Sziasztok
Panka, Juca
Köszi a reagálást
Juca
Neked külön a saját tapasztalatokat.
Azért nálunk szerencsére az apa-elköltözés és az ovikezdés között eltelt több, mint fél év, tehát szerencsére nem egyidőre esik a két nagy trauma.
Hányás pedig úgy történik, hogy még reggel, kint a folyosóról szalad be a WC-be hányni, olyankor már tök egyedül vagyunk ott, senki se látja, hány és utána megy be a csoportba, és utána többet már nem fordul elő, tehát a gyerekek ebből semmit se látnak.
Amúgy alakul a helyzet, bár a reggeli sírós hányás még megvan, rutinosan a WC-be szaladva
, de utána már semmi gond.
Nem emlékszem, hogy mikor utoljára írtam, az oviban pisiléssel mi volt még a helyzet, mindenesetre szerda vagy csütörtök óta már pisil az oviban
, sőt, mára döbbenten láttam, hogy egyedül megy pisilni és egyedül tolja le a gatyót
Mondta is dadusnéni, hogy ezt már így szokta
Továbbá, hogy relatíve jól elvan, na persze nincs elemében, mint itthon, keveset játszik a gyerekekkel, de tornaórán tornázik a többiekkel, csinálja, amit kell (mondjuk ez az első perctől kezdve így volt), evéskor szépen ül, végigüli a kajálást
(itthon ez is nehézkes), egyedül eszik, önállóan
(itthon többnyire etetni kell), már szól ha pisilni kell, egyedül elmegy, kezet mos, minden oké, csak a reggeli hányós sírás
De én bizakodom, előbb-utóbb ez is megoldódik, akárcsak a többi.
Óvónéni még mindig kicsit furi, vannak hülyeségei, pl. pénteken kicsit felhúzott, a hányás miatt, hogy ez így meg úgy nem jó, stb., de erőt vettem magamon, és nem foglalkozom a marhaságaival, igenis tudom, hogy ez pszichés, és nem ő az egyetlen gyerek ott, aki ilyen, pl. egy Lilla nevű kislány is rendszeresen hányogat, mert ő meg baromi félénk, nem mer szólni semmiért, inkább behány, ha valami aggasztja, mesélte az anyukája.
Ja, és holnaptól megpróbálkozunk az ottalvással, egyelőre tetszik neki a gondolat, na majd holnap biztos nem fog
, de majd belejön
, mert muszály! Tényleg muszály, mert nekem dolgozni kell, ha tetszik, ha nem. Még van 2 hetünk. Most már kezdem kicsit optimistán látni ovis-helyzetünket
Remélem óvónéni is így gondolja és nem fog hülyeségekkel traktálni másfél hét ovi után.
Szerintem az én önállótlan gyerekemtől igenis nagy teljesítmény, amit ott az oviban csinál, és igenis 1 hét ovi után már legalább délelőtt nem sír, csak reggel, és jól viselkedik, szót fogad, nem durva, eszik. Arról pedig ne feledkezzünk meg, hogy ő a legkisebb, még 3 éves sincs, holott körülötte már mindenki minimum 3 és fél éves, de többen már 4 évesek. És sokat számít ez a fél-1 év.
És én akkoris büszke vagyok rá, bármit is mond az óvónéni
Na "röviden" ennyi
Móni