Krisz
Ez haláli, nálam/nálunk is ugyanez a két téma aktuális nagyon
, azaz:
Minden nap többször változik bennem a gondolat, hogy legyen -e még tesó vagy ne...nagyon szeretnék, s nem tudom per pillanat elképzelni, hogy ne babázzak többet, de az nem nagyon tudom elképzelni, hogy hogyan tudnék "megbirkózni" egy picivel és egy kicsive
Az aggódás, amit én "előadok" nem tudom, hogyan lenne kivitelezhető kettő picurival. Kristóffal is aggódos voltam, de Marcit még a levegőtől is féltem
Harmincon túl babázni szerintem olyan érzés, melyet egy nő sem hagyhat ki
de komolyan. Tuti, hogy van benne valami, hogy érettebben, nyugodtabban áll az ember a gyerekhez. Azon kívül, hogy azon pár kilótól szeretnék megszabadulni, s újra régi (bomba)formámban szeretnék két fiús anyaként viríani, sehova nem vágyom. Nincs olyan érzésem, hogy kimaradok bármiből is
végül a nagy és a suli: szülői nálunk is volt, illeve biziosztás (itt három van egy évben: karácsonykor, húsvét körül-most kicsit késöbb, s év végén)...sikerült megint jól "összevitatkozni", mert nekem időközönként "elszáll az agyam", s rám tör, hogy nem tanul a gyermekem
na ilyenkor jönnek a nagy megbeszélések, a megszorító csomag, s társai, de sajna 5%-t nem tartottam be eddig, s mivel a párom nem a Kristóf apukája, így ő nem szidja meg soha, nem "neveli" úgymond, persz nagyon jól megvannak, de ez a szerep rám vár(na). Sajnos én nem vagyok következetes, illetve egyáltalán nem tudom betarta(t)ni a büntiket. Ezért az nagyfiam sz@rik a tanulásra, s valahogy a leckék/tanulnivalók 3/4-t "elfelejti" megcsinálni, s ez jól lászik az eredményein. Viszont az utsó két hónapban szeretne elmenni barátokkal talizni, zenélni, illetve randevúzni barátnővel, s persze gond nélkül elvisszük (mert buszközlekedés még mindig nincs a környékükön
)...na megyek, mert leragadnak a szemeim, s csak bízom benne, hogy picúr átalussza az éjszakát
Tényleg jó lenne, ha feléledne a topik!!!