Sziasztok, jelentkezem!
Dita,
ari vagy, hogy hiányoltál, nem szültem meg...sajnos...
Évi,
nagyon sajnálom a topictársamat, még belegondolni is szörnyű a helyzetébe.
Bumi,
holnap egy teszt?
Kata,
sajnálom a - tesztet
Msn-en vagyok ám már
Viki mami,
köszi az aggódást, ari vagy. Virtuális dádá jöhet, mert totál pesszimista vagyok az inszemmel kapcsolatban.
Megjártuk a dokit, ott kezdődött a probléma, hogy bejelentkezéskor mondták, hogy az inszemes kolléganő a héten nincsen, és ha nincs kolléganő inszem sincs.
Erre én nagyon ideges lettem, mert hétfőn láttam a kolléganőt, úgyhogy nem igaz, hogy a héten nincs. Biztos ami biztos odamentünk az inszemező helyhez, ahol tényleg nem volt senki. Olyan ideg kapott el, hogy azt nem tudom megmondani. Tudják a számom, ígazán felhívhattak volna, hogy ne utazzunk ennyit...
Aztán csoda történt, jött az inszemes doki és mondta, hogy a kolléganő mindjárt jön, úgyhogy menni fog a dolog. Úgy is lett, jött, mintát leadtuk, összekészítette. A férjem elment ügyeket intézni, mert mindig kb 1 óra hossza a minta leadása után az inszem, erre épp, hogy elment a doki jött ki, hogy azonnal műtéthez hívták, és vagy most megcsináljuk, vagy bizonytalan idővel később. Ugrottam is fel a székbe gyorsan, és meg lettem inszeminálva.
Utána 1 órát kellett várnom apára, és a reggeli idegeskedéstől olyan erős migrénem lett, hogy alig láttam tőle, még hányingerem is volt. Persze eltelt vagy 2 óra, mire felfedeztem, hogy van a táskámban fájdalomcsillapító, úgyhogy bevettem, de addig úgy szenvedtem mint a kutya.
Aztán hazaértünk és lefeküdtem mert nagyon sz@rul voltam, és a testvérem ébresztett, hogy elkéstünk az iskolából. Nemrég értem haza onnan és egész nap aggódtam mert nem repedt meg a tüszőm , pont Katának is írtam sms-ben, erre az előbb jött a tojcsi, úgyhogy most elöntött a csíííííííííííííííííííí és várom a megtermékenyülést