Kiemelt témák

Szia Timi!

Nemigazán értettem a leveled, mármint hogy nálad nem kívánás, hanem elfogadás kérdése a gyermek.
Nos nálam pedig a kívánás. Zorkával eljött az idő egyszercsak mikor meegőrültem és iszonyatosan vágytam egy gyerekre. 4 hónap alatt sikerült. Nem vagyok tökéletes anya, szörnyen türelmetlen vagyok, és nem elégít ki a gyerekkel való otthonlét, másfelől nem is hagynám kihasználatlanul ezt a 3 évet. Zork még icici piciri volt, de én megint megőrültem, kicsit már magamtól is megijedtem annyira vágytam egy másik gyerekre. 3 hónap alatt sikerült, de az maga volt a pokol. Törzsdézsmálója lettem a helyi patika terhesteszjeinek, mikor már beléptem az ajtón készítették is. Őrületem odáig fokozódott, hogy szegény férjem már félt tőlem úgy kifacsartam, és havi több tesztet fogyasztottam, a végén már szinte minden szeretkezés után tesztet akartam csinálni. 3 szörnyű időszak volt, mikor kiderült hogy nem sikerült, ilyenkor csak sirdogáltam egész nap. Na de végre sikerült, és én mint egy elégedett macska dorombolok.
Mndezzel csak azt akartam mondani hogy én mindkét gyerekemet nagyon-nagyon kívántam, nem pedig elfogadtam a tényt hogy jönnek.

Abortuszvita

Tudom ez most demagógnak tűnik, de mit szóltok az apukához aki úgy megütötte az 5 hónapos kisfiát hogy az belehalt?? (Folyamatosan bántalmazta- borda, lábtörése is volt már a rövidke élete alatt, mindezt azzal indokolta hogy NEMKÍVÁNT GYERMEK volt. Nos ez a gyerek jobban járt, mintha mondjuk elvetették volna- tekintve hogy nem akarták??)

Nekem a szívem szorult össze a hír hallatára, bármilyen csöpögősen is hangzik ez.

Zorkanya

Szia Zorkanya!
Ez az, amit én is említettem egy régebbi hozzászólásomban. Vajon ki cserélne egy ilyen gyermekkel? Én sajnos annyira elkeseredett és dühös leszek egy ilyen hírtől, hogy napokig nyomaszt. De mit lehet tenni? Ezt a kisbabát is hazaengedték a kórházból egy korábbi bántalmazás után!
Judó

Sziasztok!

Eddig nem olvastam ezt a rovatot, de az utolso par level hatasara atneztem az eddigi osszes levelet.
Egyetlen kerdest szeretnek feltenni az abortuszellenzoknek:
Milyen kovetkezmenyekkel jarna szerintuk az abortusz betiltasa?

Alma

Kedves Mindenki!

A kívánt-nem kívánt gyermek témához hozzászólva: én azt hallottam, hogy a gyerek fejlődésére az is kihat, hogy valóban kívánják-e tudatosan és tudat alatt is! (Raffai Jenő: Megfogantam, tehát vagyok) Ezért én rettentő fontosnak tartottam magamra nézve, hogy a gyermekem minden szempontból kívánt gyermek legyen (az is lett). Szerintem ezt családtervezés nélkül nehéz elérni. (És a peteérést vagy a megtermékenyülést megelőző fogamzásgátló eszközöket tudtommal a katolikus vallás sem tiltja!) Az ember teljesen érthető módon azt szeretné, hogy a gyermeke(i) a lehető legjobb körülmények (nem csak anyagi!) között foganhassanak, és nőhessenek fel. És nem csak önös indokokból. A csupán elfogadáson múló gyermekvállalás szép dolog, de csak akkor, ha valakinek olyan erős a hite, amilyen csak keveseknek adatott meg. Mert roppant hit és lelki erő kell ahhoz, hogy az ember az esetleg nem annyira kívánt gyermekét a tudatalattijával is teljes mértékben elfogadja, és szeresse.

Legtöbbünk azonban nem bír ilyen hittel, és valljuk be, szeretjük magunk irányítani az életünket, legalábbis azt a részét, amit módunkban áll alakítani. (Segíts magadon, az Isten is megsegít...)

Szóval oda szeretnék kilyukadni, hogy szerintem az anyaság nem az önfeláldozás, hanem az öröm forrása kellene, hogy legyen, ami a puszta elfogadáson alapuló gyermekvállalás esetében nagyobb eséllyel nem valósul meg (nem mondom, hogy nem lehetnek kivételek!) (Borsódzik a hátam, ha azt hallom egy szülőtől, hogy "hálásnak kéne lenned nekem, hogy megszültelek, és felneveltelek..."!)

Timi, amit írsz az idilli, és talán néhány, igen erős hittel rendelkező anya számára megvalósítható is, de úgy érzem legtöbbünk számára inkább az önfeláldozás érzését keltené, ami úgy érzem negatív tényezőként hatna a gyermekeinkkel való kapcsolatunkban.

(Bocs a körülményes megfogalmazásért, de ezeket a dolgokat olyan nehéz szavakba önteni.)

Üdv: Krisztina

Hello Zsóka! Köszi, hogy utána fogsz érdeklődni az örökbefogadásnak. Kérlek, írd meg az e-mail címemre a részleteket.
Előre is köszönöm: Edit

Szia Edit!
ne haragudj, nem sikerült elérnem a lányt, holnap újra próbálkozom. Bocsi.

