Jaj. Kényes kérdés.
Mert ha nem akarod, megalázónak tûnhet, ha a párod nem akarja, Te érezheted magad kényelmetlenül amiatt, hogy erõlteted.
Férjemmel, bár végül is - ki tudja miért? - nem kötöttünk ilyet, mindketten korrekt dolognak tartottuk a szerzõdést. Persze, senki nem úgy indul neki, hogy na bumm, ha nem sikerül, legfeljebb elválunk, DE benne van a pakliban az is!
Szerintem semmit nem veszíthetsz vele! Ha - ne adj Isten - köztetek bármikor kenyértörésre kerülne a sor, a Te jószándékod és együttmûködõ-készséged már bizonyítást nyer, ha aláírtál elõzõleg egy ilyen papírost. Értem, hogy szívenütött az ötlet és nyilván nem jó, hogy ennek kapcsán mindenki válásról ír, fõleg, hogy még csak házasodni szeretnétek, nem válni
Amit Madárka ír az ügyvédválasztásról, az nagyon helyénvaló! Egy ismerõs párnak is valami rokon készítette el a szerzõdést, melyben az állt, hogy a telek nászajándék A LÁNYNAK, minden rajta épülõ dolog is az õ kizárólagos tulajdonát képezi. A fiú aláírta és éjjel-nappal dolgozott (minden barátjával és rokonával egyût), hogy felépüljön a házuk, amit 3-4 év múlva be is fejezett. Addigra már volt egy gyereke és egy kicsapongó, hûtlen felesége. Megjelent az új pasi, a fiúnak többé nem volt helye a házban. Szó szerint egy szatyor ruhával ment el. Beadták a válópert, a lányé lett minden. A srác csak az autót kapta meg, mely nem képviselt jelentõs értéket. A lány következõ évben eladta a házat 27 M-ért (1997-ben). A fiú pedig veri a fejét a falba, mert nem keresett másik ügyvédet, hagyta a lány keresztapjára a dolgot. Szóval, ha õk ragaszkodnak a szerzõdéshez, Te ragaszkodj egy "független" ügyvédhez!
szia