Kedves Kíváncsi! Azt írod Virágnak (Fiore), hogy "sok mindent leírtam már, amiket valószínűleg nem olvastál el elég figyelmesen." Ha ezt elvárod, talán magad is figyelmesebben olvashatnál. Én összesen annyi kifogást emeltem ellened, hogy te is az általam "anyai ösztön"-ként lerövidített "biztos jól csináltad, hisz te érzed, te vagy az anyja" szlogenre hivatkoztál (vagy LÁTSZOTTÁL hivatkozni). Nem pedig Virgának a szopi/hozzátáplálás ügyben való jártasságára alapozva biztosítottad őt és minket róla, hogy jól tette, amit tett. Ugyanez vonatkozik Virgára is. Továbbá Erikára is. (Bár utóbbi esetben van némi ellentmondás. Erika bizonyára azért fogja hamarabb hozzátáplálni leendő gyermekeit, mert már MOST "érzi", hogy egyedi jellemzőik alapján úgy lesz nekik jó
)
Az egész hozzászólásom ennek a hármótoktól is IDÉZETT "érvnek" az ártalmasságáról szólt, ez az a LÉNYEG, amit (mint Fiore észrevételezte
) senki sem vett, mert mindenki a kis vélt sérelmeivel foglalatoskodott, holott én általánosságban beszéltem. Egyébként a lelkifurdalásosokat nagyon tudom sajnálni, de ez a topik a rossz tanácsok felfedéséről szól, nem pedig a hibák elkenéséről, és nem azoknak, akik már elkövették a hibát, hanem azoknak, akik talán épp ezért igyekszenek azt elkerülni.
Kiváncsi később megmagyarázta, mit ért a "te érzed" alatt. Erika azonban az életben nem fogja tudni így tisztázni magát, Névtelen5 és 125 pedig tökéletes negatív példája annak, amiről beszéltem. Na, ezért mondom, hogy nem kéne alájuk lovat adni.
Névtelen125 hihetetlen éleslátással vetett fel olyan problémákat, amelynek újszerűsége szinte elképesztő.
Ő a tipikus esete, hogy ha 150x magyaráznak el neki valamit, akkor sem ért belőle. Én ugyan le nem írom újra, Iboly úgy is havonta megteszi, hogy mi bizonyítja a tápszer, a korai hozzátáplálás és az allergia összefüggését. Ő a tipikus esete az egyesből való általánosításnak is. Ha ő még él, akkor az egész generációja nyilván kicsattan az egészségtől...
Ennél már csak cimborája, Névtelen5 az éleselméjűbb. Ha náluk sír a 4 hónapos baba, egyszer csak halkan darálni kezdi a fülébe az anyai ösztön: sár-ga-ré-pa; sár-ga-ré-pa.
S hogy én vajon mit hallottam az anyai ösztönről? Először is azt, hogy az ösztönök általában biz. hormonok biológiailag kódolt és időzített megjelenésének köszönhető késztetések. Talán még Névtelen5 is hallott pl. az oxitocinról, amelynek termelését a szoptatás segíti, s amely (többek közt) a babáról való gondoskodás iránti késztetés felkeltéséért felelős. Az, hogy a baba éhes vagy álmos, szintén nem egy misztikus kapocsnak köszönhető, hanem annak, hogy a babájához kötődő anya (olykor csak) tudatalatt különbséget tud tenni a kétféle sírás között. Ami bizonyíthatón különböző, sőt, még azt is kimutatták, hogy a csecsemő álmában időnként hangokat ad ki, hogy jelezze, jól van. Ha ez a hang kimarad, az anya "késztetést" érez, hogy megnézze, jól van-e a gyerek. Azaz megintcsak nem "csodáról" van szó.
Azonban a gyerek semmi olyan hangot nem ad ki, ami arra utalhatna, hogy tejecske helyett banánt vagy őszibarackot kér.
Ilyesmi nincs kódolva nála, következésképp az anyának sem lehet vevőkszüléke erre a kódra. Ha Névtelen5 "esetleg azt is megérzi, hogy : Igen! Ez az étel jól esik a babámnak!", akkor nemes egyszerűséggel becsapja magát, egy ÖTLETÉRŐL elhiteti magával, hogy a baba igénye.
Virga! Neked külön elmondom, ha szereted, hogy megszólítanak
. Nem a te vagy Erika esetét elemeztem a korábbiakban, a te hozzáértésedet végképp nem firtattam, pusztán azt állítottam, nem jó a (szeretettel gyakran összetévesztett) és igen hangzatos "anyai ösztön"-re hivatkozni állandóan, mert az minden észérvet maga mögé utasít, és minden hibát felment. És ennélfogva igen káros azok számára, akiket talán még nem késő megóvni (akár elrettenteni) attól, hogy idő előtt hozzátápláljanak, azzal a felkiáltással, hogy "úgy érzik", s mely mélyrőlfakadó érzés mögött általában nem a gyerek egyéni adottságainak szakszerű felmérése, hanem anyuci vagy a védőnő ilyenirányú okítása lapul.
. (Az Isten áldjon meg, most SEM rád céloztam.) Egyébként ha az ősanya archetipikus jellemzői közé AZ tartozik, hogy igyekszik tájékozódni, és utálja a(z olykor mások mentegetésében megnyilvánuló) önáltatást, akkor igen, én vagyok az!
Az én férjem viszont azt szokta kérdezni, ha beleolvas ebbe a topikba, hogy ugyan mit csináltak ezek a nők a terhesség alatt? Szép kismamaruhákat vásároltak, meg a szülés fájdalommentes megoldásain merengtek? (De most ez sem Rád vonatkozik.)
Apropó, az orvosok szaktudása, amit Kíváncsi vett újfent a védelmébe. Erről is volt már épp elég szó itt. Az orvosi szakma ugyanúgy párévi (ilyen-olyan szigorú) tanulás eredménye, mint bármi más felsőfok végzettség. Mindehhez elsősorban (lehetőleg minél többet) olvasni kell. Olvasni pedig mindenki tud (bár most már vannak kétségeim). Csak az becsüli túl, akinek fogalma sincs a felsőoktatásról, nem tudja, milyen könnyű olykor átcsusszanni a vizsgán, milyen könnyű lemaradni a tudásban, és hogy általában már az egyetemen (!) elavult anyagot oktatnak (mert az orvos-tanárok is emberek). Vagyis miután nem a Jóisten személyesen töltötte az orvosok fejébe a cáfolhatatlan ismereteket, kétkedve kell hozzájuk viszonyulni. Persze van, amikor a csalódás pozitív.
Laura