Berni!
Hát az úgy volt a pótlással, hogy kb. 1 hónapos volt a Máté, amikor is nagyon sokat sírdogált
. Elvittük gyerekorvoshoz, mert nem tudtuk eldönteni, hogy azért sír-e, mert éhes, vagy azért, mert fáj a pocakja (a lábait is húzogatta a hasához). A doki azt mondta, hogy kölcsönözzünk egy mérleget, és mérjük minden evés előtt és után. Nem akart egyből tápot írni neki. Mi úgy is tettünk, és bizony nagyon keveseket szopizott csak (a 30-40 már soknak számított). Aztán egy csúnya mellgyulladásnál modtam azt, hogy én már nem bírom mellre tenni, annyira fájt
. És ment a férjem az ügyeletre tápszert íratni. Az első pillanattól kezdve megette, de minden kaját szopival kezdtünk. Csak utána kapta a tápot. A tápszeres dobozra írt adagokat csináltam meg neki, de nem ette meg mindet. Volt, hogy 50-60 ml-t evett. Kb. fele-fele lehetett a tejci és a táp. Persze később nőtt az adag. És végre elkezdett hízni is
!
Miután hazajöttünk a kórházból, a következő 1 hónapban (amíg csak szopizott), nemhogy hízott volna, hanem mindig egy kicsit fogyott
. Lehet, hogy alapból volt kevés a tejem, de az is lehet, hogy nagyon nehezen tudta kiszívni, és mindig elfáradt, minden szopizás közben elaludt, és hiába piszkáltam, nem ébredt fel.
A következőnél, megpróbálok többet megtenni a kizárólagos szoptatásért (mint tapasztaltabb anyuka). Szerintem az sem tett túl jót nekem, hogy az anyóstól állandóan azt hallottam, hogy ez a gyerek éhes, és úgysem lesz elég a tejed. Ez nagyon bántott. A következőnél nem hagyom magam!