Sziasztok!
Melcsi
Múltkor felvetetted a tali ötletét: nekünk a május nagyon be van táblázva, szinte csak a 24-25-i hétvége szabad, esetleg áprilisban a 26-27-e. A többi foglalt. A júniust már nem nagyon merem tervezni... Többiek
A fejlesztési divattal kapcsolatban egyetértek, a Gekko különben is nagyon felkapott, az anyagi érdek sokszor előbbre van a szakmai indokoknál... szerintem is nonszensz hogy minden gyereket fejleszteni kell. Persze hogy mindenkinél lehet találni valamit hiszen egyik gyerek az egyik területen, a másik a másikon van előbbre, természetes hogy nem mindenben egyformán ügyes, de ez nem baj.
Ugyanakkor fontos az is hogy a valódi fejlődési deficiteket időben felismerjék, mert akinek erre tényleg szüksége van, annak az is fontos hogy a fejlesztés mielőbb elkezdődjön. Láttam a HRG tanfolyamon olyan babákat akiknél se a gyerekorvos, se a védődnő nem vette komolyan a lemaradást, csak a mamának lett gyanús hogy az ő gyereke még mindig nem csinál olyasmit amit a többi, a gyerekorvos csak legyintett hogy lusta, telltek a hónapok és mire végül odakerültek már elég nagy hátrányban voltak, pedig a korai fejlesztés csodákra képes. Kényes dolog ez azért, mert lehet hogy tényleg csak lusta, csak pici a lemaradás, ami spontán rendeződik, de az is lehet hogy valódi neurológiai ok áll a háttérben, és ez csak később derül ki, az esély 50-50 %. Akinek a gyereke mindent időben csinál, könnyen mondja másra hogy paramami, ezt csak az érti aki folyamatosan szembesül azzal hogy minden hasonló korú gyerek előbbre tart mint az övé. Szerintem ilyenkor természetes az aggodalom, és inkább legyen felesleges, mint hogy elbagatellizáljon olyasmit amiből komolyabb gond lehet. Nekem se mondta se védőnő, se orvos hogy a gyerek hypoton, pedig az volt, és ha a tanfolyamon nem tanulok tipikus tüneteket, fel se tűnik. És ha nem tornáztatjuk, még később indult volna a mozgás. Az pedig azért baj, mert ha olyankor koncentrál a mozgásra amikor már másra kéne, akkor a másik terület fog lemaradni, és ez később halmozódhat.
Mi a beszéddel se állunk túl jól, Anna csak szavakat mond, sőt a legtöbb szótöredék de ez nem zavar mert gyakori hogy 2 éves kor után hirtelen indul be a beszéd és pár hét alatt annyit fejlődik mint a korán beszélni kezdők fél év alatt. És ebben sok hasonló esetet látok a játszótéren, aki kb. ugyanitt tart.
Én pl. csodálattal és kicsit talán irigykedve
olvasom hogy Pöri milyen szépen beszél, de nem érzem túlzott dicsekvésnek csak természetes anyai büszkeségnek, szóval a gyerekeidről továbbra is szívesen olvasok
( szerintem mindenki), ezt már sokszor leírtuk...
Móni
Mindenki szívesen büszkélkedik a gyerekével, de persze rossz érzés mások túlzott dicsekvése, főleg ha olyan a stílus... én is tapasztaltam már. Ilyenkor csak nyelek egyet magamban, és arra gondolok, na majd pár hónap múlva... ez pl. be is jött amikor Anna barátnője hamarabb járt mint ő, viszont most alig akar gyalogolni, folyton babakocsiban tologatják mi meg már rég gyalog járunk ( na csak ésszerű távokon belül, mivel terhesen cipelni nem merem).
Ha Dévényes látta Jankát, és az izomtónus jó, biztos nincs nagy gond. Esetleg a reflexintegráció késhet, ami nehezíti a gurulást. Esetleg figyeld meg van-e olyan, hogy ha oldalra fordítod a fejét, az ellentétes oldalon a karját kinyújtja? Ez pl. tipikus jel, hasonfekve lehetetlenné teszi az átfordulást az oldalra nyújtott kar. Amíg ez a reflex le nem épül, addig nem fog menni. A lengetős gyakorlatok segítik ezt a folyamatot ( a búvárreflex fenntartása meg gátolja). Illetve lehet segíteni az átfordulást úgy hogy az oldalra nyújtott kart fel, a füle mellett kinyújtod és átfordítod, és lassan majd ráérez ő is. Én naponta 2x 2 méter hosszan gurítottam Annát oda-vissza míg meg nem fordult. Ez nem árt, viszont sokat segít.
Mandula
Én is készülök szobai csúszdát venni. Igaz, nem fér el sehol, de esetleg az erkélyen... főleg ha itt lesz a pici és nem tudok velük naponta 2x lemenni a játszóra, délután az erkélyen tudunk pancsolni, csúszdázni a nyáron. Jobb híján...
Én is írok kicsit Annáról. Igazatok van, tényleg minden perc élmény velük
. Csak ne rohanna olyan gyorsan az idő...
Esténként mikor elmesélem neki, mi történt aznap, olyan átszellemülten hallgatja, szinte issza minden szavam. Ha szóba kerül a játszótér, gyorsan hozzáfűzi: Bobo ( Bogi, a barátnője). Minden nap vele kel, vele fekszik.
Egyik nap hazafelé a játszóról nem akarta hogy a barátnője másfelé menjen. Először csak terelgette a „jó” irányba, aztán puszikat adott neki, végül még a csip csip csókát is eljátszotta vele, csak hogy velünk jöjjön, de anyukája hajthatatlan volt...
A mesekönyvében imádja az apácák képét, nagyon tetszik neki a szó. Egyik nap a bilin ülve percekig mutatta hol apját, hol a képet: Apa-apáca-apa-apáca, megunhatatlan volt a szó. Másnapra Apa már Apuci lett
A színeket már rég felismeri, és mostanában szívesen számolgat is. Igaz, a kettő után négy jön...
de nem mutogat összevissza, hanem egy számhoz csak egy tárgyat rendel, pedig ez még ovisoknál is gyakran probléma.
Ha meglátja hogy söprök, szalad a lapátért, ha takarítok, ő is fogja a szivacsot vagy a kefét... és főzni is mindig segítene, ha hagynám... Mostanában mindenről megállapítja hogy az "ki(c)si" vagy "naaaa(gy)". Így hozza nekem a krumplikat egyesével a kosárból, egyszer kicsit, egyszer nagyot. Egyik nap bundáskenyeret csináltunk, hát azt látni kellett volna