Panda,
a bringán én is gondolkodtam, de inkább jövõre, mert Máténak van egy 3kerekûje és Sára nem hajtja, pedig tudja, ha akarja. Állandóan motorozik, a rollertõl meg én félek. Itt dimbes-dombos vidéken élünk, és az út, amin a játszóra járunk, egy helyen egyenesen az úttestre vezet, természetesen egy jó kis lejtõ segítségével. Egyszer majdnem kiszaladt rá motorral, azóta frászban vagyok, mindig.
Annamari, angi,
azt találtam ki, hogy itthon nem, de a játszón pelus nélkül lesz Máté is. Viszek magammal pótrucit, de itt senki nem szól meg azért, ha véletlenül beszalad vmi a bugyiba. A múltkor a közértben érte ilyen jellegû baleset Sárát és a néni mosolyogva mosta fel a pisit. A strandon pedig képzeljétek nem úszópelusban járatják a gyerekeket! Ezen teljesen megdöbbentem. Mert az úszómesterek rendesen halászgattak a vízbõl.
Néha furcsák ezek a németek.
Hát bizony, kilóra sem kevés, egy teli pelus, de gondoljatok bele, ebben a melegben milyen lehet benne csücsülni!
Lányok, egy ideje figyelem mátét, mert apró barna foltok jelentek meg a hátán. Ezek kezdenek érdesedni, de nem vettem észre, hogy viszketnének neki, ill. már a hasán is jelentkeztek. A húgom is ekcémás, én is az lettem. Ugye Máté nem? Az a baj, hogy a múltkor kikövetelte, hogy kaphasson a tojásrántottából és én engedtem az erõszaknak.
A másik pedig, hogy sára lábujjkörme betört. De nagyon. Szinte az egész oldala letört, de nem tudom levágni sem leragasztani, mert nem hagyja. szerintetek vigyem el orvoshoz? Vagy várjam meg hogy alakul?
Mielõtt életrajzi ihletésû regény kerekedne, teret engedek Vojõrnek, hátha jó hírekkel szolgálhat.
Sziasztok:
Solya