Kiemelt témák

Sziasztok!

Most várom a második babámat (dec. 02) és idáig azt hittem, hogy nem félek a szüléstől. Tegnap elég erős jóslófájásaim voltak és akkor döbbentem rá, hogy talán mégis csak félek. Nem is tudom igazán eldönteni, hogy ez félelem vagy aggódás. Az első szülésem nem volt szőrnyű csak ami utánna következett (varrás, varratkiszedés). Úgy érzem, hogy most is ettől félek a legjobban.
Szerintetek normális ez a félelem?
Üdv. Renáta

Kedves Renáta!

Szerintem természetes és normális dolog ez a félelem. Én sokáig azért nem akartam második gyereket vállalni, mert féltem a szüléstől (bár nekem se volt annyira szörnyű szülésem). Most 12 hetes vagyok, és még mindig bennem van a szorongás. Úgy tudom, hogy a szülés időpontjának közeledtével az anyai szervezet gondoskodik arról, hogy bizonyos hormonok termelésével megnyugtassa a kismamát, csökkentse a szüléstől való félelmét. Úgyhogy ne aggódj, minden rendben lesz! Ha már a varratszedésnél fogsz tartani, a babád születése fölött érzett örömöd úgyis el fogja nyomni a varratszedés kellemetlenségeit, nem is fogsz törődni vele! Sok sikert és könnyű szülést kívánok!

Üdv: Krisztina

Kedves Renata!
En bizony sokkal jobban rettegtem a masodik szules elott, mint az elsonel. Tudod, az elsonel meg bennem volt az, hogy hatha nem faj annyira, mint azt sokan mondtak. A masodiknal viszont mar tudtam, mi var ram, es bar alig varom mar a harmadikat, arra emlekszem, hogy a masodik terhesseg utolso szakaszaban ketfele dolog elt bennem: egyreszt nagyon jo lett volna mar tullenni rajta, alig vartam, hogy lassam a babamat, a masik meg az volt, hogy ha lehetne, meg huznam egy kicsit az idot, annyira feltem a szulestol. Es lass csodat, beigazolodott az, hogy a masodik szules gyorsabb es konnyebb, mint az elso. Pedig a lanyom 4 kiloval szuletett( 4 ora alatt)Erre gondolj, hatha neked is konnyu lesz a masodik!!!

Sziasztok!
Én ma írok először hozzátok, nektek. Nekem még csak az első szülésem lesz, ráadásul csak március elejére esedékes. Persze én is rettegek, bár lehet valami a félelemcsökkentőkben, mert egyre kevésbé. Persze Ti, a tapasztaltak legalább már tudjátok, hogy mitől is féltek.
Szerintem teljesen normális, hogy mindenki fél, max. nem mindenki vallja be.
Sziasztok.

Sziasztok!

En december 20-ra vagyok kiirva, es elso babankat varom. Nem termeszetes uton fogant, ezert aztan mindenert aggodom. Zavarosak az almaim, neha nagyon egyedul erzem magam, es leginkabb attol felek, hogy a babamnak baja lesz. A korhazi segitsegekrol is annyi rosszat hall az ember, en pedig meg soha nem tartottam a kezemben ujszulottet, jo anyuka leszek e?

Kedves Névtelen!

Aggodalomra semmi ok! A szülések túlnyomó része komplikáció mentes, és ha félsz, hogy nem lesznek segítõkészek a kórházban, akkor válassz magadnak elõre szülésznõt, és beszéld meg vele, hogy õ legyen benn a szülésednél. Az apuka jelenléte is rengeteget számít, ha rászánja magát, hogy melletted legyen a nehéz órákban. Attól, hogy még nem tartottál a kezedben újszülöttet, attól még nyugodj meg, lehetsz tökéletes anya. A kórházban az elsõ napokban úgyis mindent megmutatnak, és a kórházi szobatársaidtól is sokat tanulhatsz. Az a lényeg, hogy bízz önmagadban és a babádban, és minden rendben lesz. Ha szívbõl szereted és várod a picit (márpedig az írásodból azt vettem ki, hogy ez így van), akkor hamar kialakul közöttetek az összhang, és pillanatok alatt beletanulsz a dolgokba!

Sok boldogságot, és könnyû, emlékezetes szülést kívánok!

Üdv: Krisztina

SZiasztok!
En is felek megegyszer szulni pedig kepzeljetek az elso szulesem konnyu es gyors volt ejfel utan kezdodtek az eros fajdalmak es 2.27- re mar meg is szuletett 3360g, 52cm Igy ki is lehetne birni, de attol felek ettol csak rosszabb lehet, mert a fajdalom nagy, de nekem csak par volt es gyors es aki egesz nap vajudik? Mit gondoltok?
Egyebkent en utanna szenvedtem a varras borzaszto volt 2x erzestelenitettek es meg 3 napig gorcsoltem nagyon (meh osszehuzodas) ami a szulesnel is erosebb volt a szoptatas meg kinhalal volt fajt a mellem es egyben gorcsoltem. aki velem egyszobaban volt nem szenvedett a szoptatastol, de a szulestol viszont igen.Ha szulnek is, de a szoptatast mar lehet, hogy nem vallalnam. Tudom az anyatej mennyire fontos sot mivel a pici nem is akart szopni en 6 honapig fejtem a tejem (ami kevesbe volt fajdalmas nekem)sokan azt mondtak le a kalappal nem csinaltak volna igy az egesz nap fejes etetes sterilizalas es elorol. Egyebkent meg nem vagyok terhes es nem is akarok.
Gyava nyul!

Névtelen!
Az én szülésem 28 órás rémálom volt, mégsem félek a szüléstől. Ha egyszer kibírtam, másodszor is ki fogom, ráadásul másodszor állítólag könnyebb..
A szoptatás nekem is nagyon fájt, de egy idő után egyszer csak elmúlt, és 9 hónapig szopizott a kisfiam. Most pedig úton van a kistestvér, és egyáltalán nem félek a szüléstől.. persze a félelem teljesen természetes dolog, csak nem szabad hagyni eluralkodni. A gyönyörű egészséges kisbaba a lényeg, igazán minden szenvedést megér.

Kedves Névtelen!
Szerintem nem vagy gyáva nyúl, és nyugodtan beszéld ki magadból a negatív élményeidet. Mikor szültél, mennyi idõs a baba?
Én az elsõ szülés után határozottan eldöntöttem, férjestõl, hogy NEM lesz még egy gyerekünk, nem vállalunk még egy szülést. Borzasztó volt. Nem csak az derült ki a szülésnél, hogy alacsony a fájdalomküszöböm, de sok más mindenben is csalódtam, amit most nem is akarok részletezni. De utólag fel mertem vállalni ezeket az érzéseket, és annak is tudtam örülni, hogy sok barátnõm, ismerõsöm velem ellenkezõ tapasztalatokkal adott életet.
Aztán telt az idõ... Három és fél év után a szülés minden pillanatára tisztán emlékszem, nem, nem felejtet az idõ, nem szépülnek az emlékek, most mégis pár nap múlva újra szülni fogok, és ennek egyedül az az oka, hogy imádom a gyerekem, szeretnék neki egy kistestvért.. Amikor elõször felmerült a gondolat, a férjem teljesen ledöbbent, hogy képes vagyok mégegyszer végigcsinálni (õ miattam aggódik, és miattam nem akart még egy gyereket, nem maga miatt).
Szóval, akárhogy is döntessz, nem vagy egyedül. Ha esetleg késõbb megváltozna a véleményed, ne legyen lelkiismeret furdalásod amiatt sem. Egy gyerekért sok mindenre képesek vagyunk, de több gyereket szülni sem kötelezõ! Csak a lelki nyugalmad a fontos, meg az, hogy a gyereked soha meg ne tudja, hogy neked milyen rossz volt õt megszülni. Szerintem. Andi

Szia Andi!
2,5 eves a baba. Nem betegesen felek, mert meg nem vagyok terhes es 9 honapig nem is feltem nem is felnek csak elotte par nappal. Egyebkent szerintem se lehet elfelejteni. Persze, hogy ki lehet birni az ember sokmindent kibir akkor is ha nem mindig valami joert szenved, de ez sajna nekem nem vigasz. KATA le a kalappal elotted mindig is csodaltam a tobbszor es batran szulo noket.
Nevtelen nyul (Kata)

Jaj bocs Kata mar van Katalin.

