Ábel születése,
előző nap délután nyugalomban elbúcsúztunk Pankától. Árpival este álmodoztunk kicsit, aztán meglepő módon nagyon jót aludtam, így reggel kipihenve indulhattunk a kórházba. Azért ekkor már egy egészséges drukk volt bennem. Amikor a szülőszobába megérkeztünk, a Zsuzsa várt minket, na akkor elöntött az adrenalin... Miután átöltöztem és "berendezkedtünk" a doktor is megérkezett. Burok repesztés: ez nekem elég rossz élmény volt. Nagyon kiszolgáltatottnak éreztem magam, tűvel nem merte az orvos, mert a burok egész közel volt a kicsi fejéhez, így egy hosszú csípesszel sikerült végül a beavatkozás, azért is fejezem ki magam így, mert szerintem ez volt a legművibb része az egésznek... nem volt jó. "Kaptam" egy órát, hogy induljanak maguktól a fájások, addig megkaptam a beöntést (én dönthettem így). Mivel a fájások éppen csak döcögtek, ezért bekötötték az oxitocint, rendkívül nagy higításban. 20 percenként emelt a Zsuzsa a dózison. Ezt összesen kétszer kellett megtennie. (végülis ezt nem éltem meg olyan rosszul, vagyis "beavatkozásnak", hiszen ez volt a probléma, amiért noszogatni kellett Ábelt, elsődleges fájásgyengeség, több hete beindult szülés!) Miután 6-ról 8 egységre emelték az oxitocint (a pontos higítási arányokra nem emlékszem. ez volt a második vagy harmadik emelés, ezt akár 80-ig is lehet emlelni, ezt mondta a zs. csak azért írom, hogy milyen apránként haladtak előre) Na ezután minden begyorsult. Pár percre én is kipróbáltam a sárga labdát, nagyon szuper szerintem is, de aztán kérte a doktor, hogy ctg-zünk egyet....innen már nem keltem fel. A fájások most már jöttek, de az igaziak
. Nem sokkal később máris a kitolás következett. Az első tolófájás bizony kicsit pánikba ejtett (a bölcs természet jócskán törölt az emlékeimből), de az orvos és a Zsuzsa visszarángattak és pontos instrukciókkal elmondták mit is kellene csinálnom...igyekeztem
. 4 vagy 5 tolófájásra született meg Ábel. Bizony ez még mindig egy heroikus dolog, de valami varázslatos is! Amikor bújt ki a manó, szóltak, hogy nézzem... LÁTTAM... a pocakomra tették...valószínűtlenül puha bőr, kis szörcsögés, szuszogás...CSODA!! már megint! a drágám ennek örömére bele is kakilt a tenyerembe, jelezvén milyen szerncsés is vagyok én, hogy ő lett az én kis csomagom, akivel egy életre összetartozunk.
Varrás, állítólag kicsi, de utáltam
, ha csúnyán néztek rám, már azt is nagy fájdalomnak éltem meg, tehát egy kicsit nyűgösködtem...
aztán két óra pasizás, najójóóó, de mégiscsak két fiúval voltam
! Ábel ügyesen szopizott, apa segítette cicire és olyan édes volt, ahogy örült a kisfia első nagy sikerének
, én is nagyon örültem nekik, nekünk...
miután Ábelt elvitték a Zsuzsa nagyon kedvesen felajánlotta, hogy zuhanyozzak le a kádban. Ez nagyon jó ötlet volt! Azután szépen átsétáltunk a gyermekágyra (ezt is a zs. ajánlotta, persze ha én is úgy érzem) ez is nagyon jó volt így! Miután elhelyezkedtünk, elbúcsúzkodtunk én szinte rögtön kértem a babámat és meg is kaptam
! és azóta is.....
A Zsuzsa kedvessége, tapintata, esetenként jókor jött határozottsága és a Szabó doktor biztonságos szakértelme nagyon sokat jelentettek!
Huhh, a csecsemő osztályról is jó sokat tudnék írni, fogok is ígérem, de kérdezzetek is ha gondoljátok...
puszi, a kétszeres Anyuka