Sziasztok lányok!
Olyan aranyosak vagytok, hogy ilyen kedvesen fogadtatok
Tulajdonképpen én már 2001 óta írok a babaneten, kisebb-nagyobb szünetekkel, most is "tagja" voltam/vagyok egy másiknak (Várandósság/2006-ban akarok szülni - topic), de sajnos a mindennapos tennivalók miatt és a többiektől való távolság (kimaradtam a talikból) mostanában már csak olvasgatom őket.
Pedig hihetetlen egy szuper kis csapat jött ott össze
Azért gondoltam, hogy talán egy gyöngyös környéki babamama-topic is elkélne
nők/Ágota!
Lehet, hogy ismerjük egymást, amennyiben te az az Ágota vagy, akit ismerek - egyetlen ilyen nevű ismerősöm van, akivel angolra jártam együtt a Török I. utcába.
Te lennél?
Akkor ennél jobb helyen nem is találkozhatnánk
Szóval, nagyon röviden:
2000-ben lettem először kismama, több hetet töltöttem kórházban (Bugát Pál Gyöngyös), mert vérezgettem. Fektettek, pihentettek, UH-ztak. Fenyegető vetélés. Amikor tünetek múltak, haza, amikor előjöttek vissza a kórházba.
Így ment 14 héten keresztül, amikoris UH-n megállapították, hogy a baba nem él. A lelkiállapotomról inkább nem is írok...
Következő évben már a babanet volt a támaszom, itt sok mindent megtudtam a problémákról, és ami a lényeg, voltak bajtársak, akikkel együtt buzdítottuk egymást a zebrásodásig
Szóval 2001-ben ismét terhes lettem, ismét vérezgetés, kórház, orvosváltás (MÁV Bp.) itt már egy kis hormonpótlást is kaptam. A tünetek elmúltak a hatására, de a doki elkövette azt a hibát, hogy a 9. héten abbahagyatta velem a gyógyszer szedését, aminek következtében ismét bekövetkezett a legrosszabb, elhalt a baba.
Visszajöttem a gyöngyösi kórházba, felkerestem Fehér dokit, aki alapos kivizsgálásnak vetett alá, hormonvizsgálatok, UH-n tüszőnézés, stb. Kiderült, hogy a prolaktinom magas, a progeszteron alacsony, ez okozta a babák halálát, nem volt elegendő mennyiség ahhoz, hogy életben maradjanak addig, amíg a saját szervezetük és a méhlepény termeli azt. (Kb. 16. hét)
HŐmérőzés, akciózás (gondolom ez sem ismeretlen nektek), aztán a 4. hónapban siker koronázta erőfeszítéseinket, kismama lettem. Nagyon féltem, hogy megint ismétlődni fog minden. Persze megint vérezgettem, megint kórház, fekvés de már kiegészítve jó adag hormonbogyóval (Duphaston, + Rutascorbin) a tünetek szépen elmúltak, de folytattam a gyógyszerek szedését, és szigorú pihenés volt a követelmény.
Szerencsére túléltük a kritikus heteket, abbahagyhattam a bogyók szedését is.
És ami a lényeg: 2002 szeptemberében megszületett végre Bálint
A szülés sem volt egyszerű, de arról talán később.
Barnabás tavaly augusztus 31-én született, vele sokkal kiszámíthatóbb volt minden, automatikusan kaptam a gyógyszereket, (persze a kórházi vendégeskedés nála sem maradhatott el...), úgyhogy sima ügynek volt tekinthető
A kórházról, vagyis az osztályról jó véleményem van, aranyosak, kedvesek a nővérek, a dokik általában jók, de a kedvesség persze nem mindenkinek tulajdonsága
Magdi!
Neked már nincs sok hátra
és csak 5 kilót híztál??? Aztaaa...
Én Bálinttal 23-at, (Elevitet nyomták belém, állandóan éhes voltam..) Barnabással pedig kb. 12-t.
Peluskérdés: én Pampers-t használok, most az vált be, vékony és szuper nedvszívó.
Amit ajánlok még, Bepanthen kenőcs. Már szülés előtti napokban érdemes kenegetni a mellbimbót vele, megelőzheted a szopizás okozta kisebesedést. Persze babapopsira is kiváló.
Valamint mellszívót mindenképp vigyél be, aranyat ér!!
Zsu!
Gratula a boltodhoz, majd bekukkantok én is hozzád
Jól értelmezem, a piac alsó szintjén vagy?
Lányok,
Hlinka helyett ki lett a fődoki???
Fehér tényleg elmegy??
Hozzá kellene visszamennem, azt mondta akkor keressem rákszűrés ügyben, ha befejeztük a szopizást.
Lehet, orvost kell majd keresnem??
Barniról pedig teszek fel képet, a vonalzómra is akartam, de valamiért nem engedte feltölteni, akárhogy kicsinyítettem, nagynak találta...
Hűű, rendesen teliírtam nektek a topicot, bocsi érte
Búcsúzom, de jövök még,
Ancsi