Kedves Katalin!
Egyszer majd csak megjön a bátorság... én mindenesetre drukkolok neked, hogy elég erőt gyűjts majd egy kistestvérhez. Egyébként én is minden pillanatára emlékszem annak a rettenetes 28 órának, nem is lehet az ilyet elfelejteni. De mégis nagyon boldog vagyok, hogy mégegyszer végigszenvedhetek egy szülést
KATA

Nekem nagyon alacsony a fajdalom kuszobom, ha becsipem az ujjamat kepes vagyok egy fel orat bogni, ezert nagyon-nagyon feltem a szulestol. Attol feltem, hogy bele fogok halni a fajdalomba. Ennek eredmenye keppen annyira a legrosszabbra voltam felkeszulve, hogy megsem tunt anyira rossznak. 16 ora volt az egesz az elejetol a vegeig, fogoval kellett a Bencet kisegiteni mert elfordult es elakadt a medencemben, es megis mar masnap azt mondtam, hogy barmikor ujra csinalnam, mert amit a vegen kap az ember az minden fajdalommal feler.

Agi

Akarom mondani minden fajdalmat meger! :-))))

Sziasztok!
Igaz amit irtok csak az a baj, hogy en inkabb utanna szenvedtem mint irtam azt hittem a szules lesz borzaszto,de az nem is volt nekem olyan borzaszto.Teljesen azt gondoltam megszulok es kesz vege a szenvedesnek, de nem igy volt. Pedig kellene egy testverke, mert a ferjem is es en is egykek vagyunk. Szegenynek igy meg unokatesoi sincsenek es az en rokonaim nagyon messze laknak tolunk, meg van egy par evem gondolkodni, de nem sok, mert mar elmultam 30 es nem 40 evesen szeretnek szulni. Na majd meglatjuk??????
Katalin

Sziasztok MIndenki aki először fog szülni!
Csatlakozom a Kátához.Nekem is utána volt borzasztó,de nekem maga a seb fájt még hónapokig.Megérezte az időjárást,húzódott,közvetlen a szülést követően meg nem tudtam ülni,ülve szoptatni.
A szüléstől én csak kislány koromban féltem.El is határoztam,hogy én nem szülök soha.Aztán ez valahogy,fokozatosan elmúlt,és mikor a kisfiamról tudomást szereztem,mert Ő akart jönni,nem mi akartuk,akkor madarat lehetett volna velem fogatni olyan boldog voltam.Alig vártam,hogy láthassam.Mindenkit aki ijesztgetni próbált a negatív tapasztalataival,azonnal leállítottam,hogy nem érdekel a horror.Nem tudom,hogy milyen ezért azt sem tudom,mitől féljek.
Alig vártam,hogy eljöjjön a szülés ideje.Az egész 9 hónap alatt egyre erősödő szeretetet,vágyakozást éreztem a kisbabám iránt,és ez teljesen elfeledtette velem azt,hogy a szülés fájdalmas dolog.Különben is az egyetlen olyan fájdalom az életben aminek van értelme. Higyjétek el lányok,hogy a hozzáállás nagyon sokat számít.Az erős fájások alatt pedig koncentráljatok a babátokra és gondolatban mondjátok neki,hogy:Gyere,várlak, szeretlek és megteszek mindent,hogy gyorsan kijöhess.Fogja érezni,hogy támogatjátok és segíteni fog Ő is.ez biztos.Hiszen a szülés neki még talán nagyobb megpróbáltatás mint nekünk anyáknak.Gondoljátok el: Milyen lehet átpréselődni egy szűk alagúton aminek a falai erősen rátapadnak a testetekre és összeszorítanak.Pláne milyen lehet ezt a műveletet végrehajtani akkor,hogyha nem segítünk összpontosítással,jó légzéssel,nekik,hanem ellenkezőleg,rémisztgetjük Őket kiabálással,felesleges lihegéssel,pánikolással. Ezzel visszatartjuk Őket a kibújás vágyától is.
Nem szabad félni.Az csak ront a helyzeten.
Fogadjátok meg ezt,és nagyon sok sikert,kitartást,boldogságot kívánok minden első szülés előtt álló kismamának!!

Kedves minden első szülő kismama!

Én csak kislánykoromban féltem a szüléstől,a fájdalomtól,és főleg a vágástól.Később mindez a félelem magától elmúlt,és amikor megtudtam,hogy a kisfiam akit nem mi akartunk,hanem ő akart jönni belém költözött,akkor madarat lehetett velem fogatni és nemcsakhogy meg sem fordult a fejemben a fájdalom,hanem alig vártam,hogy megláthassam Őt.
Próbáltak rémisztgetni,hogy így fáj,meg úgy fáj,de mindenkit leállítottam azzal,hogy nem érdekel a horror,nem tudom milyen,így azt se,mitől féljek.Amikopr pedig eljött az idő,minden olyan gyorsan zajlott.Csak úgy peregtek az események.
Alapszabályok:
-Ne hallgassatok meg semmiféle szüléstörténe-tet,mert csak félelmet kelt bennetek.
-Sétálgassatok vajúdás közben,mert meggyorsítja a kibújást(gravitáció)és a fájás is elviselhetőbb.
-Ne féljetek,mert a boldogságnormon intézkedik a fájdalom elviselhető szintre való beállításáról.
-A hozzáállás döntő:Gondoljatok arra,hogy ami veletek történik,az a világ legcsodálatosabb dolga,és ez az egyetlen olyan fájdalom az életben, aminek értelme van.
-Gonmdoljatok minden fájáskor a babátokra és mondjátok neki gondolatban,hogy:Veled vagyok,és segítek neked,hogy minnél előbb túl legyél rajta és megölelhessük egymást.
Ha nem tudjátok,akkor mondom,hogy ugyanis a babánk jobban megszenved a megszületésért mint mi magunk.Azzal,hogy ordítunk,szenvedünk látványosan csak megnehezítjük az ő és a mi helyzetünket.Ő elbizonytalanodik,és mégjobban fog félni.Mi pedig hátráltatjuk és lassítjuk a folyamatot a helytelen,felületes légzéssel,nem kellő erejű és nem jó helyre összpontosított nyomással.Érdemes tehát odafigyelni és várni az eseményeket,mert az mindenképpen jobb hatású pszichésen is és testileg is.Nomeg én egy kicsit röstelltem volna magamat az orvos és a férjem előtt.
Szóval hozzáállás és összpontosítás.Ez a két kulcsszó.Ha ezt szem előtt tartjátok akkor minden rendben lesz.Mielőtt megszületne a kis "felforgató"használjátok ki a szabadságot és olvassatok.Figyelmetekbe ajánlom Frtederick Leboyer Gyöngéd születés című művét amely letehetetlen,és számomra már szinte stílusilag a szépirodalom szintjét súrolja,tartalmilag pedig lélekemelő és megható,megdöbbentő dolgokról szól.Ha tudjátok kérjétek meg az orvosotokat arra,hogy hasonlóan próbálja fogadni a babát mint ahogy a könyvben írva van.Én elhatároztam,hogy gátvédelemmel fogom szülni a 2. babámat és felkutatom a föld alól is azt a szülésznőt,vagy orvost aki így vezet szülést,de most,hogy olvastam a könyvet,a gátam már nem érdekel,csak az,hogy Leboyer doktor módszere szerint fogadják a babámat.
Na nem írok többet,csak még annyit,hogy kitartás és NE FÉLJETEK,minden rendben lesz!!
Üdv:Bánkanyu

Tudom, hogy van rá egy másik topic, de eléggé lecsöndesült. A gyöngéd születés szerzõjérõl. Én a könyvet nem olvastam, csak interjúkat a dokival. Szerinte a férjnek (apának) semmi keresnivalója a szülésnél. Ezzel is egyetértetek?
Ildi

Sziasztok!

