Sziasztok!
Mamacka!
Köszi a szüléssztorit!
Nagyon szép szülésed volt!
(És jó gyors. Abban én is egyet értek, hogy kell bizonyos idő, hogy fel tudjon az ember készülni, meg tudja élni. Nekem, azt hiszem, a két óra nem lett volna elég.)
Autóban mekkora a kár?
Nekem az exsógornőm ugyanez az eset a 15 évesen, 33 éves nagyszülőkkel. Azóta három gyereke van (a kicsi is már 9 éves, a nagy meg 16), akiket szuperül nevel, anyaságban nekem valamennyire ő példakép (ha lehet ilyet mondani). És főleg, ő a bizonyíték, hogy nem az életkortól függ, hogy valakiből milyen szülő válik. Vele a válásom óta továbbra is tartjuk a kapcsolatot, két percre lakunk egymástól, Attila is jóban van vele, és a gyerekeit is bírja.
Milyen napirendre gondoltál? Vigyázz vele, nehogy Áron Andor érkezésével kösse össze a szigorítást.
Majd ha lesz időd, írj, hogy boldogultok otthon. Van segítséged? Ádám otthon van szabin? Meddig? Szóval majd gyere, mesélj!
Gyöngyi!
Lilinek jobbulást! Sajnálom, hogy megint beteg!
Angi!
Jó pihit nektek!
Annácska!
Hol vagy? Tessék bejelentkezni sűrűn így a vége felé!
Nekem is eszembe jutott a pocakfotó éjjel, majdnem föl is keltem hogy még megírom, aztán lebeszéltem magam.
Ildi!
Gyógyulgass!
Eszti!
Csak Ilditől csípek el foszlányokat. A telkes ember tűnt el?
Többiek?
Ma megsütöttem életem első kacsáját! Isteni lett! Izgultam, nehogy kiszáradjon, de tökéletes lett!
Tegnap elmentünk a homeós dokinénihez, akit a sógornőm ajánlott. A neve alapján Attila rögtön arra tippelt, hogy görög (vagy az akar lenni
). Két órát voltunk ott, töviről-hegyire kikérdezett minket a Déváról, terhességről, meg az eddigi dolgairól, aztán kaptunk egy szert, amit holnap kezdünk használni. Egy hét múlva kell őt hívnom beszámolni, addig meg naplót kell vezetnem a kölökről. Egy szimpi, idős doktornéni, a Bethesdában volt gyereksebész. Amik nekem nem igazán tetszettek: Húzta a száját arra, hogy beadattuk a rota elleni védőoltást, és készülünk az agyhártyagyulladás ellenire is. Elkezdte sorolni a statisztikákat, amik meg szerintem igen örvendetesek, de csak addig, amíg nem az én gyerekem benne az adat. Azt is ellenérvként hozta föl, hogy visszaveti az oltás a gyereket a fejlődésben, de ezzel is úgy vagyok, hogy inkább legyen kicsit lemaradva, de ne legyen súlyos beteg, vagy ki tudja...
Az sem tetszett, hogy engem a vércsoport szerinti diétára akar fogni. Na, ez az, amiben én k...-ra nem hiszek, de azért majd 1-2 hétig nagyjából betartom, ne érje szó a ház elejét.
Végül, három szer közül úgy választott, hogy az ölembe kellett venni a Dévát, oldalra nyújtani a karomat, ő a gyerek ölébe tette az üvegcséket egyesével, az én karomat meg lenyomkodta közben.
A többi dolga tetszett, a Déva is rögtön rámosolygott, úgyhogy neki is bejött (nekünk ez nagyon fontos).
Mikor a diétámról volt szó, a tengeri herkentyűkre (amiket imádok) közölte, hogy olyat én úgyse eszek, mert csak az eszik, aki jár Görögországba.
Addigra már észrevettük, hogy még a szőnyeg is görög mintás nála, így itt rákérdeztem, hogy ő görög-e. Kiderült, hogy igen, és az is, hogy a férjem nagymamájának a testvérével (akit nagyon szeretek) osztálytársnők voltak!
Szó szerint egész ledermedt, mikor a férjem mondta neki, hogy hogy hívták a nagymamáját. Kicsi a világ!
A legjobb az volt, mikor Attila hazafelé közölte, hogy annyira nem is látszott a házán, hogy görög. Ja, csak a korinthoszi oszlopok hiányoztak!
Mára egyébként szebb lett a Déva bőre, gondolom, a szteroidos krémtől.
Szegénykémről kiderült, hogy súlyos formában van nála, az egész testére kiterjedően. Kicsit utánaolvastam ennek, és totál kibuktam! Én nem is tudtam, hogy ez az ekcéma ennyire durva dolog, úgy voltam vele, hogy néha egy kis száraz, piros folt nem olyan nagy ügy. Hát, most egy este alatt fogytam szerintem vagy két kilót az idegességttől, a fejem is belefájdult, de mostanra megint optimista vagyok!
Valahogy nem tudom elképzelni, hogy az én gyerekeimmel ennyire durva dolgok történjenek, vagy ilyen életet kelljen élniük! És nem is akarom elképzelni!