Sziasztok!
Bemásolom ide is, hátha van aki nem jár a listára:
Na, akkor most rólunk. Kicsit hosszú leszek, de nagyon nagy
szükségem lenne a véleményetekre, mert nagy dilemmában vagyok.
Arról van szó, hogy beírattam Csongit bölcsibe. Két hét múlva
kezdenénk, de még mindig hezitálok, hogy be adjam-e. Igazából azért
gondoltam, hogy legyen bölcsis, mert nagyon jó kis banda volt itt a
nyáron a játszótéren, vagyis lassan másfél éve sülve-főve együtt
vagyunk. Nem csak a játszón, együtt mentünk állatkertbe, strandra,
programokra. Nagyon jól összeszoktak a gyerekek, látom mennyit
jelent, hogy ekkora társaságban vannak, egyik tanítja a másikat. Most
már maguktól eljátszanak, csak ha összekapnak akkor kell közéjük
állni. Még rémlik a tavaly tél, amikor Csongi nem nagyon tudott magával
mit kezdeni, és félek kevés leszek neki itthon. Egy kisfiú nem megy
oviba, a többi mind elkezdte vagy kezdi a bölcsit.
Igen, de én nem megyek vissza dolgozni, mivel nincs hová, és a fősuli is
nagyon lefoglal, 3 hét végén is menni kell, decemberben meg vizsgák,
így nem is keresek munkahelyet. Tehát, én itthon leszek. Anyu tudja
Csongit vállalni, ha én suliban vagyok.
Nem tudom eldönteni, hogy mi lenne jó a gyereknek. Maradjon velem
itthon, mégiscsak kicsi még, anyja mellett a helye? Vagy szüksége van
már annyira a gyerektársaságra, hogy adjam be, mert kevés leszek
már neki itthon? De mi van, ha nagyon élvezné, én meg megfosztom
tőle? De fontos ez annyira, hogy más legyen vele majdnem egész nap,
más nevelje?
Arról nem is beszélve, hogy elég hajlamos a felsőlégúti betegségekre,
lehet, hogy többet lenne itthon, mint bölcsibe. Tudom, hogy ezeken a
közösségi betegségeken át kell esnie, és ha nem most akkor majd az
oviban, és lehet akkor még rosszabb lesz?
Az apja azt hajtsa, hogy adjam be, nagyfiú már, ne akarjam magamhoz
kötni, meg ott egy kicsit majd "megnevelődik" . Ez onnan ered, hogy
mivel elindult a vállalkozás, az apja kb. fél órát látja a gyereket, de
abban sincs sok köszönet. Tényleg nem fogad szót az apjának, de
szerintem ezzel tiltakozik az ellen, hogy sosem látja, és alig játszanak
vagy csinálnak együtt valamit. Megértem az apját is, fáradt, gürizik, ha
hazajön szeretne egy kis nyugalmat, de lassan minden este csak
"cirkusz" lesz belőle. Én meg két tűz között vagyok, és irtó nehezen
lavírozok közöttük
Nos, dióhéjben ennyi. Kíváncsi lennék rá, hogy akik már átestek ezen,
milyen tapasztalataik vannak? Nem azt kérem, hogy mondjátok meg mit
csináljak, csak hogy mi a véleményetek!
Ildi, Erika, Kata köszi az eddigi véleményeket!
Évi