En nem olvastam az emlitett konyvet, de viszont ugy erzem az elso gyermekem nem szulethetett volna meg jobb korulmenyek kozott.
Bankanyu irja, hogy ne hallgassatok meg szulesek torteneteit, de azert remelem ezt elolvassatok. Azert irom le, mert remelem talan kevesbe fogtok felni a szulestol, na meg azert, mert szamomra nagyon szep, kellemes elmeny, nagyon szeretek visszaemlekezni ra. Mindenkinek ilyen szulest kivannek!
Talan kezdenem azzal, hogy szulesfelkeszitore jartunk a ferjemmel, ahol nagyon meglepodtem, hogy a legzesi technikak, szulesi poziciok ismertetesen kivul kitertek a gattornara, az intimtornara. Hogyan tudom felkesziteni testemet a legjobban a szulesre es kulonbozo teakat ajanlottak, amik segitenek az ellazulasban.
A leghasznosabb a gattorna volt. Naponta gyakorolni kellett a varandosag vege fel.
Majd eljott a nagy nap, bementunk a korhazba, mivel otperces fajjasaim voltak. A ferjem mindvegig mellettem volt. Ketten csinaltuk vegig a szulest, az orvos es szuleszno csak segedkezett. A vajudas ideje alatt kettesben voltunk vegig a parommal, a szuleszno csak idonkent jott be megnezni, mi ujsag. Majd mikor eljott az ido, egy masik szobaba atvezettek, ahol minden keszen volt a baba fogadasara. Mindenfele testhelyzetet kiprobalhattam, de sajnos a vegen le kellett fekudnom, mivel a lanyom szivfrekvenciaja nagyon alacsony lett. Meg kellett gyorsitani a szulest. Ennek ellenere nem vagtak, nem volt szukseg ra, pedig a vegen vakummal jott a vilagra a lanyom.
De elotte lekapcsoltak a villanyt, egy nagyon meghitt kornyezetet varazsoltak a baba fogadasara. Mi voltunk csak, csendben es felhomalyben jott a vilagra a lanyunk. Ahogy megszuletett, azonal a kezembe adtak az elore melegitett torulkozoben. Mellre tettem, es gyonyorkodtunk. Nem vettek el tolem csak egy ora mulva, es azt is kesobb neztuk meg, hogy fiu-e vagy lany.
Egy oltessel osszevarrtak, mivel egy kicsit megrepedtem, viszont egyaltalan nem fajt. A szules utan a laynomat nem furdettek le, csak attoroltek, mivel ha a magzatmaz rajtamarad a boron, akkor ellenalobb lesz. Csak masnap lett megfurosztve.
En a szules utan ket oraval egyedul mentem furdeni. Semmilyen fajdalmat nem ereztem, csak faradsagot. Az ules sem okozott gondot. Gatsebem szinte nem is volt.

En mindenkinek nagyon ajanlanam a gattornat. Egy kis gyakorlassal tenyleg sok fajdalomtol meg lehet magunkat vedeni. Fell kell keszulni a szulesre, es szerintem ennel nagyobb csaladi esemeny nincs...es pont ezert az a velemenyem, hogy igenis a ferfiaknak ott a helyuk. Nagyon nagy segitseget tudnak nyujtani...a ferjemen lattam, hogy beleizzadt a szulesbe...tartott vegig a honom alatt, segitett a kulonbozo poziciokban...segitett koncentralnom a testemre.
Es kozos munka volt a szules, o is nagyon kifaradt a vegere.

Az erdekes linkek kozott megemlitettetek a kovetkezot: [url=http://www.webpc.hu/andrea_noll/Magyar/Humain.htm" TARGET="_top]http://www.webpc.hu/andrea_noll/Magyar/Humain.htm[/url]
Mindenkinek en is nagyon ajanlom. A gattornat is meglehet ott talalni!
Elnezest, hogy ilyen hosszan irta.

Alma.

Kriston Andrea
[url=http://www.intimtorna.hu/" TARGET="_top]http://www.intimtorna.hu/[/url]

A videokazetta cime: Kriston Andrea tornája
Kezdo testreform
Ára 1690,-
A Magyar Könyvklubnál is lehet kapni.

Kedves mindenki!
Elnézést,hogy ugyanazt a szöveget kétszer írtam be,de az első,miután elküldtem,két nap múlva nem volt megtalálható az oldalon.Pedig nagyon kíváncsi voltam a reakcióitokra és csalódottan vettem tudomásul,hogy a semmire nem lehet reagálni,ezért újra fogalmaztam.A második levelem rögtön megjelent,és csak most látom,hogy az első is idetalált.Tehát elnézést,nem akartam senkit sem untatni,és ne nézzetek hülyének,véletlen volt.Bánkanyuka=Klári
Kedves Alma!
Csak a riogató szándékú rossz szülésélményeket ne hallgassák meg én úgy gondoltam.Az ilyen szép,felemelő örömtelieket,mint a Tied volt természetesen jó hallani,hiszen csak a félelmeket oszlatja el és jó tanácsokkal halmoz el mindenkit.Kíváncsi lennék,hogy melyik kórházban szültél,mert amint említettem,én is szeretném gyöngédebb születésben részesíteni a következő babámat.
Kedves Ildi!
Ebben az egy megállapításában nem értek egyet Leboyer doktorral.Nekem is bent volt a férjem és nagyon sokat számított,hogy velem volt.Segített is,támasztotta a fejem,masszírozta a derekam,stb.
A másik pedig az,hogy nem árt,ha látják,hogy mi az igazi fájdalom,hogy mit kell átélnijük a férfiak által sokszor lebecsmérelt"gyengébb"nem-nek. Talán jobban megbecsülik minden vonatkozásban a nőt akinek köszönhetik ők is az életüket.
Nem akarok véresszájú feminista színében feltűnni,de ez a "gyengébb"nem elnevezés eléggé paradox.Mint gyengébb nem (mint nő),és mint erősebb(az élet által többször megpróbáltatott)lény sem vagyunk eléggé megbecsülve a férfiak által(tisztelet a kivételnek.)

