Sziasztok!!!
Millió köszönet a drukkokért!!!
Ameddig én a Klinikán voltam Apa írt nektek
Végre volt egy kis időm:
Szüléstörténetem Larával Apával és egy nagyszerű Orvossal
2007.december 25.-re voltunk kiírva. Védőnőm 12. 07.-én pénteken jött hozzánk azzal a céllal, hogy összeírjuk mindazt ami szükséges a nagy napra. Szombaton megvettük a nadrágpelenkát és a popsitörlőt, így már mindent beszereztünk babánknak. Vasárnap még hab mesefigurákat festettünk férjemmel. Nem gondoltuk, hogy valami elkezdődik pocakomban. Este hamar kidöltem,
„szépségápolási” műveletet elvégeztük és elmentem aludni kb. 21:30 -kor. Férjem éjfél körül jött aludni. 12.10.-én 0:30 -kor arra ébredtem, hogy erős vizelési inger kapott el, alig éretm a mosdóba. A nyákdugó távozott magzatvízzel! Halkan szóltam Attinak, hogy kell mennünk. A gyér éjjeli forgalomnak köszönhetően kb.15 perc alatt értünk a Szülészeti Klinikára. Meglepő módon üres volt a parkoló.
Felsétáltunk a szülőszobára és az éjszakás szülésznő felvett az osztályra.
Egy ujjnyira voltam kinyílva. Sétáltam a folyosón, apával csináltunk utolsó pocakos képet Lara a pocakban címszóval, megszakításokkal CTG-n figyeltük Larát és a fájások jelentkezését12:15-ig. Közben reggel Felhívtam fodrászomat, hogy lemondjam a mai időpontot (fodrászom jó szülést kívánt), aztán orvosomat (aki szabadságon volt) 08:00-körül és mondtam, hogy mi a helyzet. Ő bátorított és mondta számíthatok rá, itt van. Délután bejön, addig is délig ihatok folyadékot, aztán bekötik az infúziót. Anyukámat is hívtam, hogy mi lesz a mai programom. Mondta, hogy legyek bátor, picit fájni fog, DE megéri és csak a jóra fogok emlékezni. Mondtam neki, hogy nyugodt vagyok az orvosom is bejön hozzánk a szabadságról.
Férjem hazament pihenni 8:00 körül és délután visszajött nem sokkal később, mint ahogy orvosom megérkezett.
Kérdezte, mennyire tűröm még a fájásokat: mondtam még elviselhető. Azt mondta ez olyan 10-es skálán 2-es erősségü. Kérdezte, hogy a párom itt van e már. „-Nem de már úton van.” Páromat meglátta a folyosón és kérte az egyik szülésznőt, hogy segítsék őt beöltöztetni.
Kérdezte az epidurális érzéstelenítőt is de mondtam, hogy azzal még nem barátkoztam meg.
Este hét óra körül már annyira fáradt lettem (ájulás is kerülgetett), hogy elkezdtem gondolkodni az érzéstelenítőn. (Az 5. szülőparavánban egy újmagyar vajúdott, aki már 14:00- kor megkapta az érzéstelenítőt és elképesztő sokat jajgatott. Azt hittem ennyi csak a hatása. Viszont 16:00- kor bejött egy újabb kismama, ő is megkapta az érzéstelenítőt és már egy óra múlva a kezében tarthatta kisfiát.
)
Szóval 20:00-kor én is kértem az érzéstelenítőt, amikor már két ujjnyira kinyiltam. Amint megkaptam, szinte kicseréltek, olyan fittnek éreztem magam!
Pár perccel később orvosom újból megvizsgált és mondta nagyon vaskos még a méhszáj (segített ezen), de ez nem csoda, hiszen még csak a 37. hétben vagyok. Mondta, hogy feküdjek a jobb oldalamra és akkor az az oldal is nyomás alatt lesz. Így is történt, közben elmagyarázta, mi fog történni rövid időn belül. Úgy is lett! Férjemnek megmutatta, hogy már látszik Lara feje!
Rövid idő múlva jöttek a „székelési” ingerek hányingerrel.
Kaptam Augmentint, mert 37.5 lett a testhőmérsékletem. Orvosom elmagyarázta a nyomástechnikát. Egy-két nyomás után kaptam gátmasszázst és gátmetszést, majd szóltak a gyermekorvosnak, hogy jöhet hozzánk „jön a baba”. Ettől kezdve a negyedik nekifutásra megszületett Lara babánk 21.40-kor (3310g 49 cm), aki nagyon édes! Apa elvágta a köldökzsinórt.
Miután rendbetették Larát a hasamra tették. Örömömben sírtam és megnyugodtam, hogy egy nagy álom valóra vált!! Aztán elvitték megfürdetni, felöltöztetni (ezalatt megszültem a méhlepényt is) majd újból visszahozták kislányunkat.
Gyermekorvos jött és elmondta, hogy biztonsági okból éjszakára megfigyelik babánkat, mert picit korán született. Orvosom összevarrta a gátmetszést 4 öltéssel és két órát a szülőszobán kellett maradnom megfigyelésre. Másnap 11:00 körül kaptam meg kisbabánkat, szerencsére nincs semmi baj vele.
Sokat szopizik és készíti a kis csomagot nekünk.