Sziasztok lányok!
Amikor ilyesmiről hallok, hogy kukába tett, elásott csecsemő, éheztetett gyermek, agyonvert kisbaba, elsírom, magam. Nem tartom magam érzelgősnek, de egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy egy normális anya-apa bántalmazza a saját vérét. Szerintem akik ilyesmit művelnek. lelkileg-agyilag vmi nincs rendben náluk. Hiszek abban, hogy (bocsi a hasonlatért) ami az állatban az utódnevelési ösztön, hogy nem öli meg saját ivadékát, az az emberben is megvan, kiegészítve hatalmas adag szeretettel és törődéssel és természetesen tudatos tenniakarással (vagy helyettesítsük be akármi megfelelővel az utódnevelési ösztönt). Az ilyen embereket gyógyítani kellene vhol, (és én személy szerint abszolút nem értek egyet az ilyenkor szokásos enyhe börtönbüntetésekkel, jóval többet kellene kapniuk).
hát ennyi
Zsóka

Kedves Júdó! Amit fejtegetsz, arra megint csak az a kérdésem, hogy akkor mi a határ? Nekem könnyű a helyzetem! Az apám ugyanis - külső szemlélőként nézve- egy roncs: Nincs egy lába sem, nem működik a veséje, dialízisre jár, magas a vérnyomása, 36 éves kora óta beteg. Jó sok pénzébe kerül az államnak! Ennek ellenére úgy hiszem, egész és tartalmas életet él! Sőt, társadalmi életet! És a szüleim elfogadták a későn érkező ajándékot, a most 13 éves öcsémet! Az én gyerekem is lehetne! Vajon vállalnál akr egy napot is az apám fájdalmakkal teli életéből? És ha nem, ez azt jelentené, hogy az apámnak nincs joga élni? És főként gyereket elfogadni, vagy ahogy Ti mondjátok vállalni? És az öcsém? Egy felelőtlenül vállalt gyerek, akinek megint nincs joga élni!
Tudom, megint azzal vádol majd engem Stefi, hogy félremagyarázok, pedig logikusan következik abból, amit írsz. Ha nem tetszik Neked annak a kicsinek az élete, akkor ne is éljen! Pedig lehet, hogy az ő életében is voltak örömteli pillanatok és lehet, hogy az anyukája őt is szerette ugyanúgy, ahogy bármelyikünk! Szóval majd Te megmondod, hogy hogyan kell élni! Tudom, ez megint túlzás, de hol a határ? Az a határ, amikor Te eldöntöd, hogy most beleszólsz a másik életébe, most meg nem, mert ez már sok? De mi az a sok? Ne vedd, személyes sértésnek, nem az! Nem kívánok senkit megbántani! Üdv: Timi

Helló Timi!

Ezt tényleg egy kicsit félreértetted (szerintem).

UbiPapa

Kedves Ubipapa! Sajnos, szerintem egyáltalán nem értettem félre! De várom a magyarázatodat! Mi következik abból, hogy ki vállalna akár egy napot is az ő életükből! Mert erről Te is jótékonyan hallgatsz! Mondd meg, mit értettem félre! Üdv: Timi

Szia Edit!
Ne haragudj, de azt hiszem, hogy a lány, (volt kolléganőm) nyaral a családjával, mert egyszerűen képtelen vagyok őket elérni. És én is elmegyek nyaralni, 1-jén jövök vissza, addig nem kerülök gép közelébe sem. Ne haragudj, amikor visszajövök mindenképpen megtudom Neked az infót és megírom.
bocsi
Zsóka

Szia Timi!

Arra gondoltam, hogy lehet hogy édesapádéknak éppen egy új jövevény segített abban, hogy könnyebben elfogadják azt a borzasztó helyzetet amit a betegség teremtett. Talán abban az életszakaszban éppen az öcséd érkezése jelentette számukra az élet értelmét. Ez nem az a helyzet amikor abortuszra is gondolhatnak az emberek (szerintem), na most ez így nem igaz, de remélem értesz, szóval nekem az abortuszra hajlamosító élethelyzetek között nem ez állna az élen.

Zorkanya

Kedves Timi!

Egyáltalán nem értem, amit írsz. Ha Judónak a július 21-i hozzászólására gondoltál a Hol a határ? fejtegetésében, akkor szerintem is nagyon félreértettél valamit.
Azok a szülők, akik bántalmazzák, agyonütik a kicsi babájukat csak azért, mert teszem azt idegesíti őket a sírása, azok az emberek nem kívánták a gyereküket! Megszülték, mert "ha már összejött, majdcsak lesz valahogy", de nem azért mert vágytak rá, vagy szeretettel elfogadták. Ellentétben a Te szüleiddel, akik úgy élték meg a kései babát, hogy ez ajándék. Nem lehet őket összehasonlítani, és valószínűleg Judó sem erre gondolt. Legalábbis az én logikám szerint ez a következtetés adódott. Sőt, azok alapján, amit Judó írt bennem fel sem merült, hogy ezt olyan esetekre is érti, mint amilyen a Te szüleidé.
Az én olvasatomban Judó azoknak a szerencsétlen _gyerekeknek_ az életére gondolt, akiket a szüleik brutálisan bántalmaznak, nem pedig azokra a _szülőkre_ , akikkel senki nem cserélne, mert olyan nehéz helyzetben vannak, és ennek ellenére vállalnak gyereket.

Ancsa

Kedves Timi!
Minden tiszteletem az édesapádé, senki sem vitatja a jogát az élethez és ahogyan Zorkanya is írta, az öcséd léte bizonyára a legnagyobb ajándék a szüleidnek.
De valóban úgy gondolod, hogy a napokban agyonvert 5 hónapos babának voltak örömteli napjai? Például mikor éppen nem verte meg az édes jó apukája? Úgy tűnik, hogy az anyukában sem tengett túl a szeretet, ha ezt tétlenül végignézte...
Ha megnézed a hozzászólásaimat, éppen az intézményi közbelépés hatékonyságát hiányolom az ilyen ügyekben. Azt kérdezed, hogy mi a sok, amikor már beleszólhatunk mások életébe? Nem tudom megvonni a határt, de ez nem jelenti azt, hogy becsukom a szemem, és nem veszek tudomást a külvilágról. Egy családban a zárt ajtó mögött bármi megtörténhet? Egy másik eset kapcsán, ahol egy két éves kisfiút vertek majdnem halálra a szülei, a pszichológus éppen a szomszédok közönyét említette, akik hónapokon keresztül látták, hogy bánnak a gyerekkel...
UbiPapa! Remélem, Te érted, hogy mire gondolok!
Judó

Szia Timi!