Szia Klári !
A rossz szülésélményekkel kapcsolatban annyit szeretnék írni, hogy én szívesen olvasom azokat is, na nem mintha élvezetet lelnék benne, hanem nagyon sokat lehet belőlük tanulni. HOgy ne hagyjuk magunkat, hogy álljunk ki magunkért, nem más "csinálja" a mi szülésünket, hanem mi magunk, és ehhez kellő alázattal járuljon mindenki, a szülész, a bába, és bizony, ahogy írod az apucik is. Becsüljék csak meg, hogy mit szenvedünk az ő kis csemetéjükért. Én is nagyra becsülöm Leboyert, de ezzel én sem értek egyet, hogy nincs helye a papának a szülésnél. Dehogynincs, ott volt amikor "hozzájárult" a létrejöttéhez, legyen ott akkor is, amikor megszületik. Félretéve véresszájú feminizmusunkat (én bizony nyíltan vállalom feminista hajlamaim túltengését, de nem így születtem, felnőttkori tapasztalataim tette azzá) azok az apukák, akiket ismerek, és tudom, hogy együtt szültek, mindegyik élete egyik legnagyobb élményének nevezte a szülést.
Szia !
Cseri

Kedves Cseri!
Mostmár én is bevallom,hogy nevezzenek akár feministának,nekem is vannak az élettapasztalataim által ilyen hajlamaim,amint ez levelemből is kitűnik.Egyetértek Veled abban is,hogy ki kell állnunk magunkért és ehhez jó,ha egy-két rossz tapasztalatot is megismerünk.De én azokra a tapasztalatokra gondoltam,amikről senki nem tehetett mert vagy az orvostudomány fejlettlensége miatt,vagy az elbeszélő személy bármiféle,mondjuk alkati,hozzáállásbeli,vagy más tulajdonsága miatt történtek meg,és csak fölösleges pánikot,félelmet keltene az amúgy is izgalmas esemény előtt álló kismamákban.Ilyen pl.hogy én,27 évvel ezelőtt farral születtem.Akkor még nem császározták meg a farral szülő anyákat és anyukámnak a babák átlagos fejméreténél majdnem 3-szor nagyobbra kellett tágulnija.Nem volt leányálom,de ma már ez sem történhet meg. Klári

Klári !
Kimaradt (eltünt?) egy sor. Egyébként valószínűleg ez is (mint annyi minden) alkati adottság, hogy ki mire hogyan pánikol. Én is meghallgattam már hajaj hány "véres" beszámolót, ilyen-olyan szülésröl, de szerencsére nem vettem öket komolyan. Persze nekem szerencsém volt (eddig-remélem most sem lesz másképp) és mindkét gyerekem tök egészségesen fogant és született. Biztos, hogy akik elvetéltek párszor, vagy volt valami gond a családban, azoknál könnyebb előidézni a pánikot hülye történetekkel. Ez biztos igaz.
Na, szia, írd be a hiányzó sort, ha még emlékszel rá, jó ?!
Cseri

Sziasztok!

Olyan érdekes dolog ez a félelem!
Én kislány koromban elhatároztam, hogy császárral szülök, valahogy csak kibubdázom. Aztán amikor nagy lettem, rájöttem, hogy nem így megy, ezért intenzíven elkezdtem évekkel a terhességem elõtt félni. Majd, mikor terhes lettem, ez sokkal kevésbé lett domináns, mivel már tuti volt, hogy valahogy csak ki kell jönnie, de titkon bennem volt, ha annyira szörnyû lesz, biztos megcsászároznak.
Amikor elfolyt a magzatvíz, nem vettem a kórházban sem komolyan, hogy megszülök aznap, hiszen mindenki azt mondogatta bent, hogy nem tágulok rendesen, meg ilyenek. Szóval szép csendben eltelt a magam 12 órája, végi azt hittem, hogy császár lesz, mert nem halad a dolog, a végén pedig annyira elmerültem a fájdalmamban, hogy nem foglakoztam ilyenekkel. Aztán amikor már nagyon oda voltam, szóltam, hogy csináljunk már valamit, mert nagyon fájok. Mondta a dokim, hogy akkor szüljük meg! Felfeküdtem az ágyra, és 1o! percen belül meglett a lányom. Ezzel azt akarom csak mondani, hogy nekem sokat segített pl. az, hogy az elején nem hittem el, hogy aznap megszülök, a végén pedig, hogy császár nélkül meglesz a gyerek.
Szépen lezuhiztam a 2 órás pihenõ után, bementem a helyemre, megvacsiztam, megtárgyaltuk a szobatársnõmmel a szülésünket, majd átmentem a babához a csecsemõrészlegre. Ott meg néztek nagyokat, hogy 2,5 órája szültem és ott pörgök a többnapos anyukákkal. Én azt gondoltam akkor, ha a szülést kibírtam, akkor a többi fájdalom már csak rajtam múlik. Mindig számolgattam, hogy pl. márcsak a varrás van. Aztán, hogy már csak a varratszedés, és mehetek haza. Szépen lépegettem elõre. Pár hétig nagy mellénnyel mondogattam, hogy bármikor szülnék megint. Most a 9 hónapos lányunknak lassan elkezdjük a tesó projectet, de már elkezdtem elõre félni! Szóval tényleg nem vagyunk mi nõk teljesen normálisak:o))))
vickie

Sziasztok!

Légyszíves írjátok le milyen egy második szülés (kinek milyen), mert én az elsővel 16 órát vajúdtam (hiszti és sírás nélkül), s szeretnék egy másodikat is, de nem tudom mit várjak tőle. Erősebbek, intenzívebbek-e a fájások? Ugyanolyanok? A szülés az első fájástól a baba világra jöveteléig kb. ugyanaddig tart vagy tovább vagy kevesebb ideig? Minden részlet érdekel. Itt az e-mail címem, ha tudtok írjatok:
devai.sarolta@pannongsm.hu.

Köszi:
Saci

Saci, nem saját példám, csak egy mellettem szülõ nõé: elsõ gyerek 32 óra vajúdás, második 16 óra, a harmadikkal (ekkor láttam én õt) meg mire elpakolták a két gyereket, meg a kutyát, és ezután mentek a kórházba, nos odaérve már tolószéken tolták be, majd rögtön ment a szülõágyra (ez még 93 ban volt) és 2 perc múlva hallottuk a kicsijét felsírni...
(és ugyanilyen sorozatot tudok mesélni még a rokonságból is, ahol a harmadik baba feje már koppant az ágyon-asztalon, pedig közel laktak a szülõotthonhoz)
(nekem a második császár volt, így nem összehasonlítható, de amíg a császár sorra került (eleve annak indult), addig gyorsabban tágultam, mint elsõre)

Ildi

Kedves Saci!
Azt hiszem én szerencsésebbnek mondhatom magam,hisz bár elsö kisfiam 3800 grammal született 6,5 ora alatt tul voltunk az egészen.Akkor azt mondták biztos azért,mert nem el a magzatviz és az is segitett a babának kibujni.Gondolhatod hogy megijedtem mikor második kisfiam születése három héttel a kiirás elött ugy kezdödött,hogy elfolyt a magzatviz.Ehhez képest Marcell 4,5 ora alatt jött világra ugy,hogy nem is volt gátmetszésem.Ja, és azt is hozzá kell tenni,hogy a két szülés közt 5 év telt el.
Ugyhogy fel a fejjel.
Ancsi

Szia Saci!
Nagyon változó lehet! De általában a második könnyebb. Saját tapasztalat: első 1,5 napig tartott, a második a kórházba érkezéstől számítva 1 óra, de csak a férjem unszolására indultunk el a kórházba, nem voltak komoly fájásaim, én nem is akartam menni. Harmadiknál szülésindítás volt, 5,5 óra, de eltelt az előző szülés óta 9 év. Az első a magzatvíz elfolyásával kezdődött, de a másodiknál burkot kellett repeszteni, és persze a harmadiknál is. Még csak nem is hasonlítottak egymásra. Persze, lehet ez az egyedi.
Sok sikert! Rea

Sziasztok !
Én is nagyon félek a szüléstől pedig már a harmadik babát fontolgatjuk . Mindkét fiamat viszonylag könnyen megszültem , de ami utánna történt , nem kívánom senkinek . Nem tudom mi az oka de nekem mind a két szülés után rettenetesen fájt a gátsebem . Hetekig ülni sem bírtam , úgy érzem a legszebb hetektől fosztott meg ez a fájdalom . A második terhességem alatt pedig problémáim is voltak a vesémmel , úgy feküdt a baba , hogy a 27.héttől 4-szer görcsöltem be . Fájdalmasabb volt mint a szülés . Így nagyon aggódnék egy estleges 3. terhességnél .

