Sziasztok!
Most, hogy megint ilyen meleg van, az anyuval egésznapos programokat szervezünk a gyerkőcnek (21 hónapos). A lényeg, hogy reggel felébred a királyfi, tejcsi + teljes dísz és már itthon sem vagyunk. A reggeli is a mamánál v. útközben ér minket, a nap eltelik, és mi kb. este 7-8 körül hazaérünk. Péntek reggel még kitakarítottam, hátha feljönnek a férjem haverjai, kihasználva a szabad estét, tehát rendben hagytam itt a lakást.
Na, tegnap du. hazajöttünk. Buli nem volt, viszont az én drága párom, annyi piszkot "alkotott" az egész lakásban mindenhol, hogy csak na. A szemetesben már púposan állt a kidobnivaló és várta türelmesen sorsát (tőle várhatta). Amikor ezt még finoman! szóvátettem, közölte, hogy kb. másfél óra múlva itthon lesz, meghogy nem várt ilyen hamar?, és hogy természetesen megcsinálja. Ő. (Ha-ha). Persze csak azért ajánlja fel, mert ismer. Na mindegy. Kitakarítottam.
Mai napi folytatás. A gyerek úgy döntött, hogy tízóraira a gyümölcsnél a ropi sokkal jobb, úgyhogy kibontatta velem a zacsit, majd szanaszét szórta. Nem tudom, hogy sikerült neki, de az egész lakásban ropidarabok voltak. Közben lejárt a mosás, irány teregetni az erkélyre. Kicsi szívem nagyon segítőkész, hát hagytam érvényesülni. Mikor a második adagot vittem ki, látom, hogy nagyon elmélyülten, ülve! játszik (nem szokása, még az étkezések alatt is 5x körberohanja a lakást). Nézem, hogy mi a manó kötötte így le, és látom, hogy a gyerek, és a ruhája tiszta hamu, a kezében pedig ott virít v. 5 db. csikk. Az én "cseles" párom, egy bádogdobozban gyűjtötte a "kincseket", nehogy má' sokx kelljen üríteni a hamutartót. Rendben. Vizes ruha le, gyerek fel, irány a kád. Az esti hajmosás emlékére végigüvölti, ahogy lemosom a lábait és a karjait.
Utána teregetés, babavisszaterelés, és mikor az utolsó ruci is a szárítón van, a gardrobból kivadászom a porszívót. A gardrob nálunk a "mindent bele, és senki se lássa" funkciót tölti be, gyermeknek, ahogy meglátja, felragyog az arca, és rémülten veszem észre, hogy a festékes ecset már a kezében is van. Nem baj, amíg én kivarázsolom a "minden" alól a porszívót, gyermek addig a fél készletet kipakolja
. Már nem is vagyok ideges, csak magamban szídom a párom, hogy pont ma dolgozik. (Pont most érkeztek meg a koncertjegyeim, juhééé
) Szóval. Porszívó. Az erkélyen lévő min. 30 db. csikket "beszippantom", majd jövök a szobába, és 3 mp. múlva olyan kocsmaszag van. Leszedem a porszí nyelét, a csikkek a földön találkoznak a ropikkal. A dugulást okozó cd-borító zacsit (mi mást, utoljára életem értelme "segített") kioperálom, és eltűnnek a csikkek, a ropik, kicsit később a kocsmaaroma is. A gyerkőcöt közben a járókába száműzöm, remélve, hogy így könnyebb mindkettőnknek. Nekem könnyebb is. Még jó, hogy az ebéden túl vagyunk, mert egy peluscsere után egy kis limonádé elringatja az én csillagvirágom.
Gyerek alszik, ruhák száradnak, rend van, kész az ebéd, koncertjegyek megérkeztek, anya vérnyomija is az egészséges tartományba kúszik vissza.
.
A történetből nem derül ki, hogy a gyerek után kell többet pakolni, v. a férjem után takarítani
.
Mindenkinek minden jót
Üdv,
Kriszta (akinek ma már nem kell kávéznia
, és aki soha nem lesz tökéletes
)