Még valamit elfelejtettem neked megírni az elfogadás/kívánás témában. A családban én a harmadik gyerek vagyok, az anyukám 30 évesen szült. Csak pár éve vallotta be, hogy bizony én csak "becsúszott" baba voltam, már nem akartak több gyereket. Jó, nem öltek meg, vállaltak, pedig anayagilag nem voltak eleresztve, és 2 szobában laktunk 5-en. De..
Nem esett jól már a megfogalmazás sem. És az sem, hogy míg a várva vár első gyereknél (nővérem) mindenre vigyáztak, addig velem az egyébként értelmiségi anyám végig dohányzott. Szóval ennyit az "elfogadott" gyerekek sorsáról.
Zorkanya

Sziasztok!

Úgy olvasom, nekem már felesleges lenne ismétlésekbe bocsátkoznom. Természetesen egyet értek Zorkanyával és Judóval. Az én olvasatom szerint is ez derül ki a hozzászólásokból. Ami Timit illeti. Ne haragudj, de szerintem most először vettem észre, hogy egy kicsi indulatot vittél valamely hozzászólásodba és valószínű a más fajta értelmezés miatt kicsit magadra vetted (és emiatt személyes sértésként is kezelted) a hozzászólást. Megesik az ilyen bárkivel.
További jó eszmecserét.

Üdv.: UbiPapa

Kedves Ubipapa! Sem indulat, sem sértődés nem vezérel! Csak azt szeretném, ha tovább gondolnátok azt, amit leírtok! Úgy látom, Júdo tényleg úgy gondolja, hogy ő onnan megállapítja, hogy kinek milyen az élete! Azért hoztam fel példának az apámat, hogy érzékeltessem, nagyon sokat szenved, de attól függetlenül tartalmas életet él! A fájdalom, a szenvedés létezése mellett, lehet jó életet élni! Én nem tudom, hogy az a kicsi milyen életet élt, és nem merek ebből semmilyen következtetést levonni, gondolva az apámra, vagy az öcsémre. És itt szoktam megkérdezni, hogy akkor hol a határ! Kinek az életét döntitek el, és kiét nem. Úgy gondolom, hogy azt a kisfiút, akit a tűzoltók szedtek le, szerette az anyja! Csak éppen nem tudta, hogy mit kell egy gyerekkel csinálni! Lehet, hogy már őt is ott hagyták egyedül, és hogy egyszerűen nem volt (gyerekszobája) példája, amit követhetett volna! A gyilkosságról nem tudok vélekedni, de ítélkezni sem, csupán a sajtóból kapott hírekből!
Minden érzelem nélkül! Üdv: Timi

Kedves Zorkanya! Azt hiszem, nem ugyanarról beszélünk! Én nem tudom, hogy hány gyereket nevelek majd fel, mert soha sem mondtam, hogy X. gyereket vállalok, de X+1-et már nem! Az egész nem attól függ, hogy én mit akarok! Nem gondolom, hogy egy ember, aki ráadásul a hasamban van, pici és védtelen, akadályozhat engem bármiben! Májusban jártam úgy, hogy azt gondoltam, gyereket várok! Nem merült fel bennem, hogy én ezt már nem akarom, de az sem, hogy akarom. Ha itt vagy, akkor az én gondjaimra vagy bízva és vigyázok rád! Úgye érted! Üdv: Timi

Kedves Ancsa! Pontosítsunk. Én nem a beleszólás fokát kérdezgetem olyan élénken, hanem a döntést mások életéről! Remélem, érzed a különbséget! Én sajnos Júdó ezt a kérdését, hogy ki válallna akár egy napot is az életükből,nem tudom másképp értékelni, mint azt fentebb már leírtam!
Ami az intézmények felelősségét illeti: hozzám a védőnő a gyerek egy éves koráig minden hónapban kijött és eltöltött min. egy órát! Azonkívül én is elvittem minden hónapban a gyereket tanácsadásra, ahol orvos látta a babát! Én bizonyosan vizsgálnám a védőnő felelősségét az ügyben. Üdv: Timi

Kedves Zsóka!

Akkor 1-jén várlak!

Szia! Edit

Jaj, Kedves Timi, én most úgy érzem, nagyon elvesztem. Nem értem, mit írsz. (Csekélyértelmű medvebocs.) Azt nem értem, hogy ki beszél itt a beleszólás fokáról? És ki akar dönteni mások életéről? Judó?
Kérlek, ne haragudj, hogy ilyen értetlen vagyok! Légyszíves nagyon szájbarágós stílusban fejtsd ki nekem, hogy mit értesz ezalatt:
Én nem a beleszólás fokát kérdezgetem olyan élénken, hanem a döntést mások életéről!.....Én sajnos Júdó ezt a kérdését, hogy ki válallna akár egy napot is az életükből,nem tudom másképp értékelni, mint azt fentebb már leírtam!
Köszönöm:
Ancsa

Kedves Timi!

