Sziasztok!
Judit, mi a Vas Gereben utcai buszvégállomás (68-as) melletti játszótérre járunk, meg néha a Templom térire, de egyszer-kétszer a Kós Károly téren is jártunk. Én általában olyat keresek, ami nyugis helyen van és védett, autó véletlenül sem tud behajtani (láttunk már ilyet...). Ennek leginkább a buszvégállomás melletti játszó felel meg.
Játszótérre elmenni levegőzni neked sem butaság, vannak ott olyanok pici babával, akik a nagyobb tesót viszik, kicsit barátkozni, beszélgetni nem rossz hely.
De, képzeld Évi, voltunk a Templom téri játszón pénteken egy rövidre, mert mentünk zöldhulladék gyűjtő zsákot venni és útba ejtettük. Brúnó nagyon élvezte. Ti hogy vagytok?
Hiszti - hát, néha előfordul nálunk is, de szerencsére nem túl vészesen, a tesó érkezése azért gyakoribbá tette, erre azért készülj.
Én az Ebada kölyke hisztizik könyvet nézegettem, meg a Picik és kicsik címűt. Meg persze mindenhol összeolvastam tücsköt-bogarat. Én amit próbálok csinálni, az az, hogy
1. nem mondom feleslegesen, hogy nem, tisztán kényelmi, vagy "miért ne" alapon nem tiltok meg valamit, nem hergelem feleslegesen a gyereket - vagy legalábbis nagyon igyekszem, azért nem megy az mindig olyan jól
2. ha már kimondtam a nemet, akkor igyekszem tartani magam a dologhoz (na jó, alkudozni lehet, ha olyan témáról van szó, pl. hány kisautó jöhet fel és egyebek)
3. hiszti típustól függ, hogy csak akkor állok vele szóba, ha lecsillapszik annyira, hogy érthetően elő tudja adni a panaszát vagy eleve igyekszem megölelgetni, lenyugtatni - általában minden hiszti azért így végződik, mert Brú kéri egész pici kora óta, hogy bújjak hozzá ilyenkor; ő is érzi, hogy nem így akar viselkedni, csak még nem bír uralkodni magán
4. igyekszem nyugis körülményeket biztosítani általában
mondjuk nekem könnyű dolgom van, mert Brú nem egy nagyon határozott, kemény gyerek, sokkal inkább egy bújós cica, egy kis galamblelkű tündérfiú (csak hogy elfogulatlan maradjak, utóbbi becenevet a bölcsis gondozó néni adta egy hét után)
Mirával, azt hiszem, nem lesz ilyen egyszerű
Márti, szerintem ne idegeskedj.
(Gondolom azért volt valami oka a lánynak is, hogy így járt el. Nyilván ő is a babája szempontjait tartja szem előtt maximálisan. Jártam hozzá hasonló cipőben én is, ismerősöm is.)
Jó, hogy van valaki, akitől kérdezhetsz, ahol én szültem, ott is szokott segíteni egy nagyon-nagyon kedves-rendes szülésznő - bár neki nincs köze a kórházhoz, gyeden volt otthon eddig, ő szimplán hiper-rendes
Kell még menned dolgozni?
Nálunk a heti program Mirának az ülés, állás gyakorlása volt, ma átváltott arra, hogy a járókában oldalazva lépeget
asszem jön nekem az extra sportos korszak hamarosan...
Brúnó meg rajongva-visongva figyeli és tájékoztat minket is az újdonságokról (mindig ő veszi őket észre először)
További jó hétvégét!
Tücsi