Sziasztok!!!!
Van egy kis időm a következő etetésig
Először is NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM MINDENKINEK a kedves szavakat, nagyon jól esett
hiszem, hogy ez a rengeteg szeretet és drukk, amit küldtetek felém segített, hogy ezen a nem túl könnyű szülésen szerencsésen túljussak...nagyon elérzékenyültem, örülök, hogy ilyen melegszívű, értelmes társaságba tartozhatom
elnézést kérek, hogy még nem olvastam vissza, csak a nekem szóló üzeneteket...a képeket azért megnéztem, gyönyörködtem bennük...a gyerekek csodaszépek egytől-egyig, mint mindig
akkor leírom a szüléstörténetet:
27-én, miután alig aludtunk valamit éjszaka, felutaztunk a Telki kórházba. Én egész úton azt hajtogattam a Páromnak, hogy császármetszést fogok kérni, mert nem vagyok felkészülve a szülésre, a fájdalmakra (eddig gyors, de nagyon fájdalmas szüléseim voltak) gondoltam, negyedszerre már nem fogom bírni
megérkeztünk, CTG (ami nagyon jó lett most is), közben próbáltam a dokimat agitálni, hogy császározzon meg
mondta, hogy neki tul.képp az egyszerűbb lenne, de megvizsgál, és ha minden rendben, ő lebeszélne a csasziról, mert mégiscsak egy hasi műtét lehetséges szövődményekkel, lassúbb felépüléssel.
közben azon aggódtunk, hogy ha még mindig zárt a méhszáj, mi legyen (én már nem nagyon akartam hazamenni)
a vizsgálatnál kiderült, hogy elsimult már a méhnyak, 3 cm-s a tágulás, a doki mondta, hogy nem enged el, mert v.hol az árokparton szülnék meg
azt is mondta, hogy próbáljak barátkozni a hüvelyi szülés gondolatával, mert ilyen méhszáj státuszt mások 3 óra vajúdás után produkálnak, ha ügyes leszek délre meglesz a baba (ekkor volt 9 óra)
na, ekkor megint bepánikoltam, de a tündéri szülésznő ( szerencsére a legjobbat fogtam ki) nyugtatgatott és javasolta, hogy kérjek EDA-t, ha ennyire élek a fájásoktól...
átöltöztem, és közben éreztem már az első összehúzódásokat, mert a doki a vizsg-nál leválasztotta a burkot a méhszájról...javasolták, hogy megrepesztik a burkot, de előtte az anesztes beköti az EDA-t...miután megtörtént a kanülálás, megkaptam a próbaadagot ( ez tök jó volt, mint egy enyhe narkózis
) ezért meg se kottyant a burokrepi, pedig elég nehezen jött össze
ezután bekötöttek egy cukros infúziót ( mert reggelit sem ettem a csaszi reményében ) és sétálgathattam állványostól, bementünk a szobánkba, tévéztünk, stb...
fél óránként vissza kellett mennünk a szülőszobába CTG-re, és időnként megvizsgált az orvos vagy a szülésznő, hogy hogyan haladok (elég lassan)...az előző szülések alapján tudtm, hogy előbb-utóbb oxytocin kell majd, de attól nagyon féltem, mert tudtam, hogy brutális fájásokat produkál
közben vajúdhattam ahogy jólesett, a labdán pl. sokat üldögéltem, az nagyon jó volt...időnként ránk nézett a doki vagy a szülésznő /Enikő/.
délután már egyre nyugtalanabb és türelmetlenebb voltam, akartam is meg nem is szülni
Enikő mondta, hogy szóljak, ha már erősödnek a fájások, akkor kapok újra EDA-t...15 óra körül szóltam, hogy most már kellene...ekkor már a szülőágyon voltam, és már nem akartam mászkálni
jött az altatóorvos, bekötötte az EDA-t...mondta kb. 1-1,5 óra lesz a hatás, gondoltam, akkor 16 óráig meg kell szülnöm...
mikor hatott az EDA, bekötötték az oxytocint, erősödtek a fájások, de elviselhető volt, kb. a háromnegyedénél tartott a tágulás...
megyek, mert jelzett MAYA, de folyt köv.