Ha már itt tartunk, akkor felvetődik az a kérdés is, hogy van-e joga az egyik embernek bármilyen okból is kioltani egy másik ember életét. Ha nem - "Ne ölj" - mi legyen a sorozatgyilkosokkal, és mi a helyzet az euthanáziával? Rengeteg pro- és kontra sorolható, és azzal teljesen egyetértek, hogy ha az egyik esetben megengedjük az élet kioltását, az nagyon veszélyes lehet, mert ki, és hol húzza meg a határt? De az tény, hogy vannak vitatható esetek, ahol az ember legbelsőbb érzése mást diktál, mint a tízparancsolat... (és ez az abortuszra is vonatkozik)

Üdv:Krisztina

Kedves Ancsa! Jogosan nem érted! Véletlenül eltévesztettem a nevet! Az írásom Júdónak szólt! És én sem értem Júdót, bármennyire próbálok. Azt, hogy ki vállalna egy napot az életükből, nem tudom értelmezni! Tévedésből kevertelek bele, az előbbi írásodhoz nincs hozzáfűzni valóm (vagyis egyetértek vele!)
Kedves Krisztina! Azt hiszem, ilyenkor az ember jobb, ha a legbelsőbb érzéseire hallgat! Ezért mondom, hogy nem lehet ítélkezni senki felett! Mert nem ismerjük az indokokat! Lehet, hogy valaki rossz (vagy nem a legjobb) döntést hoz, de a lelkiismerete tiszta tud maradni!Üdv: Timi

Kedves Krisztina!

Azt, hiszem a kérdésedre egyértelmű a válasz nincs joga senkinek bármilyen okból is kioltani az ember életét, ez vonatkozik az abortuszra, az eutanáziára, az öngyilkosságra, a sorozatgyilkosra is. Ítéletet nem nekünk kell hoznunk, és, hogy melyik milyen súllyal lesz mérve, gondolom azért nagyon eltérően, de szerencsénkre nem mi döntünk egymás feje fölött.
Csilla

Most olvastam végig az abortus archivumát, és tökéletesen kiakadtam. Itt van például Timi, aki klisézéssel vádolja Stefit, pedig az ő gondolatainál nagyobb kliséket még nem is olvastam. AKKOR TI MIT CSINÁLNÁTOK????????
BETILTANÁTOK AZ ABORTUSZT???? Az már egyszer kipróbálták, és nem igazán jött be.... (gondoljatok csak a Ratkó gyerekekre...)
Anikó

Kedves Csilla!

A dolog filozófiájával egyetértek, mégis elgondolkoztat, hogy vannak esetek, amikor én is másképp döntenék. Hogy egy igen szélsőséges példát hozzak: önvédelemből se szabad ölni, akkor se, ha ez az egy esélyed van az életben maradásra?

Üdv: Krisztina

Sziasztok!

Anikó, mi nem megoldási módokat vázolunk. Mi a véleményünket próbáljuk elmondani, és esetleg szavakkal másokat is hasonlóra hangolni. Ha mindenki úgy vélekedne, mint mi, akkor a kérdésedet fel se kellene tenni. Nem a politika, nem a kormányok döntései oldják meg ezt a helyzetet! Az emberek gondolkodásmódja, hozzáállása kellene, hogy megváltozzon hozzá!

Krisztina gondolata elgondolkodtató, mert sajnos tényleg vannak olyan helyzetek, hogy vagy ő vagy én, és ez pl. orvosilag indokolt abortusz alapja is lehet. Szerintem Csilla nem ilyenekre gondol.

Sziasztok:
Ildi

Szia, Ildi!

Persze, hogy nem ilyenekre gondol Csilla, viszont azt írja, hogy "nincs oka senkinek bármilyen okból is kioltani az ember életét". Én csak azon gondolkodtam el, hogy tényleg helyes-e mindenkire vonatkozó általános szabályokat felállítani, ami alól nem engedünk kivételt. Mert kivétel mindig van.

Üdv: Krisztina

Kedves Timi!

Nagyon megnyugodtam, köszönöm :-)))
Ancsa

Kedves Cs.Anikó! Ha kinyitod bármelyik sajtóterméket, akkor ott az első klisé, amit abortusz ügyben, abortusz oldalról megfogalmaznak, az az, hogy ne a parlamentben mondják meg... stb. Ez egy átgondolatlan, felületes mondat. Az én nézetem szerint klisé! Szeretném, ha meg mondanád, hogy az én írásomban hol találtál hasonlót! Mert így nem tudok vitatkozni Veled! Lehet, hogy nem is akarsz?...
Én tudom, hogy a világhoz való hozzáállásom, nem mindennapos! Én nem próbálom a normáimat ráerőltetni senkire! Ezért, lelkiismereti okokból, nem döntenék abortusz kérdésben. Ha megfigyelted, én a véleményemben is csak saját magamról beszéltem, igaz, belementem Stefi igen provokativ gondolat-kisérleteibe, de a szándékom csak annyi volt, hogy Te és a hozzád hasonlók észrevegyék, lehet másképpen is látni egy dolgot! Mert én csak ezt az egyet kifogásolom, Bennetek úgy általánosan! A nem bírjátok elviselni, hogy valaki más, mint Ti vagytok! Üdv: Timi

Timi, olvastam a többi írásodat a babaneten, és azt vettem észre,, hogy ha valaki, hat te megmondod, hogy kinek hogy kell gondolkodni, ez egyébként jellemző azokra, akik vallásosak, (bár tudom, hogy erről sem vagy hajlandó beszélni...)
Pl, észrevetted, hogy sohasem hsználsz feltételes módot? Te szoktál ugymond a székről lefordulni, ha valaki a bébiételekről ír,stb.
Elhiszem, hogy eszméletlen mennyiségű tapasztalatod van, az azonban még nem jogosít fel arra, hogy megmondd a Egyetlen Helyes Utat. Igazaat adok Steffinek abban, hogy címkézel, és hihetetlen módon biztos vagy magadban.
És ezennel eltűnök erről az oldalrol, mert most én jelentem ki, hogy nem vagyok hajlandó veled vitatkozni.
Anikó

Sajnálom Anikó, hogy nincs bátorságod vitatkozni! Így sajnos nem tudom meg azt sem,hogy miért kellene feltételes módot használnom és mire! Persze ezek konkrét dolgok, amiben lehetne érdemi eszmecserét folytatni, amitől Te eleve, elzárkózol! Üdv: Timi

Majd' elfelejtettem!
"Te szoktál ugymond a székről lefordulni, ha valaki a bébiételekről ír,stb. "
Ez egy gyönyörű példája a csúsztatásnak! Akit érdekel, javaslom, olvassa el a topicot!A babának szükséges adatok, vagy valami hasonló a címe!Üdv: Timi

Sziasztok!

