Annamari!
A történet:
!
Nagyon jók a képek Shine esküvõjérõl!
Solya!
Hogy telt a hétvégéd? Jól bevásároltál?
Kata!
A kép szuper!
Miért vagy Te olyan nagyon lökött?
Vojõr!
Isten hozott
! Kukkoló
! Hidd el, nem Te vagy az egyetlen.
Szülõszoba: Solyához kapcsolódva, én is "ott szültem" mindkét gyerekemet. Az elsõt még 2000 májusában. Igaz, a második császár lett, de úgy tudom, új császármûtõ is jár a szülõszobához
. Most sajnálom csak igazán, hogy a közeljövõben nem tervezünk újabb babát, de 3-4 év múlva igen. Akkor õ már biztos ott fog születni...
Ja, igen! Annamari, a sztoridról eszembe jutott egy történet, amit a férjem küldött nemrég. Bemásolom.
Délre kaptam idopontot a nogyógyászhoz, örültem, hogy délelott viszonylag stressz-mentesen fel tudok készülni majd az eseményre. Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelobol, hogy jó lenne, ha 9:30-ra ott tudnék lenni. "Persze, ott leszek" mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak utána estem pánikba. A reggeli kapkodás a szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése, uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb.
8:45-re értem haza, nem volt mar ido újabb fürdésre, ezért csak gyorsan felkaptam a mosakodó rongyot a kád mellol, és jól lemostam magam "ott". Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra, a fejemet a fal fele fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban sétálgatok...
A doki megszemlélte a terepet, majd így szólt:
- Hú-ha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés...
Nem tudtam, hogy mirol beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam "Párizsban". Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint ment, fozés, gyerekek összeszedése, házi feladatok ellenorzése, stb. Délután fele a lányom ijedt hangon kérdezte:
- Anyu, hol van a mosdórongy a fürdoszobából?
- Kidobtam, vegyél elo másikat. - mondtam neki.
Mire a lányom:
- De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem!
Panda