sziasztok
okkal tűntem ám el
okt 16-án írtam, hogy nyugi van. Másnap reggel az ovinál kiszálltam az autóból és kicsit "bepisiltem". de csak kicsit. Aztán itthon szg elől felállva ismét, és megint de mindig csak kicsit. Aztán bejártam az összes patikát magzatvíztesztért de sehol nincs, szülésznő telefon, hogy ez mi, hát ha fenn repedt meg a burok akkor csordogálhat így a víz, vagy tényleg bepisilek
Párom hazarendeltem, minden programját lemondva, mamit nem ugrasztom Egerből még, csak a segítőnket, oviba rohanás Balázsért, mindenki egyszerre érkezik haza. Balázs felnőtt komolyságával fogadta, hogy megyünk a kórházba. KÓrházban mondtam, hogy én csak vizsgálatra jöttem (13 ó), de ők már benn akarnak tartani megnéznek. A hüvelyi vizsgálattal képtelenség eldönteni de az Uh egyértelmű, alig van víz a szép folyamatos kicsit-bepisilés eredményeképpen. Ebből ma gyerek lesz...ekkor kezdtem csak elhinni
Aztán telefon a szabin levő dokimnak...nem jön
. Önmagamon rettentően meglepődvtem, mert úgy gondoltam nem baj egyáltalán. Ügyeletes orvos jött, ő fog műteni nincs mit tenni, és tényleg nem is értem magam de kicsit sem aggódtam. Azt mondta várunk fájásokra, higgyem el, hogy úgy sokkal jobb lesz. Kérdem kinek
Szülésznőnek telefonáltak, az jött is, örültem mert legalább őt ismertük, és aranyos volt. 16,30-tól kb kezdődtek fájások, ezek állítólag gyerekfájások voltak, de én már szorongattam Robi kezét, (had érezze hogy szülünk
), de voltak kellemetlenek, le a kalappal a hüvelyi szülősök előtt nekem ez elég kibírhatatlannak tűnt, mondjuk úgy nem volt őszinte a mosolyom.
17,20 megérkezik az anesztes, hajlandó egyből spinálissal kezdeni, nem mint múltkor az eda-val, ez is annyira pozitív. Csak mi voltunk a szülőszobán, műtő üres, nyugi van, alapítványi szoba üres nagy gyönyörű, nyugis tempó valami eszményi körülmények. 18,10-kor kivették, befoltoztak kitoltak, magamnál voltam mindenre elmékszem, nem mint múltkor amikor a kétféle érzéstelenítő agyonvágott engem is és Balázst is.
Robi végig velem volt a műtőben is, késő estig is, babáztunk, tartotta Zsófit hogy szopizhasson, hihetetlenül ügyesen szopizott első pillanattól. Ja ja 55 cm 3480 g. Olyan picike Balázshoz képest és csodaszép, és úgy örülök neki, hogy ilyen picike, na jó ez nem mindenkinek picike de Balázs több mint 1 kg-al több volt
Teljesen egészséges, anynira örülünk, hogy nem dőltünk be a pocsék afp értéknek.
Tegnap érkeztünk haza, valami fantasztikus a külünbség ahogy most felépülök, ahogy járkálok felkelek, a tejem is sokkal hamarabb jött és több is. Ezerszer jobban vagyok mint Balázzsal voltam.
Zsófitól el vagyunk ragadtatva, fotót apája majd kicsinyít és teszek fel előbb utóbb.
Rohanok (na jó ez erős túlzás) fürdetni
Erika