Sziasztok!
Ismét szeretnék hozzászólni, és egy-két pozitív tapasztalatot is megosztani veletek a kórházzal kapcsolatban. Én áprilisban szültem, Dr. Szűcs Gábornál és Marikánál.
A 26. héten váltottam dokit, addig a Medicover klinikára jártam, de az ottani orvossal nem mindig voltam megelégedve, és egyik ismerősöm ajánlotta Kósát. Kósa végig nagyon rendes volt velem, bármilyen panaszommal fordulhattam hozzá, mindig türelmesen végighallgatott, ami nem könnyű feladat.
Mikor közöltem vele, hogy nála szeretnék szülni, egy nevet mondott csak: Marika.
Felkerestük tehát Marikát a párommal, aki nagyon készségesen felajánlotta, hogy körbevezet minket a kórházban. Megmutatta a szülőszobákat, a CTG-t, végigjártuk az emeleteket, megnéztük a fizetős és nem fizetős szobákat is. Elhihetitek, óriási a különbség. Ezenkívül Marika hetente megkeresett minket, érdeklődött felőlem, és a kisbaba állapota felől is, valamint minden héten a CTG-k alkalmával 1-2 órás "felkészítést" adott, amikor minden apró kis részletet elmondott a szüléssel kapcsolatban.
A problémák akkor kezdődtek, mikor kiderült, mégsem a Kósánál fogok szülni, mert drága doktoromat szólította a kötelesség külföldre, és átkerültem Gáborhoz. Marika ezt nagyon zokon vette, hiszen a Kósától minden szülés után jelentős összeget gombol le, és Gáborral még sosem dolgozott együtt. Innentől már egy kissé más lett a viszonyunk Marikával, de már nem akartam szülésznőt váltani. Péntek hajnalban indult meg a szülés (11 nap ráhúzással), és hétfőn jött volna haza Kósa, szóval Marika megpróbálta nekem bemagyarázni, hogy ez nem a szülés, csak jóslófájások.
Szerencsére azonban aznap mindenképpen be kellett volna mennünk, mert 10 napos ráhúzás után automatikusan indítanak, így is késtünk már. Először a Kriszta nevű szülésznő vizsgált meg, aki nagyon szimpatikus volt (szóval ha valakinek van róla tapasztalata, kérem ossza meg velem), aki mondta, hogy 2 ujjnyira vagyok kitágulva. Őt marika követte, aki azt bizonygatta, hogy ez csak szűk egyujjnyi tágulás, és itt még nem lesz baba. Gondolhatjátok, kapkodtam össze-vissza a fejem.
A 11-es viziten megnézett a főorvos is, aki szerencsére megnyugtatott, ma, legkésőbb holnap hajnalban szülni fogunk... és neki lett igaza. 22 óra vajúdás után szombaton hajnal 1-kor megszületett a lányunk.
A szülés közben Marika összeszedte magát, nagyon sokat segített, végig velem volt, és bíztatott. Igaz, hogy már előre rettegtem azoktól a pillanatoktól, amikor megvizsgált, mert az kibírhatatlan volt, és sokkal jobban fájt, mint bármelyik fájásom, vagy akár maga a szülés. Néha már én is ordítva könyörögtem neki, hogy hagyja abba. Viszont, ha nem teszi meg, akkor még tovább húzódott volna a vajúdás, és én már amúgy is elég rossz állapotban voltam, nagyon kimerítettek a folyamatos fájások. Ő csinálta a beöntést, borotvát, ami abszolút nem zavart, aztán este 9 óra felé segített lezuhanyozni, hozott labdát - ami nekem iszonyat kényelmetlen volt, rögtön le is szálltam róla - és végül az ő segítségével találtam meg azt a pozitúrát, amiben kevésbé szenvedtem: guggolva hintáztam a lábamon, ő pedig a párommal felváltva erőteljesen masszírozta a gerincemet. Azóta is hálás vagyok nekik ezért, mert rengeteget segített, és ők hősiesen állták a sarat, holott már begörcsölt a kezük is.
10-kor magától elfolyt a magzatvíz, utána jött a 3 órás pokol, amikor már nem nagyon voltam magamnál, de tudtam, hogy nagyon közel az idő, és várakozással teli öröm töltött el. Hamarosan megkezdődtek a tolófájások, ami számomra hatalmas megkönnyebbülést hozott. Megérkezett a dokim, felkerültem a szülőágyra, és követtem az utasításokat. Fogalmam sincs, hanyadik nyomásra, de egyszer csak kicsusszant belőlem Evelin.
Marika gyorsan, és szakszerűen letekerte a nyakáról a köldökzsinórt, kitisztogatta a légutait, majd a hasamra rakta, és percekig gyönyörködhettünk benne. Ezután a párom vághatta el a köldökzsinórt, és még a méhlepényt is megnézte, bár ez nem igazán nyerte el a tetszését.
A gátvarrásnál azért kiküldték, kb. fél óráig tartott, és nem éreztem semmit. Doki és Marika nagon profik voltak.
Miután elláttak, még egy órát tölthettem a családommal, azonnal jött egy csecsemős, és rengeteg tanáccsal halmozott el, Evit rögtön mellre raktam az ő segítségével, és már akkor szopizott!
Marika tolt fel a harmadik emeletre, hihetetlenül segítőkész volt.
A szobáról annyit, hogy 4000 Ft-ba került, és mivel volt hely, a párom is beköltözhetett hozzánk. Nagyon kényelmes volt, TV, saját fürdőszoba, WC. Valamelyikőtök mondta, és ezzel nagyon egyetértek, hogy a gátnak nagyon jót tesz a sűrű zuhanyozás.
A sebet szombaton még nem éreztem az injekciók miatt, másnap egy kicsit fájt, de utána már csak kellemetlen volt, és a negyedik napon úgy ültem rajta, mint szülés előtt.
A csecsemősöket én csak dícsérni tudom, velem nagyon rendesek voltak, és nagyon vigyáztak a lányomra. Elárasztottak tanácsokkal, segítettek, ha kértem, rögtön rohantak. A harmadikon volt egy nővérke, sajnos nem tudom a nevét, de ő 3-4 óránként megnézett, a gátkezeléseket is ő végezte, és mikor hazamentünk, akartunk neki adni egy kis pénzt, de határozottan elutasította, és csak annyit kért, hadd kaphasson a babáról egy fényképet. Különben a dokim is mindennap többször rámnézett, bíztatott, és ő is kért képet.
Drága ember!
A tarifáról annyit, hogy Gábornak 30.000-et adtunk, azért mert az utolsó pillanatban kerültünk hozzá, Marika pedig 20.000 Ft-t és egy csokor virágot kapott. A legrendesebb csecsemősök 2-3000 Ft-t kaptak.
Ja, és még annyit, hogy hétfőn megérkezett a Kósa, akinek a rendelője mellett feküdtem, és arra sem volt képes, hogy egy fél percre befusson és megnézze a kicsit, pedig szinte ő kisérte végig a terhességemet. A páromat pedig alig ismerte meg a folyosón.
Na, adtam nektek egy kis olvasnivalót. Bocsi a kisregényért, de olyan jó volt újra átélni, és leírni a tapasztalataimat.
Puszi