Sziasztok!
Bocs hogy eltűntem, Zalakaroson voltunk a Hotel Karos Spa-ban, most jöttünk haza. Utazás előtt akartam jönni de nem jött össze. Jó volt kiruccanni, bár az időjárás nem fogadott a kegyeibe minket. Hétfőn ott még gyönyörű idő volt, de kedden a thermo pulcsi és a dzseki is előkerült... aznap csak a szállóban voltunk, a parkban levegőztünk és a délelőttöt a Gyerekkuckóban, a délutánt a wellnessban töltöttük. Szerencsére egy ilyen helyen rossz időben is feltalálja magát az ember... A többi napon voltunk Keszthelyen, Kápolnapusztán a Bivalyrezervátumban, Nagykanizsán a Csónakázó tónál, Zalaváron a Kis Balaton Háznál – nagyon érdekes – szóval jól telt az idő, és finomakat ettünk. Mit gondoltok, megjött Anna étvágya a tízfogásos svédasztalnál??? Nem...
alig evett, úgy kellett belehókuszpókuszolni pár falatot, a szokásos kolbász és gomba volt a sláger, más alig csúszott, szó szerint 1-2 falat. Ha próbáltuk rávenni hogy egyen mást is, hisztizett, de ha békén hagytuk, jól elvolt...
Minden nap meg kellett nézni a parkban a szökőkutat, sőt az erkélyről is gyakran megnézte, alszik-e vagy csobog. És a körben tükrös liftben a sok baba is nagyon tetszett Annának, főleg amelyik a mennyezetről integetett vissza
A medencékbe nem mertem bemenni, kicsit fájt is a szívem, de én inkább óvatos vagyok ebben is. Anna apával nagyokat pancsolt, de én csak térdig „lubickoltam”. Sajnos a fényképezőnk elromlott félidőben ( System error), de azért az első napokról majd teszek fel képeket. Most már napról napra érzem hogy nehézkesebb a mozgás, bizonyos mozdulatok és testhelyzetek elég rosszul esnek, a medencetáji csontok-izületek fájnak, és ma nagyon sokat keményedett a hasam, de pár hetet még jó lenne egyben eltölteni...
Ja, ugye nem is meséltem, utazás előtt voltam uh-n és azt mondták, befordult Levente
remélem most már így is marad.
Mandula
A 90. oldalon van a tavalyi útleírás a Rákóczi kertről.
Édes lehet Mese ahogy csacsog, Anna is minden nap több új szóval örvendeztet meg minket, végre. Mondókázni is elkezdett, de csak sortöredékeket mond még, és sokszor sajátos az előadásmód pl. eljátssza a kezemen a Szúrom, vágom... kezdetűt, minden mozdulatot rajtam mutat de a végén mikor jön a „megpuszilom”, a sajátját cuppogja, olyan édes
A NEM nálunk is gyakran elhangzik...
Melcsi
Nagyon jók a képek, Emese milyen bátor a mászófalon! Luku tényleg milyen nagyfiú már, pedig mintha csak most jelentetted volna be a nagy hírt, hogy kismama vagy!
Örülök hogy nincs allergiája Lukunak, az immunrendszere meg majd csak megerősödik. A tengeri levegő tényleg jót fog tenni.
Szóval már Ő is kezdi a hisztit? Nálunk 1 éves kor körül volt az első roham, azóta kisebb nagyobb hullámokban... de Anna viszonylag hamar megunja, ahhoz képest amit más gyerekekről olvasok. És Pörire mennyire jellemző ez?
Már akartam kérdezni, mi hír van Violáról? Gyógyulgat?
Múltkor írtad hogy rossz az akku a fényképeződben. Nem nagyon értettem, mert az cserélhető, ha lemerül feltöltöd, teszel bele másikat. Mi a baja tulajdonképen? A mi gépünk pár hete már olyan lassan exponál, hogy mire végre villan már egészen máshol jár a modell... Lehet hogy ez már az előszele volt annak hogy most elromlott...
Bea
A férjem főleg Csepel és Budaörs között ingázik. A te férjed merre dolgozik? Hol tudnának összefutni és mikor? Privit is írhatsz.
Te biztos értesz a fényképezőkhöz. Felmerült hogy új gépet veszünk, Panasonic DMC-FZ18 került szóba. Ismered? Az előzővel az volt csak a gond hogy gyenge volt a vakuja, ha este szobában lámpafénynél fotóztam sok képnek sötét volt a háttere, nem szépek a színei, sőt sokszor mákos a kép. Ebből a szempontból melyik paraméterre kell figyelni, ami ezt kiküszöböli, melyik a jó? Tudsz segíteni
Fanny
Látom Hannának tetszik az új etetőszék, jól érzi magát benne a nagylány. De jó hogy tettél fel vonalzót! Nahát, már ő is elmúlt fél éves...
Kár hogy nem jössz.
True
Én nem győzni akarok, de muszáj néha enni, öltözni, valahogy feljutni a 3 emeletnyi lépcsőn stb... Sőt azt hiszem így is túl sok mindent ráhagyok Annára ( elveimmel ellentétben
), hogy ne kelljen folyton összeveszni vele... most az evés területén van folyamatos ellenállás, pl. beletörődtem hogy szinte mindenre „pirosat” ( ketchup) kér, illetve kolbásznak kell lennie minden kanál levesben, főzelékben, másképp eleve reménytelen rábírni hogy megkóstolja. Még ez se mindig elég, sokszor CSAK a kolbászt hajlandó megenni belőle... tanácstalan vagyok. A vitamin meg végképp nem megy mostanában, semmilyen trükkel, kivéve a barack, ami lassan kifogy a mélyhűtőből.
Sőt amióta ez az evési mizéria van, az önállóság a kanalazásban nullára esett vissza
már örülök ha úgy hajlamdó enni hogy mi etetjük, pedig azelőtt már elég jól ment a kanalazás, ha kedve volt. A hátsó rágók már rég kinn vannak, most az utolsó szemfoggal szenvedünk.
Egyébként a hiszti kezelésében jó módszer az is hogy alternatívát kínálunk, pl nem az a kérdés hogy megcsinál e valamit hanem az hogy hogyan. Ilyenkor azt érzi hogy ő dönthet, de a lényeg hogy megcsinálja amit kell. Na ez az elmélet, gyakorlatban nem mindig válik ez sem be, legalábbis nálunk. De nagyobbaknál az oviban elég jól működik.