Kedves Kinga!
Nagyon becsüllek, hogy leírtad a véleményedet, köszönöm, köszönjük. Örülök, hogy végre megszólalt valaki a másik oldalról is.
Mit is írjak? A legfontosabb, hogy én személy szerint és mondjuk az állandó errõl-csevegõ-kismamatársaim itt a babaneten (nem tudom, jártál-e a Szoptatás - kitõl ne fogadj el tanácsot topicban, érdemes, és el fog szomorítani), szóval mi nem tesszük egy kalap alá a védõnõket, mert tudjuk, hogy van olyan is (bár ritka példány, nagyítóval is alig lehet megtalálni), aki 6 hónapos korig nem tanácsol hozzátáplálást, és nem csinálja azt, hogy az elsõ szopiroblémánál azonnal tápszert ír fel mindenféle kérdés nélkül. Van ilyen. Az az általános tapasztalatunk azonban, hogy a védõnõk totálisan képzetlenek. Egy példa: szeptemberben van a XV. ker-i SZTK-ban a szoptatás világnapja alkalmából egy rendezvény, ahol most ott voltunk egy asztallal, képviselve az LLL-t. (Nem vagyok LLL vezetõ, és minden, amit mondok, csak és kizárólag a SAJÁT NEVEMBEN MONDOM!) Szóval. Sokan panaszkodnak a védõnõjükre, hogy fiatal fruska, nincs is gyereke, nem ért semmihez. Ehhez képest találkoztam ott egy frissen végzett védõnõvel, lehetett vagy 22, és ezerszer jobban tisztában volt a helyes mellretétellel, a lehetséges problémákkal, stb, mint talán bármelyik másik akárhánygyerekes védõnõ a kerületünkben. Pl. az én támadónõm, aki mikor az elsõ gyerekem megszületett, és elérte a 4 hetet, azt mondta: "anyuka, már négy hetes a baba, adjon neki gyümölcslevet!" És én, elsõ gyerekes és totálisan informálatlan anyuka mit csináltam? Hát adtam. Következmény? Ruben szopott 4 hónapig, de addigra büszkén meséltem, hogy az én fiam 2 deci fõzeléket zabál be ebédre! Hurrá! Ja, hogy harmados tejet is kapott? Még jó, hogy nem tejallergiás (még). Mert azt nekem elfelejtették mondani, hogy nem kéne! Hogy árthatok vele a kicsinek! Egyszer problémám volt, felhívtam. Azt mondta, kijön másnap ekkor és ekkor. Persze nem jött, két hét múlva telefonált, hogy bocsánat, nem tudott jönni. Összesen 2* járt kint, miután megszületett Ruben, elõször elmesélte, mit fõzött elõzõ este a férjének, és lecseszett, mert zokni nélkül nyitottam ki a kaput júniusban, így tél derekán. A következõ gyerekem születése után egyszer jött ki (nem mondom, hogy hiányzott), a harmadiknál éppen szabin volt, a helyettese jött ki, õ utána egyszer sem, a negyediknél kénytelen volt, mert ambulánsan szültem, nem tudom, miért, de ki kellett jönnie. Persze míg terhes voltam,, csak a kiskönyvért mentem el, aztán megkíméltem magam a szószártyár baromságaitól. Tehát nem az életkor számít, hanem hogy ki mit miért csinál. Vagy nem csinál. Én úgy gondolom, hogy akármi is a hivatásom, fejlõdnöm, tanulnom kell, mert így tudok jó szakember maradni, és a legtöbb védõnõ, mindamellett, hogy nem tehet róla, hogy a fõsulin szinte semmit nem tanítanak nekik a szoptatásról, tovább tudná képezni magát, de nem teszik, a sajátom mondta nekem, hogy nyûg neki ez a sok továbbképzés. ???
Ugyanõ: Pár hónapja odamentem hozzá, hogy ha esetleg valamelyik kismamájának szüksége volna szopistanácsra, és esetleg a kedves védõnõ nem tud segíteni, adja meg a telefonszámom az illetõnek, ha tudok, segítek, ha nem, továbbítom egy LLL vezetõhöz. Mire õ: "de nehogy az hidd, hogy mindenkinek bejön az LLL (Esküszöm, mintha egy kozmetikumról vagy vallásról beszélne)! Mert annak az újszülöttnek enni kell addig, amíg beindul az anyatej!" Basszus! Persze azóta sem hívott fel senki, és tuti mázsaszámra írta fel a tápszert...
Miért írtam ezt le? Mert ez az általános gyakorlat. Sajnos. És megkeseredek, mikor a maximális tudásommal, lekességemmel, tapintatommal, kedvességemmel segítek anyukáknak, amikor szopigondjuk van, és jön a védõnõ, és se szó, se beszéd, se kérdés, semmi, odavágja a tápszeres papírt, és nem is próbálja megtalálni a problémát.
És õ a "szakember", ezért neki hisznek, én meg csak egy anyuka vagyok, aki képzi magát a témában, és szoptatott 4 gyereket, a 4. az LLL tanácsai szerint, és most egyéves, és napi rengetegszer szopizik, de végül is ez nem számít, csak a szakemberek szava.
De hála az égnek vannak jó tapasztalataim is, mikor a kórházi csecsemõs személyzet baromságaival dacolva az anyuka kizárólag szoptatja a babáját, és megelõz ezzel annyi sok mindent! Na mindegy.
Mégegyszer ismétlem: nagyon örülök, hogy Te így gondolkodsz!
Bárcsak minden védõnõrõl ezt mondhatnánk! Bárcsak a Te útmutatásod mellett szoptathattam volna az elsõ 3 gyerekemet is!
De sajnos nem.
Van valami ötleted, hogyan tudnánk növelni a tájékozott és valóban szopipárti védõnõk számát? Úgy tudom, hogy a Szoptatásért Magyar Egyesület tart továbbképzéseket, ha felmerül erre igény. Csak nyitottnak kell(ene) lenniük, ahelyett, hogy nyûgnek tekintenék ezt... Tudsz ebben segíteni?
Virág