Tünci!
Nagyon-nagyon sajnálom fogadd mélységesen őszinte részvétem. Ahogy elolvastam a hírt elsírtam magam. Remélem a következő hónapokban minden a terveitek szerint alakul és ha testvérkét szeretnétek, hamar meghozza a gólya. Jó lenne, ha időnként bekukkantanál és megosztanád velünk örömödet, bánatodat, bármit amit érzel. (mi is elvesztettünk egy testvérkét, de mi jóval korábban, ezért úgy gondolom sokkal könnyebben elengedtük, mint amivel most Neked kell megküzdened )
Nagy-nagy ölelést küldök Neked!!!
Ancsi-pancsi! én hamar leszoktattam a játékról, ha érzem , hogy nem eszik, először megcsiklandozom, megsimogatom. Ha felébred cuppog tovább. Ha nem kicsit elhúzom a szájától, ha utána kap, akkor még eszik, ha nem akkor szundi. A barátnőm is így járt. Sokszor órákon keresztül nem kelt fel a kanapéról.
Niki hamar végez, egy éjszakai szopi, tisztábatevéssel, böfivel 20 perc. Éjszaka 4 órákat alszik, nappal 2-3-t, de már van úgy, hogy 1 órát ébren nézelődik közben.
Tegnap azért tűntem el, mert MEGVOLT AZ ELSŐ SÉTÁNK!!!!!Kicsit nyűgi volt a leányzó, mikor öltöztettem, de amint elindultunk a babakocsival úgy bealudt, hogy egy csomószor megálltunk, hogy megnézzük, lélegzik-e. Ja, én nem tolhattam a kocsit, csak a büszke Apukája! Remélem azért néha nekem is szabad lesz majd
Szóval Folyt: ezúton szeretnék én is köszönetet mondani, mindenkinek, aki akár egy percet is foglalkozott velünk. Vegera doktor úrnak, aki egyetlen mondatával reményt adott hajnalban: ,,nem kell aggódni még ma meglesz a pici,, Bata doktor úrnak, aki figyelemmel kísérte a vajúdásom, Külön köszönet Csetényi doktor úrnak aki levezette a szülést és utána elvégezte rajtam a műtétet. Köszönet még két fiatal doktor nőnek, akikkel találkoztam, de a nevüket sajnos nem tudtam megjegyezni.
Hálás vagyok minden csecsemősnővérnek, akik minden kérdésemre válaszoltak, segítettek és már ők sajnálták a kislányomat, mikor meg kellett szúrniuk. Jó érzés volt, hogy együtt örültek velünk, mikor jó híreket kaptunk a laborból és hazajöhettünk. Köszönet a gyermekágyas osztály összes dolgozójának, elismeréssel adózom a munkájuknak, mikor 12 órás műszakban, annyi minden van rájuk bízva, hogy én csak kapkodtam a fejem.
A legnagyobb köszönet a szülésznőt illeti, Szilvit, akinek a legnehezebb pillanatokban harapdáltam a kezét, aki tartotta bennem fél napon keresztül a lelket és akinek megígértem, hogy szaván fogom, ha a kitolási szakban 15 percen belül még sem lesz meg a baba. De meglett, mert megígérte.
Az osztály összes dolgozójának jó egészséget kívánok sok erőt a munkájukhoz, mert nap, mint nap, olyan nehézségekkel (pl. ágyhiány) szembesülnek, amik tőlük függetlenek.
Jó egészséget és boldog életet kívánok még, az ott hagyott kisfiúnak, Bécikének is. Remélem olyan helyre kerül, ahol már nagyon-nagyon vártak egy babára.