2000.07.10 05:33
Szerző: Anonymous
Sziasztok!
Nem volt időm az elmúlt néhány nap babanetezni, de most már kiváncsi voltam, megköveztek -e. Nem csalódtam, nagyjából ezt tapasztalom a környezetemben is. De vállalom. Kedves Timi köszönöm a támogatást, valóban nem sértődök meg a reagálások miatt, ezért harcolok, bármit vállalok érte. A nevem, e-mail címem nekem is valódi, de miért ne vállalnánk magunkat a jó oldalon!
A gyerekek döntését én sem támogatnám, de őket magukat igen. Tisztáznám vele a gyilkosság tényét, de mellette maradnék. Ez nem ellentmondás! Édesapám 6 éves koromban meghalt, anya újra férjhez ment, de félt attól, hogy nevelőapánk különbséget tenne a saját és nevelt gyerekei között, így megegyeztek, hogy nem vállalnak babát, mégis megfogant, kétszer is, egyik sem született meg. Néhány éve a halála után tudtam meg, nem változott meg a véleményem róla, remek anya volt, de tévedett, a tettét elítélem, őt nem. Senkit nem akarok elítélni CSAK az életért harcolok, és végképp nem akarok senkit öngyilkosságba küldeni (bár ez a vád és az ott szereplő érvek már a nevetséges határát súrolják) ha figyelmesebben olvastad volna a fenntebb írtakat, észrevetedd volna, hogy a múlton való továbblépést támogatom, van bocsánat, de mindenkinek meg kell tudnia magában keresni a Kegyelmet. És azt is írtam nem mi ítélkezünk, abban azt hiszem egyet értünk, szerencsére. A gyermek eltartásával kapcsolatban annyit, hogy ez is benne van a pakliban, ha a test gondolkodik előbb, utána fáj a fej, másrészt ilyen indokkal a megszületett gyerekek java is felesleges teher lenne, nem is beszélve nagyanyáinkról, akik felneveltek sokszor 8-10 gyereket is a legcsekélyebb anyagi támogatás nélkül.
Az erőszakkal fogant gyermek pedig az egyetlen pozitív érzést válthatja ki a szerencsétlenül járt áldozatnak, ez nem frázis, olyantól tudom aki átélte, miután túljutott a tiltakozáson, elfgadta a terhet és vállalta, így lett ajándék, segített feldolgozni ami történt. Ma boldog édesanya, gyermekének pedig bátran vallja, hogy büszke döntésére, örül, hogy vállalta. Egyet értek vele.
Attól nem múlik el a fájdalom, hogy a felszínről eltakarítjuk a nyomokat és benne maradunk a mocsokban amibe taszítottak, felülemelkedni pedig lehet, nem könnyű, de lehet...
Kedves Ubipapa!
Örülök, hogy egy apuka is beszállt a vitába, kiváncsi lennék valamire. A férfiak zöme szívesen bocsátkozik házasság előtti próbálgatásba, ha nem felel meg, tovább lépve, de mégis kevés szeretne feleségnek "többször használt" nőt?! Hogy van ez?!
Nehogy magadra vedd, írásaid alapján egy jó gondolkodásu ember vagy, sem téged, sem férfitársaidat nem akartam ezzel sérteni csupán nem értem az ellentmondást?!
Hát kicsit hosszúra sikeredett, de várom az ellenérveket, mindenre válaszolunk, a kisebbség nevében:
Csilla