Sziasztok!
Cseriani, Fridus, jók a képek
Hablaty, ez eléggé aggasztóan hangzik, eddig én sem hallottam ilyesmiről. Azért remélem, tényleg nem lesz belőle később gond!
Fridus, tegnap megcsináltam a fokhagymás-sajtos csirkemellet, nagyon finom lett! Szerintem lesz máskor is, köszi a jó ötletet!
Nadimo, szerintem sem lesz gond szeptemberre, hiszen látszik, hogy halad a gyerek, csak lassan. A végére lyukat beszél majd az óvónők hasába
a csoporttársakról nem is beszélve!
Krisz, hogy állsz a szitter-kereséssel? Van valami fejlemény? Vagy megy veled a kiscsaj autót eladni? Ha még egy kutyát is viszel, akkor tuti mindent eladtok!
Az én fiam meg az utóbbi időben egyre hisztisebb, nem tudom, a megőrülésen kívül mit tehetnék. Két napja séta közben kezdett el üvölteni, ha kivettem a kocsiből, az persze jó volt, de úgy nem lehet közlekedni, hogy egyik kezemben a gyerek, a másikkal meg a kocsit tolom. Eleve 7 kiló, + ruha, és mondjuk átkelni így az Árpád úton, hát, én nem akartam kipróbálni, vissza kellett tennem, üvöltött is rendesen. Tegnap 11-délig üvöltött, nem akart elaludni, pedig marhára ásítozott már. Elpilledt a vállamon, de az ágyban sírni kezdett, majd úgy üvölteni, hogy alig kapott levegőt. A kezemben sem nyugodott meg, kivettem, visszatettem párszor, aztán vártam, hátha abbahagyja. Több, mint negyed órán át bírta full hangerővel az ágyban, aztán legalább megnyugodott a kezemben, és egyik pillanatról a másikra elájult. Ma nem tudtunk elmenni masszázsra, mert amikro betettem a kendőbe, bukott egy óriásit, öltözhettem át meg a kendő is elázott, na, aztán mikor kivettem, semmi sem volt jó. Csak az evés, pedig alig több, mint egy órája evett, bár azt elismerem, kevesebbet, mint szokott. Aztán egy darabig elvolt, majd ásítozás, nyűglődés, de most elég olcsón, nem egészen fél óra üvöltéssel megúsztam. Pedig nem is azonnal teszem az ágyba, először csak sétálunk, ahogy régen, és csak akkor teszem le, ha már majdnem alszik. Egy ideje már azon felhergeli magát, ha felveszem, és rájön, hogy altatom, pedig csak akkor csinálom, ha már tényleg álmos, nyűgös és ásított legalább egyet. Időnként úgy érzem mostanában, na, ez az a pillanat, amikor egy ideggyenge (pszichopata állat) szülő megverné a csecsemőjét, mert már én sem tudom, mit csináljak vele. Persze én folytatom a ringatást, sétálást, stb., de kb fél óra után már szívesen világgá mennék...
Na, ennyi elég is a panaszkodásból, én is hoztam két képet, már tegnap fel akartam tenni, de akkor nem jutottam el odaáig. Ehol van ni:
Na mit csináljak veled?
Tudom már, lesmárollak!