Sziasztok!
Szelivi!
Szia!
Mi van veletek? Jól eltűntél!
Vali!
Ó, a francba!
Én se nézegetem soha a papírjaimat, de ezek szerint kéne! Majd beírom én is a határidőnaplómba. Arra én is kíváncsi vagyok, hogy próbáltál-e valamit bedobni az ügy érdekében? Én pont a szőke nőségemből szoktam előnyt kovácsolni.
Mi pénteken készültünk az Ikeába, meg Attila be akarta vinni a Dévát a próbára megmutatni, de pont mikor már kezdtem volna öltöztetni a kölyköket, akkor felhívott, hogy neki nincs is igazán kedve hozzá, úgyhogy nem mentünk.
Ildi!
Én szivesen csatlakoznék az árkádoláshoz, csak két kolonccal, meg 20 fölös centivel hastájékon nem valószínű, hogy jól érezném magam.
Melitta!
Csak ne halogasd túl sokáig, mert a baba nem fog törődni a határidőkkel!
Eszter!
Igazából most nem volt döntés, már előre úgy készültünk, hogy ezt majd meg kell oldani.
Mamacka!
Milyen rendes vagy, még így a második gyereknél is! A Kevével én is 34 hetesen már indulásra készen voltam, szegény Dévával meg csak azért volt kész a csomagom mikor indultunk, mert ugye aznap már be kellett volna feküdnöm a 11 nap terminustúllépés miatt, úgyhogy este kénytelen voltam bepakolni.
Tudom, hogy ha az embernek volt egy szép szülése, akkor hasonlóra vágyik, de azért ne felejtsd el, hogy nincs két egyforma. Alkalmazkodni meg (majdnem) mindenhez lehet, ha olyan a helyzet. Lásd Ildit!
Rólunk:
Unokaöcsémnek (3 éves) tegnap epilepsziás rohama volt, kettő egymás után. Azóta a Heim Pálban vannak, nővérem egy széken ülhet mellette. Ami még tetézi a helyzetet, hogy a két nagyobbik testvére is végignézte az egészet, épp őket vitték haza az iskolából. Most mindenki eléggé ki van borulva a családban.