Csak úgy megjegyezném, hogy ez esetben Timi tényleg nem ítélkezett, sőt! Pl Timi írta:

"Azt hiszem, ilyenkor az ember jobb, ha a legbelsőbb érzéseire hallgat! Ezért
mondom, hogy nem lehet ítélkezni senki felett! Mert nem ismerjük az indokokat! Lehet, hogy
valaki rossz (vagy nem a legjobb) döntést hoz, de a lelkiismerete tiszta tud maradni!"

Szerintem ez teljesen normális hozzáállás.

Üdv: Krisztina

Sziasztok!

Nem értem, Anikónak mi baja van Timivel. (Lassan én leszek a téma gyengeelméjűje, annyi mindent nem értek :-))) Timinek egyszerűen más a véleménye, mint neki. De ezt meg lehet hallgatni, és el lehet fogadni, vagy el lehet vetni, és akkor vitatkozhat vele (ez úgy tűnik, elmarad). Nekem is más a vélemnyem, mint Timinek, de ettől még megkísérelhetem megérteni, hogy ő hogyan is látja a világot, miként gondolkodik erről a kérdésről. Még akkor is, ha ezután sem fogok "egyetérteni" vele, vagy ugyanúgy gondolkodni.
Talán kicsit durva lesz amit mondok: aki nem tudja elviselni, az övétől eltérő véleményt, menjen politikusnak – kis parlamenünkben hemzsegnek az ilyen alakok.
Finomabban: ez itt egy vita. (Nem annak indult, de az lett.) Egy vita pedig attól vita, hogy az emberek másképp gondolkodnak, más értékek szerint ítélik meg a dolgokat, és az ebből következő eltérő véleményüket ütköztetik. Egy "jó" vitában a partnerek nem elbeszélnek egymás mellett, nem csak kritizálják egymást, nem gondolják azt, hogy az övék az egyetlen lehetséges "igazság", hanem elgondolkodnak a másik véleményén és valami olyasmit mondanak: "Én ezzel és ezzel nem értek egyet, ezért meg azért." vagy: "Értem, amit mondasz, de nem értek vele egyet, mert ..." vagy: "Megértem, hogy Te így gondolod, de én ezért meg ezért nem tudok így gondolkodni." stb. Vagy ha a másiknak nem világos, hogy miről van szó, akkor kifejtik neki, hogy mit is értenek azalatt, amit mondtak. Meg hasonló okosságok.
Anikó idejött és nem hajlandó vitatkozi. Ezt sajnálom.
Az "AKKOR TI MIT CSINÁLNÁTOK????????" kérdés teljesen fölösleges (véleményem szerint). Ugyanis Timi és az abortuszt ellenzők már elmondták, hogy ők mit csinálnának ilyen helyzetben. Azt megkérdezni, hogy hogyan gondolják csökkenteni az abortuszok számát, már sokkal érdekesebb lett volna, mert erre én is kíváncsi vagyok. Eddig talán csak Judó és Garam fogalmazta meg az elképzeléseit (bocs, nem emlékszem pontosan).

Kedves Anikó!
Ha olvasod még ezt a témát, kérlek gyere vissza vitatkozni, mert lehet, hogy lenne értelme.

Sziasztok:
Ancsa

Kedves Ancsa!

Én úgy csökkenteném az abortuszok számát, hogy az emberek erkölcsi felelősségérzetét próbálnám fejleszteni. Persze ez nehéz ügy a mostani zűrös világban, és rengeteg tényezőtől függ, hogy hogyan alakulnak az erkölcsi normák és hogy merrefelé halad a társadalom. A tartós és hatékony változáshoz a dolgok gyökerét kell először megtalálni, aztán pedig kitalálni, hogy hogyan lehetne ezen változtatni. Azzal nincs is gondom, hogy mit, csak azzal, hogy hogyan. Pusztán reklámokkal biztosan nem lehet igazi eredményt elérni. De lehetne valamit tenni pl. az oktatásban, illetve a legtöbbet a család, a szülők tehetnének, de nem üres példabeszédekkel, hanem komoly példamutatással. És itt zárul be a kör, mert egy erkölcsileg szétzilált társadalomban igen nehéz erkölcsösnek maradni, márpedig ha valaki egy téren megengedhetőnek tart néhány erkölcstelen dolgot, az az élete többi területére is óhatatlanul kihat. Így pedig hiteltelen lesz a "példa".

Bocs, már megint túlzottan filozófikus voltam, remélem azért valamennyire sikerült szemléltetnem, mit akarok mondani.

Szóval a "gyökereken" kell változtatni, a - mi kormányunk által egyébként előszeretettel alkalmazott - "tüneti kezelés" szerintem nem hozhat kielégítő eredményt ezen a téren sem.

Üdv: Krisztina

Én azt figyeltem meg, hogy az abortuszok elég nagy aránya a férfiak hozzáállása miatt van. Mert egyes fiúk nem vállalják a gyereket, így a lány kénytelen ennek megfelelően dönteni. Két példát is láttam erre. Nekem is volt egy barátom, aki azt mondta, hogy ha terhes leszek: öngyilkos lesz. Ilyen pipogya fiatal srácok mellett egy kész frász a szex! Igaz?

Edit

Kedves Krisztina!