Na igen, a gátseb, az tényleg fájdalmas. Azt mondták, hogy nálam elkerülhetetlen volt episiotomia, de sok helyen olvastam, hogy sok-sok esetben elkerülhetö és igen is alkalmazzák rengeteg helyen a gátvédelmet. 3 éve szültem a MÁV-ban de kíváncsi lennék szerintetek hogy vannak ezzel a MÁV-ban és egyéb kórházakban.
Második gondom is a 3 évvel ezelőtti szülésemhez kapcsolódik: a kézzel való tágítás. Bár a dokim csak egyszer csinált velem ilyet, de ez egy olyan szörnyű dolog volt, hogy szerintem az egész szülés együttvéve nem volt ilyen fájdalmas, mint az a 20 másodperc. Nektek csináltak ilyet? Légyszi írjatok róla.

Köszi: Sac

Szia Saci!

Én az elsö gyermekemmel 12 órát vajudtam, végig fél perces fájásokkal. Mire nyomni kellett, azt sem tudtam, hol vagyok, annyira elfáradtam. Szörnyü élmény volt. Nyolc éven keresztül nem is gondoltam kistestvérre.
Aztán egyszercsak úgy döntöttem belevágok, lesz, ami lesz. Petrával reggel 7-kor kezdödtek a fájások, eleinte 20 percenként. Délután 6-kor mentünk be a kórházba, ekkor már 5 perces fájásokkal, de komolytalannak tartottam a bemenetelt, mert még annyira sem fáj, mintha menstruálnék. Az volt egyedül a gyanus, hogy renszeresen jöttek a fájások. Valahol olvastam, hogy a második szülésnél gyengébbek a fájások, aztán minden átmenet nélkül jöhetnek a tolófájások. Hát..nálam így is volt. Este 8-kor jöttek a tolófájások, és 9.20-kor született meg Petra. Ha jól végiggondolom, Petrát több, mint 14 órás vajudás után szültem meg, de mégis az utolsó másfél órát tartom a szülés igazi idötartamának, mert ami előtte volt, az egyeltalán nem fájt, inkább egy picit kellemetlen volt. Na azért az a másfél óra nagyon kemény volt, mert vissza kellett tartanom a tolófájásokat. De ugye fájdalom nélkül nincs gyerek.
Egyeltalán nem bántam meg, hogy másodszor is belevágtam, mert sokkal könyebb, gyorsabb, egyszerübb volt, mint az elsö. Ne félj te sem töle. Hidd el, hogy egészen hihetetlen érzés másodszor szülni. Mivel én már nagyjából tudtam, hogy mi vár rám, söt, kellemesen csalódtam, mert rosszabra számítottam, így jobban tudtam figyelni a szülésemre, és a babára. Nagyon kellemes élményként maradt meg bennem .
Sok sikert neked, csak bátran! cscs

Szia Sac!
A kézzel tégítás tényleg pokoli. És nem figyelmeztettek előre. Én tiszta erőmből ellőktem a doki kezét(nem az én orvosom volt). Képzelheted. Hozta magával a doktornőmet, hogy én nem engedtem, hogy megvizsgáljon. Brrrr. Még vissza emlékezni is szörnyű. De akkor, ott a szülőszobán amikor megszületett a kislányom, elfelejtettem bosszút állni azon az orvoson:-))
Üdv.
Malacka

Hello Sac!

A fiam szülésekor 12 órán keresztül, fél óránként tágított az orvosom kézzel. Nem értettem a dolgot, de ráhagytam, nem ellenkeztem. Hozzáteszem, az orvos olyan érzéssel csinálta mindezt, hogy igazából nem éreztem fájdalmasnak, de mivel a kézzel való tágításnak semmi eredménye nem volt, így elhatároztam, hogy ha még egyszer szülök, ezt nem fogom engedni.
Aztán nyolc év elteltével ismét a szülöszobán feküdtem, megjelent az orvosom (aki nem volt azonos az elsövel) és nekemesett, mint egy örült. Mivel gyorsan és könnyen tágultam, nem értettem, hogy miért van erre szükség? Pontosabban eleinte azt hittem, hogy ilyen fájdalmasan vizsgál, aztán a szülésznö elmondta, hogy ilyenkor kézzel tágít (ennyit arról, hogy tájékoztatják-e a szülö nöt arról, hogy mi is történik vele). Annyira sírtam és kiabáltam a fájdalomtól, hogy egyszerüen nem volt már eröm tiltakozni a beavatkozás ellen. Csak azt kívántam, minnél elöbb legyünk túl rajta. A vége felé, amikor csak megjelent az orvos az ajtóban, a fájásaim leálltak, mert annyira ideges lettem a látványától is. Szerintem a stressz miatt nagyban hátráltatta a szülést. A kitolási szakasz így másfél órán át tartott, de még mindig jobb emlékként maradt meg bennem, mint ez a szörnyü és felesleges fájdalmat okozó beavatkozás.
Nem értem, hogy miért nem hagyják a nöket ugy szülni, hogy csak magukra kelljen figyelniük, és miért kell ilyen durván beleavatkozni a szülés menetébe. Arról nem is beszélve, hogy olyan dolgokat is megtesznek szülés közben az emberrel, amihez valójában nem járult hozzá.
Az utóbbi idöben annyi pozitív változás történt a szülészeteken, hogy remélem elöbb-utóbb megszünik ez a borzalom, amit kézzel tágításnak hívnak.
Szia: cscs

Félelem a szüléstol

Manapság a fejlett országokban szinte alig fordul elo, hogy egy anya szülés közben meghaljon, mégis sokan halálosan félnek a szüléstol. Mi az oka ennek a félelemnek? Lehet-e tenni ellene valamit?

A gyerekszülés a legszebb pillanat a no életében, állítják sokan. Illetve nem is a szülés, inkább maga a gyerek. A szülés nem a legkellemesebb dolgok egyike. Néhány kismama rosszul van, ha arra gondol, hogy szülnie kell. S vannak olyan nok, akik annyira félnek, hogy nem mernek teherbe esni. Egy angol szaklap, az Anya és Baba felmérése szerint tíz terhes no közül nyolc halálosan fél az elkövetkezendo szüléstol. A legtöbbjüknek a szülés alatt is halálfélelmük van. A felmérést végzok véleménye szerint a félelem fo forrása a kórházi környezet és az orvosi beavatkozás. A felmérés eredménye nem tudományos vizsgálat ugyan, de egybeesik a közvéleménnyel.

