Sziasztok!
Ehhez a levélhez én is szerettem volna már hozzászólni, csak nem tudtam, melyik topikban kéne.
A Dühöngőben akartam.
Ránk is sokszor csöngetnek a trolivezetők, a 80-ason egyszer rá is csukták a 2 éves nagyobbikra az ajtót. Minannyian nagyon megijedtünk, de azóta a következő a leszállási taktikám: a széles ajtón kell leszállni (ha van), hátamat az ajtónak feszítem, és oldalt állva lesegítem az összes gyereket. Így a vezető láthatNÁ, hogy még van leszálló.
De 2 gyerek után már nem vagyok szívbajos: ordítok!!! "Ne csukja be! Még van leszálló!!!"
Anyázni nem szoktam, bár szeretnék.
Van, amelyik még ilyenkor is csönget, na azt utálom, a vérnyomásom a plafonra ugrik. De legalább nem csukja rám, amíg az ajtóban állok.
Amikor egy barátnőm szült (Margit krt-on lakik), mondtam neki, hogy az egész kismamaságban a legsz-abb a közlekedés!!! Később elismerte, hogy igazam van.
Borzasztó számomra az érzés, hogy mások jóindulatának vagyok kitéve, ha a gyerekem biztonságát szeretném - vagy átadják neki a helyet, vagy nem; bár azt nagyon utálom, amikor 4 gyerek 4 helyen "terpeszkedik", mert azért elférnek ők kevesebb széken is.
Hadd dühöngjem ki magam, ha már itt járok!
Sztori1: A másodikat várom, a nagy 17 hónapos, pocakom akkora mint egy ház, és a baba nyom egy ideget, amitől sántítok! Téli estén jönnék haza a körúton, látom a villamost pár méterre tőlem, és tudom, ha egyedül lennék, ha nem fájna a lábam, ha a régi volnék, akkor már régen odaszaladtam volna és felugorhatnék.
Így csak lépkedek, reménykedve, hogy nem megy el előttem. "Rohanok" át az úttesten, a felénél pislogni kezd a zöld, a zebra vége előtt már pirosra vált. Szorítom a fogam, bűvölöm a villamost, erre rámdudál a lámpánál váró autós, és ki is szól, hogy miért nem zöldben megyek át!
Mindegy - gondolom - most mi a francot magyarázzak, hogy zöld volt, csak nem bírok futni.
Csak a villamos megvárjon, mert épp az utolsó ajtóhoz érkeztünk...
Hát nem várt meg.
Sztori2:
A kicsi már babkocsiban, kb. fél éves, a nagy 2, nagy nap a mai: először megyünk el itthonról pelus nélkül!
Csak pár megálló a nagypapa, talán annyit kibír!
Verőfény, nyári napsütés, vasárnap délelőtt, Nyugati tér, 6-os villamos.
Igen, már a megállóban van a villi, amikor a lámpához érünk, de azért még futok (már nem fáj a lábam!), a "nagy" mellettem igyekszik nem hasra esni, rozoga kis babakocsinkkal már átszaladunk az egyik sinen, közben igyekszem a villamosvezetőre vigyorogni, hogy ugye... Néz, nem is tudom hová, talán nem a tükörbe, de indítja a villamost.
Éppen felugorhatok a járdára, az ajtó előttem csukódik be.
Hát igen, ez volt az az eset, amikor elbőgtem magam.
Senki nem volt a megállóban, gondolom én voltam a "ráérő kismama"...
Sztori3:
Ez horror az előzőekhez képest, bár a Marcsiét nem tudom felülmúlni.
Moszkva tér, 6-os villamos, most a busztól sietnék, átrohanunk a vezető előtt, aki RÁM NÉZ, INDÍTJA A VILLAMOST, CSÖRÖG! Pedig előtte álltunk!!!!!!!!!
Ez párszor még visszajött rémálomként.
Valahogy sikerült felugranunk a járdára. A járdára, ami ott iszonyú magas, és ami azért bravúr, mert a kis babakocsi kerekei pont olyan messze vannak egymástól, hogy ha a hátsón billentve felelmeled az elsőket, akkor éppen beleakad a sínbe!!!!!!!!!
Azt hiszem csepegett az eső, ezért is siettem volna felszállni...
Mindegy, túléltük.
Sztori4:
Ez a férjemé. Ő nem annyira gyakorlott a kicsikkel való "tömegközlekedésben". Ezért vetemedhetett arra, hogy villamossal (6-os) megy velük a Margitszigetre.
Mondjuk nagy a csábítás, mert a 26-os sokszor órák alatt teszi meg a 2 megállót, ha bedugul a körút, a villamos pályája mindig "tiszta".
Leszálláskor a nagyot (ekkor már majdnem 5 éves) leveszi a villamosról, megállítja, majd visszafordul a kicsiért (3 múlt), hogy leemelje.
Eközben a nagy lép egyet-kettőt hátra.
Tudjátok, hogy a járdasziget ott kb. 1 méter széles?
Férjem megfordul, épp jókor ahhoz, hogy lássa, a gyerek hogyan pattan vissza a szemből ezerrel jövő villamos oldaláról!!!
Az emberek sikítanak a villamoson. Párom napokig emlegeti, hogy "akkor ő ott megértett valamit". Meg "hogy nem gondolta volna, hogy ilyen erős a vér szava" - legszívesebben felborította volna a villamost, vezetővel együtt.
Azután a játszótérre is csak kocsival vitte őket egy darabig.
((MÁS: És az a baj, hogy a legtöbb horror, udvariatlanság, érzéketlenség a választások ideje körül volt. Most már legalább le tudom írni. De sajnos akkoriban fordult elő, hogy a gyerekekkel a busz leghátuljáig mehettem, akkor sem állt fel senki.
Szerecsére azóta kicsit helyrebillent a rend az emberek lelkében, bár most hallottam ezt a kifejezést, hogy "Fidesz-gyerekek". hahahahaah.
Mert milliomos vagyok a visszaállított Gyesemtől!
Hagyjuk, átmehetnék ezzel a pol. topikba, de nem megyek - én a városban járva a bőrömön éreztem napról napra a közhangulat alakulását, ahogyan az emberek a közlekedési eszközökön rám néztek...))
Balkán: Hát én is azt hittem, de Amszterdam se jobb!!!
Ott ugyan a bamba túristákra csörögnek a villamosok, de alig hittem a szememnek, amikor láttam hogy hogyan teszik fel a babakocsit a keskeny ajtajú villamosra!
UGYANÚGY, AHOGY NÁLUNK régebben: 2 ember beemeli a kapaszkodó fölött!!!
Ott csak azért jobb egy kicsivel, mert a biciklisták kedvéért (szinte mindenki azzal jár), a lépcsőkön általában van egy vas, mintha rámpa lenne, de csak egy keréknek való. Az emberek pedig 3 kerekű babakocsit használnak (nem mind, legtöbben), ami ilyen helyen "talicskaként" működik.
Most a harmadik babát sokáig akarom kendőben hurcolni - vajon hány hónapig bírom? Nem a súly a gond, hanem a fáradtság.
Az érdekvédelmi szervezetbe én is szívesen beszállok, kellene egy lelkes jogász kismama.
Ilon
Bocs, hogy itt dühöngtem, nem találtam linket a cikktől.