Teljesen egyetértek a megoldási javaslatoddal.
De lennének kérdéseim:
1. Szerinted hogyan lehetne az általnos iskolás lányokat <U>egymástól</U> megvédeni? Gondolok itt arra, hogy egyre nagyobb sikk az ilyen idős korú lányok közt szexuális tapasztalatokkal büszkélkedni, holott lelkileg szerintem ebben a korban még teljesen éretlenek a szexhez.
2. A lányok ilyen irányú neveléséről (erkölcs+felelősség) még vannak is elképzeléseim, de hogyan lehetne hatni a fiúkra? (Egy példa: köztük meg az a sikk, hogy nem hajlandók gumit használni, és onnantól úgy gondolják, ez (a védekezés) a lányok dolga.)
Kezdetnek ez a kettő. Kíváncsi vagyok az ötleteidre (meg persze a másokéra is).

Ancsa

Ancsa! Nagyon jó a felvetésed. Én ahhoz szeretnék hozzászólni, hogy az iskolás korú fiúk között tényleg az a sikk, hogy nem használnak gumit és a lányok dolga a védekezés. És a saját tapasztalataimat tudom felhozni példaként. Amikor 20-on éves voltam, akkor kezdtem csak a nemi életet. Hát, gumit nem akart egyik fiú sem használni, úgy kellett rákényszeríteni őket, és olyan vállalkozó is akadt, aki - ezek után - nem vállalta a nemi aktust. Ő ugyan nem húz fel "gusztustalan" gumit. Az ilyen mehetett is...!
Tudjátok még mi a sikk a fiúknál, hogy minél több lányt "szerezzenek meg". Nem a tartós kapcsolat a "menő", hanem - én úgy látom -, hogy a minél több trófea.

És még azt is tapasztaltam, hogy sok szexuális kapcsolat születik alkohol, vagy drog hatására, amikor is nem nagyon gondolnak a védekezésre, csak az élvezetre. És ilyenkor nemcsak nemi betegséget lehet kapni, de kisbaba is becsúszhat. és hol van már másnap az a fiú, akivel a lány egyetlen éjszakát töltött...?

Én is úgy látom, hogy a fiatalokat a felelősségre kellene oktatni.

Van egy ismerősöm, ő már 23 éves. Mégis teljesen "felelősség-mentesen" él. Ha nincs nála óvszer: az sem baj: durr bele. És az a csoda, hogy mindig talál magának lányokat, akik hajlandóak óvszer nélkül is lefeküdni vele. Ezek szerint a lányok hozzáállásával is baj van. Mindig van olyan lány, aki kapható a védekezés nélküli szexre.

Ez olyan borzasztó, mert már a megelőzésre is gondolni lehetne. Olyan nehéz gondolkodni?

Egyelőre ennyit jutott eszembe. Edit

Kedves Edit!

Én nem pipogyának hívom az ilyen fiúkat, hanem gyávának és felelőtlennek. Neked még szerencséd volt, hogy a barátod előre szólt. Az enyém már csak akkor, mikor ott volt a baba ...

Ancsa

Ja, egyébként magamat is felelőtlennek éreztem, amikor megtörtént.
Még mielőtt valaki azt hinné, hogy szentnek tartom magam.

Ancsa, szerinted lehet-e előre tudni, hogy egy fiú felelőtlen lesz-e vagy sem? Valahogy lehet-e előre látni, hogy na, ez a fiú gyáva a gyerek megtartásához. Mert - ezt is csak saját tapasztalataimra tudom alapozni -, némileg meg lehet ismerni a felelőtlen fiút. Egy-két dologból lehet következtetni későbbi reakcióira.
Gondolok itt arra, hogy nagy metálos, vagy alternatív, vagyis bandákban él. Aki még komolytalan és nem volt egy tartós (3-4 éves) kapcsolata sem. Aki - ha a barátai közül valakinek gyermeke születik - azt mondja, hogy na, ez jól elcseszte az életét, vagy aki a házasságot visszataszítónak találja.
Aki sokat bulizik és iszik és nincs rendes állása sem és arról beszél, hogy zenekart akart alapítani és 25 évesen meg akar halni, mert az "öregkor" már nem érdekli.

Szóval, nekem ilyen barátom volt, de én azt hittem, hogy meg tudom őt változtatni a szeretetemmel. Tévedtem. Azt hittem, hogy talán gondol ő is a közös gyerekre és talán az együttélésre. Amikor mégis azt mondta, hogy öngyilkos lesz és magamra hagy, ha babám lesz, nagyon ledöbbentem. Pedig az előjelek (ahogy élt és gondolkodott) ezt a hozzáállását készítették elő, mégis csalódtam, hogy nem tudtam őt megváltoztatni és elcsavarni a fejét annyira.

Nem lehet, hogy talán más fiatal lány is efféle megváltoztatásra gondol? Ezt csak gondolom, mert én is ilyesmiben reménykedtem régen. Nem tudok mások szemével látni, csak sejtem, hogy talán más is ezt gondolta.
Talán ezért felelőtlen néhány lány néha. Szerintetek?

Edit

Edit, valószínűleg vannak olyan jelek egy fiúnál, amiből nagy biztonsággal az ember arra következtethet, hogy éretlen még arra, hogy gyereket vállaljon.
Nekem nincsenek nagy tapasztalataim, nem volt sok barátom a vőlegényem előtt, és nem is mindegyikkel voltak szexuális tapasztalataim.
Az én esetem el is tér a tiedtől: egyikőnk sem gondolkodott még abban, hogy családot vagy gyereket szeretnénk, még csak nem is laktunk együtt. Egyszerűen szerettük egymást, és el tudtuk képzelni együtt az életet. És megváltoztatni sem akartam. És védekeztünk is. Mégis teherbe estem, és akkor ő minden ellenkező előjel ellenére egyszerűen magamra hagyott. A mai napig nem tudom, mi játszódott le benne legbelül, miért döntött így.