Az ismeretlentol való félelem

A szülésznok azt tapasztalják, hogy az utóbbi idoben egyre több nonél jelentkezik a szüléstol való félelem. Ennek oka, hogy egyre kevesebb a szülészno, így a nok egy része is kórházban kénytelen szülni, mert a környéken nincs elég segíto. Akármennyire is igyekeznek otthonosan berendezni egy kórházi szüloszobát, az sosem közelíti meg az otthoni körülményeket, és ez sok nobol vált ki félelmet. Habár szülés közben fájdalomcsillapító anyagok szabadulnak fel - állítja O. van Hemel, holland nogyógyász -, a nok egy része mégis tart a szüléstol, foleg az elsotol. Szerinte ez az ismeretlentol való félelem. Minden terhes no azzal próbálja vigasztalni magát, hogy millió más no szült már elotte, miért pont neki ne sikerülne. Sokan attól félnek, hogy szülés közben nem tudják kézben tartani a dolgok menetét.

Osösztön

Egyes nogyógyászok véleménye szerint a félelem forrása lehet az is, hogy a mai modern noknek nincs elég idejük az anyaságra. Túlhajszolják magukat, a karrierjüket építik, és csak úgy mellékesen lesznek terhesek és szülnek. A testük pedig ez ellen tiltakozik. Sok terhes aggódva hallgatja más nok szörnyu történeteit a szüléssel kapcsolatban, ami szintén fokozza félelmüket. A terhesjóga megoldást jelenthet ezekre a problémákra. Ez egyszeru módja annak, hogy az állapotos no megtanulja a helyes légzést, és magába forduljon. Az alacsony légzésszám, a magába fordulás egy osösztönt vált ki a nokbol, ami segít abban, hogy higgyenek a saját testükben.

Biztonság az élethez

Ha a szülo no nem fél, az nemcsak neki és a nogyógyásznak áldás, hanem a születendo gyermekének is. S valójában ez a végso cél. Az olyan gyerek, aki nyugodtan jön a világra, nagyobb biztonságot kap az élethez. Azok a gyerekek, akiknek az anyjuk pánikba esett szülés közben, évekig nyugtalanok lehetnek, esetleg rossz evok, és gyakrabban sírnak is. Masszírozás közben sokszor érezni a testükben izomfeszültséget. Vannak nogyógyászok, akik tagadják ezt az állítást, és azt mondják, hogy a születés minden csecsemonek stresszt jelent, attól függetlenül, hogy az anyának voltak-e félelmei vagy pánikba esett-e. Annak tudata, hogy a kórházban lehet kérni epidurális fájdalomcsillapítást, sok not megnyugtat. A kismamák személyes kívánságainak figyelembe vétele a szülés alatt szintén pozitív hatással van a nore. Az viszont sajnálatos, hogy a szüléssel kapcsolatban sok horrortörténet kering a köztudatban. A berepedésrol, az elviselhetetlen fájdalomról, a varratokról stb. Holott nem ez a legjellemzobb a szülések nagy részére. Ha többet lehetne olvasni és hallani a pozitív szülési élményekrol, ez is nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy a várandós nok kevésbé féljenek a szüléstol.

Ott szül, ahol megtermékenyült

Hollandiában nem történt ilyen irányú felmérés, mert a szülésznok és a nogyógyászok véleménye szerint a holland nok nem félnek annyira a szüléstol. Szerintük ez azért van, mert Hollandiában a nok egyharmada otthon szül. Sokszor abban az ágyban történik a szülés, ahol a megtermékenyítés is történt, tehát egy biztonságot nyújtó, ismert környezetben. Az ilyen nagyarányú otthonszülés kivételnek számít a nyugati országokban, mégis itt a legalacsonyabb a császármetszések száma: 11-12 százalék és legkisebb az anyák elhalálozásának az aránya is: egy a 7000-bol.

Gizella van Peer-Poros

Én az ismeretlentöl féltem a legjobban, attól, hogy nem tudtam mire számítsak. Most hogy már tudom, most is félek, de most meg azért, mert ha megint terhes leszek, nem tudom milyen lesz egy második szülés: nehezebb, könnyebb, megint lesz e manuális tágítás, meg ilyen badarságok.

Saci

"...A csecsemõ is szenvedi ha szül a nõ, s páros kínt enyhíthet alázat..." (J.A)

József Atilla : Nagyon Fáj !
Malacka ez a kedvenc versem, és mennyire igaz! :-)

Üdv. PötömPanna

Szia PöttömPanna!
Attól zseniális a pali, hogy még ezt is tudta...
vagy legalább is érezte.
Na jó, ez már nem ebbe a topicba való.
Üdv.
Malacka

Sziasztok, "félõsek"!
Hamarosan érdekelt leszek a szülésben...
Arra kérnélek Benneteket, hogy akinek van / volt néhány jó tippje / trükkje a szüléssel kapcsolatban, írja meg! Nem a szokásos lélegzõgyakorlatokra gondolok itt, hanem pl. testhelyzetekre, vagy akár extrémebb dolgokra is, amik Nektek megkönnyítették a szülést. Végül is ez már a 2. szülésem lesz, de az elsõvel 15 órai vajúdás után császároztak meg (nem az én hibámból), így érthetõen nem a legkellemesebb emlékeim között tartom számon. Persze a végeredmény azóta is imádnivaló...
Az orvosom azt mondta, van esélyem a normális szülésre, de nekem is sokat le kell majd tennem az asztalra, minél fegyelmezettebben és lazábban kell viselkednem. Na, ehhez kérek tanácso(ka)t Tõletek!
Puszi: Viráganya

Szervusztok

Ezúton üdvözlök mindenkit.
Nekem nemsokára (papír forma szerint nov. 28-ra vagyok kiírva) kislányom - ha lehet hinni az UH-nak - születik. No, most általánosságokban már sikerült tájékozodnom, de persze, hogy mi igazán érdekes csak homály fedi. Például, hogy milyen a magzatvíz elfolyás - fõleg, ha csak cseppenként történik. No most, ha valaki tudna ebben segíteni azt megköszönném.

Üdv Kriszta

Szia Kriszta!
Egy kis pukkanást lehet érezni, a magzatvíz megindulása elõtt. Mintha pisilned kellene, de nem nagyon lehet megállítani.nekem az elsõ két gyereknél úgy repesztetek burkot, csak a harmadiknál volt burokrepedés. Nézd meg jól milyen színû a víz, mert megkérdezik, fontos lehet.Legjobb ha nem normál betétet használsz míg beérsz a kórházba, hanem pelenkabetétet, mert folyamatosan folyik a víz.
Sajnos elég olyan szülés mint a filmeken(gyorsaság) elég ritka.
Zsomimama

Kedves Viraganya!

Nem tudom lesz-e modod ra, hogy zuhanyozz, de nekem a melegviz a derekamon es a hasamon a fajasok alatt nagyon jol esett, ellazitott. Szinten, ha lehet probalj setalni, nekem konnyebb volt elviselni a fajasokat amig maszkaltam.
A magzatvizem nekem a zuhanyban folyhatott el (ez gondoljuk, mert maskor nem) igy errol nem tudok mit mondani.

Agi

Sziasztok!

Nekem az elsö és most a harmadik szülésem kezdödöt a magzatvíz-elfolyással (a második szülést indították). Az elsö esetben valóban kis pukkanást éreztem, de utána szabály szerint ömlött a magzatvíz mivel a baba feje nem illeszkedett még be. ezért is mentünk akkor mentövel, mivel féltem a köldökzsinór-elöreeséstöl, ami ilyen esetekben elöfordulhat. Most a harmadik szülésnél (nov. 1-jén volt, tehát már több mint egy hete)semmiféle pukkanást nem éreztem, a wc-re mentem ki pisilni, és utána löketszerüen indult meg a magzatvíz, elöször nem is tudtam, hogy valóban az-e, de mikor ez ismétlödött már bizonyossá vált számomra. most kocsival mentünk, ert nem volt olyan nagymértékû a magzatvíz-ömlés. Ilyen esetekben egyébként nem engednek mászkálni, úgyhogy én is feküdtem, de nekem rohamszerüen indultak meg a fájások, majd hirtelen váltottak át tolófájásokba. Mindenesetre a légzögyakorlat valamit talán segített, de amikor az igazi szülöfájások és a tolófájások jöttek, hát ott már nem segített semmi. A szülésznö majd a férjem egy vizes ruhával törölgették az arcomat, az nagyon jólesett, de igazi megkönnyebbülés csak az volt amikor a baba kicsúszott. mindenesetre 1 óra alatt megszültem, és másoknak is csak ezt kívánom, hogy minél hamarabb sikerüljön a szülésük.

