Sziasztok!
Most van időm írni, mert "nagy" fiamat elorozta a keresztanyja, a kicsi pedig csak alszik. Egész nap. Aztán fél éjjszaka virnyákol, majd alszik.
Hát, akkor a szülés!
3 nappal a szülés előtt kezdődött minden...
Voltak rendszeres fájásaim, 10 percesek, jó pár órán keresztül, azután elmúltak. Másnap semmi, illetve elment a nyákdugó. Az, ami hetekkel ezelőtt távozott belőlem, köszönő viszonyban sem volt ezzel.
Szóval legközelebb már tudom, a nyákdugót nem lehet eltéveszteni, annyira nyák....
Később még voltak fájásaim, de nem jelentősek. Hétfőn dokihoz mentem, meg ctg-re. A ctg mutatott fájásokat, a doki megvizsgált és azt mondta, 2-3 nap múlva szerinte meg lesz a baba. Hazamentem nagy csalódottan, h még pár nap. Aztán mire hazaértem már újra jöttek a fájások, de most 10 percesek után besűrűsödött 7 percesre. Felhívtam a férjemet, h jöjjön haza hamarabb, ha potyára is, de lehet, h lesz vmi. Apósomnak meg szóltam, h nem megyünk a gyerekért, hanem kórházba megyünk.
4-re értünk be, 5-re végeztek a "dolgokkal" (borotva, beöntés, kikérdezés, megvizsgálás). Addigra 5 percesek volatk a fájások. A kellemes egyágyas szülőszobában megvizsgált a szülésznő, h haladok-e, akkor megrepedt a burok. Ettől kezdve erősebbek lettek a fájások, végre bejöhetett a férjem is. A dokim oxitocint rendelt, és eldurvultak a dolgok. Állva nem ment a vajúdás, mert nagyon szédültem, úgyhogy feküdtem. A férjem néha közölte, h mekkora volt a fájás, és mennyi időre jött, de azután már nem is volt szünet. jött a tolási inger, a hangomra (
) megjelent a szülésznő meg egy dokinő. Mondták, h ne nyomjak, próbáljak meg ne kiadni hangot, hanem fújtassak.
Megvizsgáltak és hívták a dokit, h jöjjön, mert itt a vége, közben szétkapták az ágyat, és mire szó szerint befutott a doki, már végre lehetett nyomni. Azt hiszem 3 vagy 4 nyomás után kibújt Miki. Nohát, az volt az öröm! Hirtelen semmi nem fájt! Nehéz elhinni, de tényleg minden fájdalom elmúlt. Kb 1 percre...
Aztán éreztem, h volt gátmetszés és az ott egy seb. Mikit a hasamra tették, bömbölt és csodaszép volt. Olyan volt, mint egy darab friss, meleg hús. Megható érzés. A férjem elvágta a köldökzsinórt a doki unszolására, aki közben fotózott. Nagyon csodálkoztam ezen, mert a férjem nem az a típus, aki bírja az ilyesmit, de itt nagyon fel volt lelkesülve. Kb eddigre én is "visszatértem" a többiek közé. 18:50-kor született meg a fiam.
2 órát hagytak minket babázni (persze közben felöltöztették Mikit, de nem fürdették meg), csodálatosan jó volt. Kicsit szopizott is (gondolom a nagy semmit
). Azután én nem bírtam felkelni, szédültem, úgyhogy miután Mikit elvitték és kaptam két zacskónyi infúziót, és visszatért az energiám. Első éjjel az őrzőben volt Miki, hajnalban pedig már hozták hozzám.
Hát, ennyi a sztori. A szülés rossz volt, mert nagyon fájt, de amint kibújt a bébi, onnantól kezdve semmihez sem hasonlíthatóan jó. De ne higgyetek azoknak, akik azt mondják, h más a kapcsolatod egy császárral született babával, mint egy normál úton születettel! Nem igaz, mindkét esetben csoda anyává válni!
Lidke!
Mostmár Te következel! Remélem minden ok lesz a szülésnél Babád nem fordult meg véletlenül?
Üdv mindenkinek, majd még jövök, ha lesz időm!
Viki