Gondoljuk végig a védekezési lehetőségeket.
1, No sex! - Na én ezt elvetném. Ha valaki akarja szívesen megvitatom vele.
2, Tabletta. - A legnagyobb probléma, hogy el kell menni egy nőgyógyászhoz miatta (és persze folyamatosan visszajárni.) A legtöbb fiatal lánynak problémát okoz felkeresni ilyen ügyben egy orvost egyedül. Ha van a családban akihez fordulhat (Anya, nővér, nagynéni stb), akit meg lehet kérni, hogy segítsen, az jó. Sajnos sok családban tabu a nemiség, a szex és nem jut eszükbe, hogy ha a gyerek már érett a nemi életre, dolgoznak benne a hormonok, akkor elöbb-utobb ki is próbálja. Megakadályozni, megtiltani nem lehet. Inkább készítsük föl előre. Mindenképp tanácsos az anyáknak elkísérni serdülő lánygyermeküket egy nőorvoshoz, s ha már ott tartunk lehet beszélgetni erről-arról ....
Persze nem mindenki alkalmas tablettaszedésre, lehetnek orvosi problémák és van aki képtelen rendszeres lenni (mint ahogy én is). A lényeg ugye a rendszeresség, nem lehet elfejteni egy napot sem.
3, Gumióvszer - Ezzel az első gond, hogy meg kell venni. Kamaszként, de még néha felnöttként is ez sokaknak kellemetlen. Kedves szülők itt is elkél néha a segítség. Szerintem a kamaszodó fiúk zsebébe az esti buli elött becsúsztatott gumióvszer szó szerint életmentő lehet.
4, Kapufa - Szerintem a fiatalok legkedveltebb védekezési módja az un. megszakításos szeretkezés (de finom voltam). Szóval meg kellene nekik magyarázni, hogy ez nem nyújt védelmet, legfeljebb az esélyeket csökkenki némileg.
5,....

A lényeg szerintem, hogy a fiatalokat a szülőkön keresztül lehetne igazán a védekezésre ösztönözni. Hiába tartunk osztályfőnöki órán szexuális felvilágosítást, ha aztán nincs aki óvszert vegyen vagy elmenjen a lánnyal egy orvoshoz.
Sajnos sok esetben a szülők sem elég felvilágosultak a témában. Én ott kezdeném.

Üdv Garam

ui.: Van akivel leültek a szülei kamaszkorában és beszélgettek ezekről a dolgokról?
Vagy akinek van kamasz gyereke leült már beszélgetni vele??

Szia Garam!

Engem az anyukám elvitt a nőgyógyászhoz amikor 14 éves lettem. Kaptam tablettát, de a nőgyógyász rettenetes élmény volt. Az ártatlan kislányba úgy belenyúlni, olyan durván! És ráadásul még kiabáltak is velem, mert nem jutott eszembe az utolsó vérzésem dátuma. Ráadásul egy hosszúujjú néger orvos volt ott, alig beszélt magyarul. Rémes volt!

De azért kaptam tablettát, és miután kisírtam magam, nagyon jó érzés volt védettnek lenni legalább a terhességgel szemben. Aztán ezt 6 évig szedtem folyamatosan.
Én is elfelejtős típus voltam, de 36 óra után 2 tablettát kell bevenni és újra védett vagy. Meg azt hiszem, hogy aki egy hónapig szedi a tablettát, az nem lesz terhes azonnal, mert sok hormon halmozódik fel a szervezetében. Persze, ez tévhit is lehet, hiszen van, aki akár tabletta-szedés közben lesz terhes.

Az elfelejtős típusúaknak a nőgyógyászok mostanában egy jelző szerkezetet osztogatnak, amelyk minden este ugyanabban az időpontban csipog és akkor kell bevenni a tablettát. (Persze, ha otthon felejti a csipogóját, akkor nincs segítség...)

Tegnap volt a rádióban, hogy feltalálták a férfi antibébi tablettát és hatásos, 100 %os védelmet nyújt. Mostantól védekezzenek a férfiak is.

Mi a véleményetek?

Edit

Egyébként a kamasz gyerekek tényleg nem ülnek le beszélgetni a szexről. Nagyon szégyellik érzéseiket, szexuális életüket. Amúgy is szégyenlősek a kamaszok, miért pont erről beszélgetnének. Általában - úgy vettem észre, hogy - az anya az, aki utoljára megtudja, hogy a kislánya, kisfia már nemi életet él. Általában csak a sokadik barátnőt, vagy barátot szokták bemutatni otthon. Pl. a testvéreimnél ez volt. Ezt figyeltem meg.

A húgom dohányzott egy ideig, de a szüleim semmit nem tudtak erről. Az öcsémnek már volt barátnője, de erről sem tudnak. Nem működik a kommunikáció. Biztosan vannak kivételes kamaszok, akik jól beszélgetnek erről a szüleikkel. De én még olyat nem láttam.

Edit

Szia Garam!

Velem beszélgetett Anyu ilyen dolgokról, bár nagy kampányszerű "Üljünk le és beszéljük meg!" nem volt. Egyetlen dolgot azonban nem tett: soha nem jött el velem a nőgyógyászhoz. Amikor később rákérdeztem, miért nem, azt mondta, hogy nem hitte, hogy igényem van/volt rá. Hát, igen: a kamaszok. Szegény anyukám azt hitte, hogy megbántaná a fenenagy kamasz önérzetemet, ha orvoshoz kísérgetne (mint ahogy körzeti orvoshoz, sportorvoshoz nem is jöhetett velem) - én meg túlságosan szégyelltem megkérni őt erre. (Igazad van Edit, a kamaszok tényleg szégyellősek.) Így aztán mai napig összeszorul a gyomrom, ha nőgyógyászhoz kell mennem. És azt hiszem, ezen már csak egy átlagon felüli empátiával megáldott nőgyógyász segíthetne, de ilyennel sajnos még nem találkoztam.