Sziasztok, sok sikert mindenkinek aki még elötte áll, egy boldog kismama: Norcsi.

Sziasztok!

Viráganya! Nekem a fájások elviselésében az segített, ha függõleges helyzetben voltam, ültem labdán, bábaszéken, gátülésben, vagy álltam és sétáltam. A légzés azért frankó, mert ha arra koncentrálsz, a fájdalom háttérbe szorul... Ja, ezenkívül próbáltam minél jobban a gyerekre koncentrálni, és arra gondolni, hogy ha nekem ennyire vacak is, neki ezerszeresen az.
A tágulásnál a szülésznõm javaslatára kipróbáltam azt, hogy az oldalamra feküdtem, így állítólag nagyobb helye van a babának, és jobban tud tágítani. Három fájást vártam az egyik oldalon, hármat a másikon. És 11 óra hiábavaló vajúdás után, röpke 1 óra alatt tágultam a még szükséges 3 ujjnyit.
A kitolásnál nagy levegõt vegyél, és amikor érzed, hogy a fájás elérte a csúcspontját (ne félj, meg fogod ismerni), akkor nyomj úgy, mintha valami labdát kellene a hasadból kipréselni. Kicsit keveredik benne a hasprés (félig felülésnél az izomfeszítés) és a kakilás (már bocsi) közbeni nyomásféle.

Kriszta! Nekem is a magzatvíz indult meg elõször. Nekem sem volt pukkanás, csak éreztem, hogy valami nedvesség folyik belõlem. Bementem a vécére, hogy ellenõrizzem, vajon az inkontinencia esetével vagy magzatvízzel állunk szembe. Az utóbbi volt. Azon kívül, hogy megnézed a színét, jegyezd meg az idõpontot is! Ez is fontos, mert ha 24 órán belül magától nem indulnának be a fájások, akkor muszáj a baba miatt megindítani a szülést. (Mint nálam is.)

Kedves szülni készülõk! Sok sikert, és kellemes, emlékezetes, gyors és szép szülést nektek!

Puszi:

Dia

Sziasztok!

Indexrol Mr Spock-nak van egy nagyon jo leirasa szerinte mi konnyiti meg a szulest

Remelem sokaknak segit es mindenkinek konnyu es gyors szulest kivanok

Napocska


http://www.mounet.com/~gablau/szules.txt
<FONT COLOR="0000ff">
Szoval. A szules faj. Nagyon faj, nincs mese. Akarki, akarmit mond, a
szules egy rendkivul kellemetlen folyamat. De te is tudod, hogy at kell
menni rajta, tehat a kerdes az az, hogy mikeppen lehet minimalizalni a
fajdalom hatasat rajtad. Mert errol van szo, a pszichologiai tenyezo ami
meghatarozza azt, hogy mennyire engeded meg magadnak a fajdalom
ateleset. Keves ember (meg keves orvos is) tudja, hogy a morfium peldaul
nem allitja meg magat a fajdalmat, hanem a fajdalom tudatosodasat
kapcsolja ki! Az is tudott, hogy nagy sportesemenyeken sportolok neha
repedt vegtaggal vegigjatszak a meccset, mert a tudatuk annyira masra
koncentral, hogy nem tudatosodik bennuk egy megrepedt lab vagy kar altal
okozott, amugy rendkivul jelentos fajdalom. Es amikor a meccsnek vege
van, a fajdalom hirtelen elkezdodik. Tehat a tudaton mulik minden. Az,
hogy te akarod ezt a gyereket, es orulsz neki, az mar egy fel gyozelem.
Hosszu evek tapasztalata szerint, akik orulnek a gyereknek, jobban
viselik az egeszet . A masik felere pedig ezek az egyszerunek latszo, de
egyaltalan nem konnyen betarthato szabalyok vonatkoznak:

Ne VARD a kovetkezo fajdalamat (mehosszehuzodast). Amikor az egyik
elmegy, azonnal iranyitsd a tudatodat valahova mashova. A "hovat" neked
kell eldonteni. Talan Bugi bacsival beszelgessel valami MASROL, ha van
TV a szobaba nyugodtan nezzed, ha nincs vigyel magaddal radiot, magnot,
CD-t, akarmilyen zenet amit esetleg elvezel. Ne szegyellj massal
foglalkozni szules kozben!

Teljesen engedd el magad fajdalmak kozott. Lazitsd el az osszes izmodat,
tudatosan. Az ellenkezoje sok energiat hasznal, es a vegere amikor
nyomni kell, nem lesz, ami tobbszorosere hosszabithatja meg a nyomo
fazist.

Nyoges, siras, orditas, akarmilyen variacioja ezeknek ugyan egy
termeszetes reakcio, de attol nem fog semmi kevesbe fajni. Viszont
noveli a fajdalom tudatosodasat, es szinten nagyon hasznalja az
energiat. Egyszeruen utasitsd magadnak vissza, hogy hangokat adjal ki.
Helyette csak lelegezzel lassan es melyeket. Ez nagyon fontos.

Ne vitatkozz az orvossal vagy a noverekkel. Abszolut vesd magad ala
mindennek amit mondanak. Ha valami olyant mondanak, amirol ugy erzed
hogy nem vagy kepes vegrehajtani, akkor is hajtsd vegre. Ha valami
olyant mondanak, amirol ugy erzed hogy teljesen lehetetlen vegrehajtani,
AKKOR IS azonnal csinald meg. (A jozan esz hatarain belul persze (:-))

Szamits arra, hogy sokaig fog tartani az egesz. Nem lehet tudni meddig
tart, es sokszor latom, hogy az elejen meg mennek a dolgok, de amikor
hosszabb ideig tart mint amire az anya szamitott (valami okbol) a
kontroll osszeomlott.

