Sziasztok!
A nap első szava ami mosolyt csalt az arcomra: halbefőtt
Lányok én a hétvégén nagyon durva voltam. Nem is tudom leírni, hogy miket csináltam, nem csináltam. Állandóan idegbeteg vagyok és hülye, meg lusta meg itt fáj-ott fáj. Erre tegnap egy barátnőm (aki 8 éves korom óta az, csak van hogy fél évig nem beszélünk mert van dolgunk elég), hogy ez olyan mintha depressziós lennék... ÁÁÁ dehogy mondtam én neki, csak fáradt vagyok meg miegymás, meg a gyerek is egyfolytában hisztizik, sír és olyan nagyon anyás, hogy ha csak megfordulo az ajtó iránáyába már sír utánam... Na meg 5 éjszakája nem aludtam, mert a gyerek nyüglődik éjjel. Mellesleg a jobb felső rágó egyik csücske látszik már, de még mindig nem az igazi...
Aztán találtam (mert aki keres az talál) a neten egy olyant hogy depresszió.lap.hu.
Jól kiolvastam üres óráimban (a kiötött gulyás óta nem voltam a konyhában, ma mosogattam el valamennyire), meg kitöltöttem néhány tesztet is. Eredmény: Holnapra bejelentkeztem egy pszihomókushoz mielőtt tovább fajul a dolog. Így is néha egél véres gondolataim vannak, pl milyen lehet repülni a 7. ről és többször hangzott el az utóbbi pár napban, hogy nem kell nekem ez a gyerek. És úgy is gondoltam, de mikor megláttam a fogcsücsköt valami anyaság visszajött. Beleakadtam egy munkacsoportba aki várandós és 3 év alatti kisgyermekes anyukákat ingyen fogad. Felhívtam és el is megyek, bár nem vagyok meggyőződve, hogy tud segíteni, és jól be is vagyok rosálva, mint az első nőgyógyászati vizsgálat előtt
A depi tünetei amikről én azt hittem, hogy egész mások többsége jelen van.
Szex elutasítása (azt hittem csak a szülés miatt), fáradékonyság, nincskedv semmihez (azt hittem, ilyen lusta vagyok), alvászavar (éjfél előtt nem bírok elaludni, de! néha már 11-kor lefekszem) fogyás/hízás-falánkság (egyszerüen nem tudok megállni bizonyos ételeket, csípős, és édesség) állandó szomorúság, a jövőt homályosan látom és már nem is érdekel, hogy mi lesz, mert már olyan régóta halasztódik ez a költözés, hogy nem is igaz. Ezenfelül néha megmagyarázhatatlan fájdalmaim vannak. Ma egész nap a méhszalagok húzódását éreztem, mint amikor terhes voltam, de ez most lehetetlen. Van, hogy a fejem görcsöl, vagy a gyomrom, vagy mindig van valami.
Vasárnap nagyon rossz volt. Úgy utáltam már, hogy mindig nyfog a gyerek, és jön, hogy egész egyszerüen mindig eltoltam magamtól és egyre jobban süllyedtem valamibe. Minél jobban tudtam, hogy rossz vagyok annál jobban fájt és annál makacsabbul nem törődtem a gyerekkel. Egész nap hozzá sem szóltam, vagy ha igen akkor valami morgáshoz hasonlított. Olyan mint amikor van a kisördög meg a kisanygalka és mindegyik fújja a magáét, csak a kisördög győz, de hallod az angyalka okos szavait is.
Nem tudom mit reméljek holnap a pszihiátertől, v. pszihológustól (4 gyereke van és nő), de max jól pofáaraesek, hogy én csak egy hülye picsa vagyok.
Na meg a dep tünete a feledékenység. Múlt héten is főztem valamit és csak 5x mentem le a sakrki kisboltba. Páűrom már meg is jegyezte, hogy talán, ha jobban átgondolnám mit is akarok akkor nem kéne annyit mennem. Jah persze, mikor még gondolkodni sem tudok annyit nyafog a gyerek, teljesen beleeszi magát a gondolataimba, kiűzve minden mást
Nem születtem anyának, jobb lenne neki ha nem én lennék az anyukája. Vagy ennél még az is jobb, ha nem lenne anyukája. Talán.
s.