Na, szóval.
Mi jól vagyunk, Saci szépen szopizik, és hízik is. Sajna még mindig van bennem bizonytalanság, hogy engedjek e neki, ha sír, és igény szerint szoptassam, vagy inkább próbáljam időre, valamiféle rendszer szerint. Talán inkább az utóbbi jön be nekem is, meg neki is, mert akkor nem tekereg, meg nyüglődik a pukikkal, csak eléggé ingadozik hogy mennyi tejem van, és ha kevesebb, akkor úgy érzem muszáj neki többször enni kicsit. De azért már van napirendünk, és az elmúlt napokban tök jól tudtuk is tartani.
Amúgy jó nagyokat eszik, most már elég rendszeresen megeszik 120at is, ha éppen mérem. Persze van hogy kevesebbet.
Az elmúlt napokban volt hogy kicsit sírósabb volt, de rájöttem hogy van egy hely ahol elég jól elvan szerencsére, és még el is alszik egyedül, a szopispárnába jól beágyazva. Biztos kényelmes neki, ahogy tartja körben és olyan mint egy kis fészek. Úgyhogy napközben néha így hagyom szendregni a kanapén, miközben bendegúzzal játszunk, így legalább nem sír. De nagyon szeret kézben lenni, csak az ugye nem a jó megoldás, mert akkor hogy lehet autózni, meg építeni, ugye??
Délután meg együtt alszanak a szobájukban, és ez nagyon jó, mert így van egy kis időm.
Ma kimerészkedtünk sétálni, annyira szépen sütött a nap reggel. Ez volt az első sétám egyedül a gyerekekkkel, az új testvérfellépővel, ami szuperül bevált, Bendegúz nagyon élvezte az utazást. De a körülmények azok durván nehezítettek voltak, mindenhol jégpáncél, vagy jégkása, nem is tudom melyik volt a rosszabb. Viszont nagyon szépen sütött a nap, és jó volt a friss levegőn!
Amúgy mintha éreznék a gyerekek hogy ma vagyok először velük egyedül egész nap hármasban, kisangyalok voltak eddig. Saci evett és aludt, Bendegúz nem hisztizett..eddig.. na jó, csak egy kicsit, de rájöttem hogy jobban járok ha valamiféle kompromisszumot kötünk, ami mindkettőnknek jó.. Most meg sztem elaludt már ő is, és akkor együtt alszanak egy jót délután.
Mától rendelek kaját, így az elején könnyítésnek, hogy a főzés helyett Bendegúzzal tudjak többet foglalkozni. A mai egész finom volt, és Bendegúz is jóízűen ette szerencsére. Remélem beválik, és pár hétig heti 2-3 alkalommal rendelek, közben meg néha főzőcskézek is majd.
Bendegúz változatlanul szereti Sacit, és olyan aranyos mindig odamegy hozzá, és nézegeti a kezét, és mondja hogy "milyen pici mancsa van".. meg hogy " nem kell sírni Sacika, nincsen semmi baj" Olyan édes!
Viszont azért érzi, hogy már nem csak őkörülötte forog a világ, mert ma amikor mondtam, hogy most akkor Saci szopizik, addig játszál, azt mondta "Bendegúz is szopizik". Alig bírtam meggyőzni, hogy csak a kisbabák szopiznak, mi majd együtt ebédelünk finomat. Volt egy kis hiszti si, de azért elfogadta, de úgy megsajnáltam. Odacsücsült mellém, és közben végig simogattam, amíg Saci szopizott.
Hát ezeket a helyzeteket valahogyan kezelni kell, remélem szépen megtanulja majd, hogy a tesó még kisbaba, ő meg már kisfiú.
Húú, jó sokat írtam, el is küldöm gyorsan!
De tessék ám írni!!
Réka!
Hihetetlen, hogy Borcsa már 3 hónapos, kérünk fotókat!!