10cm mehnyaktagulasig minden automatikusan tortenik. De onnan neked kell
kinyomni a gyereket. Ez eltarthat 5 percet, vagy tobb orat, es ha
hiszed, ha nem, rajtad mulik a zome. Es az a legfajdalmasabb resz. Tehat
ezt kell leginkabb a fejedbe verni. Es itt kell leginkabb lekuzdeni a
fajdalomtol valo felelmet. Igen, faj, igy is ugyis, de ha gyorsan tudod
csinalni, hamarabb vege van. Hogyan kell nyomni? A kovetkezo hasonlatot
szavalom a betegeimnek, jo eredmennyel (ezt): mintha egy borzaszto
szekrekedesed lenne. Nem vicc. Nem korulbelul ugy, hanem PONTOSAN ugy.
Ha szeklet jon, nemhogy nem szegyen, hanem annak a jele hogy jol
csinalod. Nagyon fontos ODA LE koncentralni a nyomas erejet. A
termeszetes reakcio az, hogy arcba, mellkasba nyomni (szemei kiguvadnak
cimu musor), de sajnos az nem jo. Koncentralni kell tudatosan a nyomast
ODA LE. Es minden mehosszehuzodast maximalisan ki kell hasznalni. Mivel
nagyon faj, a termeszetes reakcio egyszer nyomni, aztan elsumakolni a
hatramarado idot. Ne e ngedd meg magadnak ezt a "luxust". Ha jon a
fajdalom, vegyel egy mely lelegzetet, tartsd benn az osszes levegot, es
nyomj, OTT LENN, mintha szekrekedesed lenne. A fajdalom neha visszatart
attol hogy IGAZAN nyomjal. Ezt se engedd meg magadnak. Minel jobban
nyomsz, annal hamarabb tortenik. Ha elfogy a levego, gyorsan fujd ki, es
ha a mehusszehuzodas meg mindig tart, gyorsan lelegezzel kettot, a
harmadikat tartsd benn, es nyomjal mint egy gozmozdony. Es egeszen addig
csinald ezt amig tart a mehusszehuzodas. De ha elment, azonnal engedd el
magad, minden izmodat, es PIHENJ. Nyomas kozben akarmilyen hangot kiadni
TILOS. Nem, nem azert mert akarkit is zavar, nem errol van szo. A dolog
mechanikajarol van szo. Ha hangokat adsz ki, a tudoben levo levego
nyomasa leesik, es minden joindulatod ellenere nem tudsz igazan nyomni,
de meg ugyanugy faj, ugyanugy hasznalod az energiadat. Tehat meg egy kis
nyogest se engedj meg magadnak.

Ha kepes vagy mindezt beturol beture betartani, sokkal hamarabb
atjuthatsz a nyomason mint az atlag. En neha latok "termeszetes
nyomokat", akik minden atlagot felulmulva, mint egy presgep tudnak
nyomni, es meg az elso gyerekuket is percek alatt kepesek kinyomni. Ne
szamits percekre, ahhoz kell az a termeszetes valami, nem is tudom mi,
ami nagyon ritka, de az bizonyitja hogy lehetseges. Es amikor mar ugy
erzed, hogy "innen mar lehetetlen, ezt nem tudom tovabb csinalni", akkor
meginkabb csinald tovabb. Es ne vitatkozz senkivel, csak csinald. Kiveve
persze akkor, ha az orvos vagy a nover azt mondja, hogy ne nyomj, ami
tobb okbol lehetseges, leginkabb ha a baba szivhangja leesik, nehany
perces piheno gyakran segithet.

Gatmetszes: abszolut bizd az orvosra. Meg akkor is, ha esetleg
feleslegesen fogja csinalni. Miert? Mert a felesleges gatmetszes neked
ugyan kellemetlen lesz egy ideig, de mindig konnyebbe teszi a baba
megszuleteset. Gyakran tenyleg nem kell, de a ketely abba az iranyba
kell hogy eltolodjon, hogy kell. Ugyanakkor, ha az orvos megprobal neked
jot tenni es azert nem vag, esetleg kritikus perceket veszit, aminek a
baba ihatja meg a levet. Tehat ne probald az orvost ezen iranyba
befolyasolni.

Epiduralis:a csabitas majdnem ellenallhatatlannak tunik. De sajnos
nagyon sok olyan esetet lattam, ahol addig minden rendben ment, es utana
nem. Ezzel nem azt mondom hogy utasitsd vissza, de vard meg amig az
orvos ajanlja. Es ha amugyis gyorsan megy a dolog, ne vesd el annak a
lehetoseget, hogy esetleg anelkul. Kerdezd meg az orvost, hogy
hasznalnak-e epiduralis narkotikumot. Az ugyan nem kapcsolja ki teljesen
a fajdalmat, de nem befolyasolja a szulest. Ha hasznalnak, orommel fogja
"csak azt" adni.

Oxygen maszk: nem tudom hogy nalatok hasznaljak-e, de ha igen es adnak
egyet, nagyon zavaronak tunhet, de tartsd az arcodon minden korulmenyek
kozott.

Csaszar: ha kell akkor kell es kesz. Ha a baba bajba kerul, nincs vita,
meg kell csinalni. De ha ugy erzed, hogy az orvos vaccillal, duplazd meg
energiadat, es mond meg neki hogy varjon meg egy kicsit. Mikor fordulhat
ilyesmi elo? Mondjuk ha nagyon lassan megy a szules, foleg a nyomoas
fazisban. A baba ugyan jol van, de valami miatt lassan jon kifele.
Gondolj arra amit mondtam (szekrekedes, gozmozdony) es probald meg egy
ideig. Lehet hogy erre egyaltalan nem kerul sor, de ha igen, jusson ez
eszedbe. Megegyszer: ha az orvos egyertelmuen mondja, csak fogadd el. Ez
csak arra vonatkozik, ha o esetleg belefaradt (van ilyen) es te magad
erzel ketelyt a hangjaban. Akkor csak oszinten kerdezd meg:"Ez
elkerulhetetlen doktor ur, vagy meg probalkozhatok meg egy kicsit?" Meg
fogja mondani.

Fogos szules: sok orvos mar egyaltalan nem hasznalja USA-ban, tobbnyire
a perek miatt. Inkabb csaszaroznak. De az igazsag az, hogy a fogo
teljesen artalmatlan, ha gyakorlott kezekben van, es rendkivul modon
elonyos a babara nezve. Ma mar feltetelezni lehet, hogy aki egyaltalan
hozzanyul a fogohoz, az tudja hogy hogyan kell hasznalni. Tehat ne ijedj
meg ha meglatod. Borzaszto szerszamnak tunik, de zsenialisan lett
kitalalva. En meg egyetlen babat, soha sem karositottam a fogoval (ugyan
ritkan hasznalom csak, de ha kell akkor szoszerint eletmento lehet).

Na es ha most megijedve ulsz a computer elott, akkor majdnem elertem a
celom. Akkor meg egyszer, meg ketszer, meg haromszor olvasd ezt el,
minden betujet verd a fejedbe, es garantalom, hogy jobban fog menni mint
ezek nelkul.

Mr Spock</FONT>

Szia Viráganya,

a SOTE I.-en lehet, söt a szülésznö 2x is elküldött, vagyis mondta, hogy szerinte zuhanyozzak egyet. Kimondottan jól esett. Én amig tudtam sétálgattam, utána meg szorongattam a férjem kezét, az volt a legjobb.

Sziasztok!

Lehet, hogy most furcsát fogok mondani, de nekem az segített a legjobban, hogy nyafoghattam, sõt, voltak kis sikolyok is. Manapság nagyon megerõsödött az a nézet, hogy "normális nõ csendben szül". Az igaz, hogy egy kicsit elveszi az erõt a visitozás, de lelkileg nagy támasz lehet a tudat, hogy nem kell még azzal is foglalkozni, hogy csendet erõltetsz magadra. Én vagy ezerszer elmondtam, hogy nem bírom, nagyon fáj, és érdekes módon ettõl meg is nyugodtam. Mindig az jutott eszembe, hogy pl. egy órával ezelõtt is azt hittem, hogy nem bírom, mégis eltelt az az óra is.

Persze nem kell veszett módon üvölteni, de szerintem megkönnyíti a szülést, ha nem csendben történik.

Brigi

Szia Brigi,

érdekes, én is nyekeregtem közben és mint utólag kiderült többször elmondtam a páromnak közben, hogy már nem nagyon birom, erre ö mondta, hogy dehogynem és elment megint pár perc.

Sziasztok!

Brigi: érdekes amit írsz. Nekem állandóan azt mondogatták, hogy nyugodtan kiabáljak, ha akarok. Nem akarták elhinni, hogy a végén úgy éreztem, hogy annyi plusz erõm nincs már!

cory