Fanny!
Nagyon nehéz döntés előtt állsz, bár szerintem ha nem táplálható szájon át, akkor nem tudják kiadni a kórházból...
És hát látni az elmulást... Gondolom hogy ez nem könnyü, mindegy kije az embernek, anyja vagy gyereke... És nem vigasztal, hogy "szép hosszu élete volt".
Az ujaknak irt mondatoddal nagyon egyetértek, aki még akar gyereket, annak minden hónap számit 40-en tul... Persze tendencia ez Nyugaton, de sajnos a nő szervezete nem a divatnak hódol, az esélyek egyre csökkennek.
Köszönöm hogy ennyit gondoltok Violára. Tegnap elvitték agyvizsgálatra, sajnos a bal agyfélteke sérült, hogy mennyire, ezt talán csak a szülei tudják vagy még ők sem. Az ltatásból még mindig nem tért magához, pedig szombat óta nem adtak neki altatót. Nem tudom hogy ez jelent-e valamit... A szülei rettenetesen elfáradtak, egyvalakivel tartják a kapcsolatot, aki referál a tágabb családnak-barátoknak, szóval igy tudunk csak valamit. Ugy gondolom, kezdenek kétségbe esni...Arra gondolni sem merek, ha esetleg mégis temetni kell... Hiszen már van 1 fiuk a temetőben...
Ermoni!
fogadd részvétem a barátnőd miatt! Sajnos én is átéltem hasonlót, nekem a 35 éves barátnőm halt meg, de 2 év alatt elvitte... Én akkoriban arra gondoltam, hogy már nem fáj neki semmi. Ez kicsit elviselhetőbbé tette. Iszonyatos látvány volt, főleg hogy buliztunk együtt életerősen, boldogan... És csak a nagy csontos keze meg a szeme maradt a végére
Hmmm, kicsit szomorura sikeredett ez a mai oldal.
Pedig a csipet-csapatom szórja a jeleneteket
Együtt kutyáznak, hatalmas nevetések közepette. Ma Luku bemerészkedett a sátorba is, ott rötyögtek együtt, majd este Apa is csatlakozott hozzájuk. (Én sajnos... kicsi az ajtó
és ha bebujok, akkor több ember nem fér be) Emese beszólásai továbbra is hajmeresztőek. Egyik nap eltörte a fogmosópoharat (üveg volt
), tettem 1 müanyagot, de nem kommentáltam. Ő bezzeg igen: "Ez nem törékeny. Másik volt törékeny, el is tört" Apa leszörta a fotelbe a ruháit, nem tudott beleülni. Rakja nagy akkurátusan a földre, és megjegyzi: "Apa, Apa, mennyi ruhát ideraktál, nem tudok leülni!"
Ki kérdezte hogy nehéz? Nem nehéz. Csak hozzá kell szokni, hogy általában nem sikerül ugy minden, ahogy reggel elgondolom, és persze örökké rendetlenség van, és folyton át kell ugrani 1-2 gyereket
De én ezt nagyon élvezem, és minden nap hálát adok, hogy ilyen fordulatot vett az életünk.