Sziasztok!
én szánom-bánom, h eltűntem, de van mentségem.
halálra dolgozom magam. egyrészt.
szülinapozás nem volt, sőt. tegnap színházba volt jegyünk, de Bálint .... dolgozott..... (nem találtátok volna ki, ugye?)
ma hajnali 2ig dolgozott itthon és már nagyon ki kellett kelnem magamból ahhoz, h végre lefeküdjön.
a másik, ami miatt eltűntem, h éppen gyászolok. az otthoni kutyám, Conan hirtelen elaludt. eddig nem akartam írni nektek róla, mert ha csak rá gondoltam, elkapott egy sírógörcs. talán most már kibírom anélkül, h nyugtatót kelljen bevennem.
Azt terveztük, h ha kész lesz a ház, akkor felhozom és itt fog velünk lakni. (valójában 2002. óta szeretném már felhozni. kértem a múlt héten is, h tartson ki, de ... vmi történt.)
holnap hazautazom és elmeséli az anyukám, h mi történhetett, mert eddig nem tudtunk beszélni.
totálisan kikészített, h az apukám ezt mondta: "megdöglött Conan és majd holnap elásom!" - számomra ő meghalt, akit el kell temetni. tudom, h sokan szeretitek az állatokat, de tudnotok kell, h ő egy egészen különleges kutya volt (tudom, mindenki ezt mondja
) Skiny is okos, de Conan más .... volt.
a lényeg, h születése óta együtt vagyunk (mert az akkori pasim szukájától van). már a fogantatása is hihetetlen, mert ezerszer akartunk kiskutyákat, de Bellát nem érdekelték a fajtatársai. Majd 2000. szentestéjének napján alkalmasak láttuk a tüzelést és gyorsan átrobogtunk a fiúhoz. Mindenki azt hitte, h nem lesznek kiskuttyok, mert Bellának pocija sem volt.
Kértem Bellát, h legalább egy bébi legyen a pocijában. Bella megállt előttem és az oldalára nézett. megfogtam a teljesen lapos hasát és hirtelen megmoccant valaki. (hiába meséltem ezt bárkinek, mindenki azt mondta, h nem lesz kutya és ne beszéljem be magamnak)
kis idő múlva kiderült, h Bella nagyon jól bújtatta a bébiket, mert nem is egy kicsinye volt.
2 bébi közül nem tudtam választani. egy lány, aki szebb volt, vagy egy kisfiú, aki fiú
mivel Bella hagyta, h vizsgálgassam a bébiket, egyfolytában rágtam magam, h melyik legyen.
mígnem egyik alkalommal, amikor megfogtam a kisfiút, a kezemben maradt a köldökzsinór csonkja (csak neki volt már) - ekkor eldöntöttem, h ő kell, mert ez egy égi jel (a csonk a mai napig megvan)
hogy mi történhetett, azt nem tudom, de miest járkáltak a bébik, a kisfiú csak velem érezte jól magát. ahogy nőttek, egyre többet verekedtek, játszottak, de a kisfiú a lábamnál ült inkább. ha odaraktam a többiekhez, visszajött mellém.
ezek a napok hihetetlen szoros köteléket alakítottak ki köztünk.
Conan hazajött velem és a kezdeti nehézségek után, már a szüleim is megszerették. (már 1 éve anyukám azt mondta, h ő a nagymamája)
nagyon tanulékony volt és harci kutya létére nagyon nyugodt és kiegyensúlyozott. több olyan élményem volt vele, ahol bebizonyította , h egy harci kutyától nem kell félni, csak ha a gazdája is egy állat! (már bocsánat)
Sajnos, 2002. nyarán felköltöztem és a szoros barátságunkat távolság rombolta. ettől függetlenül, Conan csak tőlem fogadta el a kaját, ha otthon voltam és egyfoyltában előadta a tanult dolgokat, csak hogy jó benyomást tegyen nálam (persze, enélkül is imádtam)
imádtuk egymást.
szombaton telefonon hívott anya.... a legjobb barátomat veszítettem el, akinek el sem tudtam mondani, h mennyire szerettem és milyen jó volt vele. a szívembe mar az is, h talán haragudott rám, amiért elhagytam (de nem tehettem mást, tovább akartam tanulni. de isten látja lelkem, egyfolytában kertes házban akartam lakni, csak sosem volt annyi pénzért, amit meg tudtam volna fizetni albérletnek)
ne haragudjatok, h ez most kijött belőlem, de nem akartam, h azt higyjétek, h nem érdekeltek. minden nap elolvastam, h mi történt és írni is próbáltam, de ... nem ment.
most azt hiszem, h egy jó ideig a szívemben egy űr lesz és ennek így is kell lennie.
a holnapi napot nem tudom, hogyan fogom túlélni, mert nem akarom látni a helyét üresen, nem akarom látni a sírját, de iszonyúan vágyom arra, h amikor hazamegyünk, Conan ugasson és pacsit nyújtson!!!!!