Ancsa

Szia Edit,
ma elküldtem Neked emilben a volt kolléganőm címét (nem akartam nyilvánosan megírni). Légyszi' írd meg, megkaptad-e az emilt.
Ja, és a lány azt mondta, hívd fel minél hamarabb, ilyen ügyekben nem jó sokáig várni... :)
üdv
Zsóka

Sziasztok! Sajnálatos módon elromlott a gépem és egy nap kihagyása után annyi mindenről írtatok, hogy csak a fejemet kapkodom!
Ami a felvetést illeti: Velem példának okáért leültek a szüleim beszélgetni kamaszkoromban nemcsak az édesanyám, hanem az edesapám is! Ma már tudom, hogy ez sajnos nem mindennapos, de én ugyanígy szeretném majd a saját gyerekeimmel is!
A szüleink valahogy mindíg tudták a cigit is, sőt a barátokat vagy barátnőket is! Persze nekem megint könnyű a helyzetem, mifelénk úgy tartják, hogy a gyerekeink útját még kamaszkor előtt kell jó irányba terelni, amikor még hatással van arra a gyerekre a szülője, hogy ne akkor kelljen szaladgálni, amikor már baj van! Hogy olyan barátok közé kerüljön kamaszon, akik gyaníthatóan, jó irányba fogják vinni azt a szerencsétlen kamaszt! Mert olyankor már az imádkozáson kívül egyebet nem igen lehet vele kezdeni!
Lelki igényességet kell kialakítani, abban a gyerekben, hogy a szexualitásban is igényes legyen! Hogy felelőssége van a másikkal szemben, hogy a másikban is az embert lássa! A hangsúly az emberen van! Üdv: Timi

Kedves Ancsa és Többiek!

Teljesen egyetértek Timivel: a megoldás kulcsa a család. A bizalom, a jó példa mutatása, az egymásra való odafigyelés. Engem ugyan nem világosítottak fel a szüleim semmilyen téren (és ezt nem írom a javukra!), viszont olyan értékrendet és példát kaptam tőlük, aminek birtokában eszembe se jutott, hogy felelőtlen kapcsolatokba kezdjek. Ki kell alakítani a gyerekben azt, hogy igenis válassza meg, hogy kivel kezd intim kapcsolatot, és felelősségteljesen viselkedjen. A lányoknál tudatosítsuk azt, hogy a szüzesség igenis "kincs", és hiába tagadja a mi kis modern társadalmunk, hogy ennek bármi jelentősége lenne, igenis sokat jelent a másik fél számára (az én férjemnek például sokat jelentett, pedig ezt ő maga se gondolta volna). (Azért az se katasztrófa, ha nem sikerül megőrizni, a lényeg, hogy legyünk felelősségteljesek.)

A dolgok alapja pedig, legalábbis az én látásmódom szerint az igazi önértékelés kialakítása a gyerekben. Becsülje meg magát, legyen szigorú önmagához, legyen tartása. És ez megintcsak a családra vezethető vissza.

Persze leírni könnyű, de hogyan valósítsuk meg? Továbbra is vallom, hogy a probléma gyökerét kell megragadni, és ez nem az, hogy hogyan védjük meg egymástól a lányokat, meg hogy hogy bírjuk rá a fiúkat az óvszer használatra. Ezek már csak tünetek, az alapprobléma folyamodványai. Sajnos tanácstalan vagyok azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet a "gyökereken", vagyis a családi nevelésen változtatni. Merthogy igen kevés az olyan család, aki valóban példát tud mutatni a gyermekeknek.

Amíg a társadalmi értékrend nem billen helyre addig nem sok reményét látom. Hisz a család a társadalom alapegysége és fokmérője.

Üdv: Krisztina

Szerintem az idősebbek esetében azért létesülhet felelőtlen párkapcsolat, mert nem tisztázzák előre, hogy vállalják-e a gyereket.
Van egy ismerősöm, aki felelőtlen srác. Nagyon primitív - ezt a részt csak erős idegzetűeknek ajánlom olvasásra -, az a sikk a családjában, hogy szinte minden barátnőjének gyereket csinál, aztán nagyképűen kijelenti, hogy na és akkor mi van, majd ad pénzt abortuszra és el van intézve. Ez nem a képzeletem szüleménye: egy hús-vér élő emberről mesélek, akit én is ismerek.
Próbáltam pl. én is beszélni vele, hogy ezt nem teheti meg a lányokkal, hogy hitegeti őket, hogy feleségül veszi őket, majd amikor a lány visszafordíthatatlanná teszi a helyzetet (babát vár), akkor a srác lelép. Erre mit mondott? Hogy ne szóljak bele, csak akkor leszünk jóban mi ketten, ha nem szólok bele az életébe. Beszélni sem lehet vele.

Arra büszke az anyukája is, hoyg milyen sok barátnője van a fiának, micsoda nagy férfi ő és milyen boldog,mert kiegyensúlyozott szexuális életet él. Rémes volt ezt hallgatni, hogy egy anya ezért büszke a fiára, mert az a fiú átveri a lányokat.

Egy lánynak engedte eddig, hgy megtartsa a babáját, de őt is elhagyta 1 év után, s most szegény lány egyedül neveli közös gyermeküket.

Sírni tudnék ettől a fiútól. És mindig talál olyan lányokat, akik hisznek neki, akik gyermeket szeretnének tőle. Aztán mindegyik megkapja a pénzt abortuszra...

Sajnálom, hogy ilyen felzaklató történetet kellett írnom, de azt szerettem volna érzékeltetni, hogy ilyen férfiak is vannak.
Edit