Sziasztok!
Tudom, nem szép tőlem, hogy ennyi időre eltúntem...
Az utóbbi két napban kezdtem érezni valami olyasmit, hogy mindjárt mindjárt feladom, ami végülis az este tetőzött. Az utolsó energiáimmal még nekifogtam mosogatni, de leöbliteni már egyszerűen nem voltam képes. Muszály volt végignyúljak az ágyon. Olyan fáradtság vett le, hogy még az agyam másfele volt.
Tudom, igy leirva nem hangzik annyira szörnyűnek, .....de már már a tűrőképességem nagyon próbára van téve.
Na mind1, nem panaszkodni jöttem. A lányaim hozzák vissza a legtöbbször a hangulatom, pedig éppen miattuk esek át a fejemen.
Meli, nagyon nagy gratula Tündének a bilizéshez. Engem is hasonlóképpen lepett meg Janka a múlt héten. Úgyanúgy kezdődött, hogy este muzsály volt levenni a peslust, de nem engedte, hogy visszategyük. Tulajdonképpen édesanyám végezte mindezt, igy vele ment be a fürdőbe a budikára. Azt hiszem nem irtam erről sem, hogy nagytatám készitett Jankának egy fa budikát. Van háta, oldala, és ki van vágva a lyuk, amire ráillesztettük a vásárolt ülőkét. Alája lehet tenni a bilit. Keresek képet róla...
Azóta is anyira nagy kedvvel megy a fürdőbe, és muszály ráültetni. Néha pisil, néha csak úgy ül egy keveset....Meglep, mert amennyire féltem, hogy mi is lesz majd, annyira szépen alakul minden.
Ági, a dackorszakról ne is meséljek....Reggelente úgymond türelempróbát "játszunk". Nem a piros stramplit akarja felhúzni, hanem a fehéret. Nem a szürke nadrágot, hanem a kéket.....Nem teszi le a kenőcsüt a kezéből, emeddig a fél dobozzal nem keni a homlokára...és még sorolhatnám. Okosabb kell legyek nála, hogy "elbolonditsam".Néha beválik, néha othagyom a földön, ahova leült nagy daccosságában. Legtöbbször az válik be a legjoban, ha éppen az ellenkezőjét mondom neki, mint amit tenni kellene. Pl nem akar felöltözni, hogy sétálni menjünk, (de menni akarna), akkor mondom, hogy én elmentem, húzom a cipőmet, és megyek, Janka marad itthon a játékokkal. Nem semmi baj, majd találkoozunk, mikor visszajövök.......Látnátok sietséget, hogy húzza le a benti cipőjét, és keresi a nadrágját, jön hozzám, hogy "segit".
Zselyke már ülni akarna, pedig még nem merem sokat engedni. Észrevette, hogy fennebről nézve érdekesebb a világ. Jankát nagyon szereti nézni, amikor előtte játszik. Habár egyik este nagy "mondikálásba" kezdett Jankának, és Janka annyira meglepődött ettől, hogy milyen hangot ad ki Zselyke, hogy elkezdett sirni. Amikor a kicsi sir, nincs semmi baj, de most, mikor már nevetgél is....
......
Ja, és Meli, ha vigasztal, itt is nagyon fúj a szél.
Jó éjt nektek!