Sziasztok,
túl a viharon, na meg némi munkán én is itt vagyok.
A cukoreredményem még nincs meg (múlt csütörtökön voltam
) addig is benyomtam tegnap egy csokifagyit
ma meg egy kókuszkockát... ha holnap meglesz az eredmény, talán el is tiltanak mindettől.
Desviki, igen, sajnos hasonlítanak az anyósaink. De biztosan vannak rosszabbak is
Babuli, nem lesz könnyű dolgotok a picivel a tesódnál, úgy látom!
A cica nálunk is konfliktusforrás volt, a férjem hozta a macskáját a házasságunkba
, és semmiképpen nem akart megválni tőle, a gyerek kedvéért sem. Annyit engedett, hogy ha Szonja allergiás lenne rá, akkor elajándékozzuk. Szerencsére nem lett allergiás rá, de én állandóan paráztam, na meg kétnaponta porszívóztam mint egy elmebeteg. A macskeszt előre kiszoktattuk a gyerekszobából, de nem nagyon értette, hogy miért nem mehet be most oda, amikor nincs ott semmi. Amikor hazavittük Szonját, megértette...
Utána szinte egész nap csak aludt inkább. Bemászott az ágytakaró alá és ott horkolt. De sosem bántotta Szonját, nem is nagyon közelítette meg, csak hozzánk bújt volna, de néha elhajtottuk, ha Szonja is ott volt. Amikor Szonja elkezdett mászni, elég hamar meg kellett neki is tanulnia, hogy neki sem szabad mindent: a macska holmijaihoz ő sem nyúlhat - tiszteletben is tartotta. Úgyhogy végül is jó hatással volt a cica Szonjára, abszolút megtanulta, hogy a cica tulajdonát és terültetét meg kell hagyni neki.
A cicánk egy éve halt meg, és Szonja valamikor mostanában mondta: Hol van a Negró cica? Régen találkoztunk....
Bocs a hosszú sztoriért, asszem azért kezdtem el írni, hogy nem biztos, hogy annyira rossz lesz együtt - a cicával. De az, hogy a tesód így áll hozzá, sokkal rosszabb. Végül is a tesód a gazdája, rá fog hallgatni... ha ő nem tanítja meg, hogy tartsa távol magát a kicsitől, akkor nem fogja magától.
Sajnos ha a tesód ennyire ragaszkodik a macskájához, így is, úgy is bosszantani fogja, hogy miattatok le kell róla mondania. És az együttlakás nem lesz felhőtlen...