Sziasztok,
Még élek, csak Eszterke mellett elég nehéz időt találni bármire... A nappali alvás terén nem változott a helyzet: nem alszik. A gyerekorvos is azt mondta, ez egy ilyen gyerek, kész. Viszont cserébe éjszaka viszonylag jól alszik: este 9-től reggel 9-ig 2 szopival megszakítva. Volt olyan éjszakánk is, hogy 7 órát aludt egyhuzamban. Nappal viszont nem bírom rávenni, hogy aludjon el. Ez alól kivétel az ebéd utáni séta: amint leérünk az utcára, elszundít, és egy-másfél órákat alszik. Ez is valami. Kár, hogy nem tavasz vagy nyár van, eltologatnám én egész nap!
A hasfájása enyhülni látszik, nekünk bevált az Infacol. Viszont elég sokat bukik, sokszor ezért ébred fel szegény.
Most már egyre több időt van ébren úgy, hogy nem bömböl. Nézelődik, szereti, ha énekelünk neki. Fürdeni is szeret, jó meleg vízben. Azért átlag napi 4 óra bömbölésben is részem van, na, az kemény. Lövésem sincs, hogy olyankor mi a baj. Lehet, hogy csak unatkozik? Vagy a fáradtság keveredik az éhségérzettel, és ezért nem tud elaludni, és túlpörög? Passz... De most már nem borulok ki rajta (annyira). Megedződtem. Hozzászoktam, hogy mellette jobb, ha az égadta világon semmit nem tervezek előre. Mindennap úgy alakul, ahogy éppen sikerül. Azért próbálok valamiféle rendszert kialakítani, de egy kétségbeesetten bömbölő újszülöttel a karodon elég nehéz a könyvek utasításait követni...
Talán később már működn fog a suttogós "álomvilág". Addig meg túlélésre játszom.
A szülés előtt állóknak azt tudom javasolni, hogy ne izguljanak a Szabolcsos állapotok miatt. Én ezt tettem a terhességem nagy részében, és aztán a szülés és a kórházban töltött 3 nap is nagyon jól sikerült. És nem csak az idő szépítette meg az emlékeimet! Hatalmas előítéletekkel és pesszimizmussal mentem szülni, és nagyon pozitívan csalódtam. Igazság szerint a 3. napon még nem is nagyon akaródzott hazajönni. Annak, akinek első kisbabája születik, legalább 5 napra szüksége lenne szerintem, hogy belerázódjon a dolgokba. Én nagyon felkészületlenül jöttem haza, ki is buktam egy hét alatt. Egyszerűen nem mértem fel, mivel is fog járni egy izgága újszülött ellátása. A múlt hét közepén mertem azt kijelenteni, hogy menni fog. Addig el voltam veszve, és meg voltam róla győződve, hogy túlnő rajtam ez a feladat. Szerencsére volt segítségem (párom, anyósom, nővérem), gyakorlatilag a mai az első napom kettesben Eszterrel.
Na, nyüszög a poronty (sétából jöttünk haza, aztán még a lakásban is aludt 25 percet a babakocsi mőzeskosarában - halleluja!
), igaza is van: etetési idő van!
Minden kisbabást puszilok, minden nagypocakosnak kitartás és TÉNYLEG élvezzétek ki az utolsó szabadnapjaitokat, mert utána jön a meló java!
Lilly