység alapja?

Kati és Klára,
szeretnék valamit a figyelmetekbe ajánlani: ahhoz, hogy a kereszténységről beszélgetni tudjatok, szükség van ateista szemléletű emberek véleményére is. Jó nélkül nincsen rossz. Fekete nélkül nincsen fehér. Ateizmus nélkül nem ugyanaz a teizmus sem.
Tehát Klára, szeretném, ha nem koppintanál az orromra, hogy miért szólok bele, vagy miért nem nézek utána; ugyanis többek között Te vagy nekem az, akinél utánanézek; fogalmam sincs, hogy kitől kérdezhetném meg ezeket a dolgokat, hol nyissam ki a Bibliát (mellesleg nincs is nekem); meg különben sem szeretem egyetlen forrásból meríteni az ismereteimet. Úgyhogy kérlek, nézd úgy Jaminát, mint egy tanulásra hajlandó, de a teológiában ugyancsak járatlan tanítványt.

Olvasta valaki az Édentől keletre c. Steinbeck művet? Abban is van egy teológiai fejtegetés, ami számomra nagyon élvezetes olvasmány. Ott egyetlen szót (,,timsel") boncolgatnak nagyon bölcs tudósok, aminek azt az értelmét látják végül, hogy ,,lehetőséged van rá". Azaz az embernek megadatik a választás lehetősége, nem eleve elrendeltetett az élete... lehet, hogy ez most nem nagyon illett ide; ez csak egy ateista filozofálása a vallás általa ismert oldaláról

Jamina

Beszti!
Akkor a HIT Gyülekezete nem más, mint egy közösség, akik együtt "gyakorolják" a hitüket? Nem másabb, mint pl. egy vidéki templom tiszteletese által összefogott hívő emberek társasága?
Miben másabb mégis a HIT tagjának lenni, mint pl. a helyi közösségé?
Miért támadják sokan a Gyülekezetet?
Ez mind csak kíváncsiság, hiszen ezeket másképp látja egy gyülekezeti tag, mint egy kívülálló.

Csi