SZiasztok!
Hú, de pörög a téma.
nem is nagyon tudok hozzászólni az örökbefogadós dolgokhoz.
Persze én is szívesen tenném, de részemről csak úgy, ha az a gyermek jogilag, meg meg minden formában olyan lehetne, mint a sajátunk. Gondolom ezt nevezik nyíltnak.
Ugyanis a munkám során nagyon sok gyerekkel találkozom, és volt rá példa, hogy némelyik gyerek bennem kereste a pótmamit. Kerültem néhányszor olyan helyzetbe, ami megviselt. nem szeretek rébuszokban beszélni,és néhány történetet nagyon szívesen leírnék Nektek. Van, egy amit épp Giónak írtam le, mondjuk az csak kicsit kapcsolódik ide, de van, amelyik konkrétan is, de arra semmi szükségem, hogy akárki idetévedő olvassa. ( Már felmerült Bennem, hogy van olyan topik is talán az Anyatanyán, ami zárt, és csak az odatartozók olvashatják. Nyithatnánk egyet, és ha olyan gondolatunk van, amit megoszanánk a többiekkel, de a nyilvánosságot kizárnánk, akkor oda lehetne. aztán amikor közérdekű, akkor meg itt. No, ez csak egy felvetés volt. Le lehet szavazni.
)
Szóval vissza: Örökbefogadás részemről minél kisebb gyermeket, hogy tényleg ő is úgy érezze, hogy mindig is velünk volt, és ne jöjjön az igazi anyuci apuci egy idő múlva és rángassa el onnét....vagy nem tudom, hogy milyen formái vannak a nem nyílt örökbefogadásnak úgyhogy, aki tud róla, bátran írja.
Amikor Bercust vártuk, és az utolsó hetekben kórházban voltam, épp akkor tett be egy anyuci az babamentő inkubátorba egy kisfiút.
Olyan fura érzés volt, amikor láttam, hogy hozzák ki a babát, etették tejcsivel, vagy tápszerrel. Olyan gyönyörű, aranyos baba volt. Szerintem én abban a pillanatban hazavittem volna, ha lehet, a sajátommal együtt. De gondolom ennek a babának nagyon örült valaki, mert ha jól tudom, ha az anya beteszi, azzal lemond róla, és gyorsan örökbe adható.
Sielés számomra már extrém sport,
ami annyit jelent, hogy nem próbáltam, de nem is áll szándékunkban. Amióta a férjem ledobta a hátáról egy ló, (életében először ült lovon), és abszolút biztonságos kellett volna,hogy legyen. Csigolyából letört egy darab, szegycsont tört, zúzódások...megúsztuk, de az a gerinc dolog sokkal komolyabb is lehetett volna.(Én meg végignéztem az egészet, hogy repül, nyekken, nem kap levegőt...) szóval minden, amit eddig nem próbáltunk, és kicsit is veszélyes, az egyelőre tiltólistás nálunk.
DE ez nem azt jelenti, hogy hülyeség, tudom, hogy nagyon jó dolog, de kicsit ezekkel a dolgokkal óvatosabbak vagyunk így öregebb fejjel.
Mentem, bocsi, hogy most kicsit károgó varjúvá váltam, csak hirtelen annyi nem biztos, hogy kellemes emlék idéződött fel.
Sziasztok!
Ildi