Kiemelt témák

nováky_ritaiv, valóban, de a fecskendő az anyaggal az orvos kezében van, azért írtam, hogy különbség van az edák közt. Jó, mondjuk azt, hogy orvos és orvos között különbség van, de mégis nem az orvos, hanem a produktuma miatt lehet más és más a hatása ...
szeretettel

Rita, rendben, értem.

szerencsefia�gy gondolom, hogy soha semmit nem lehet külső kényszerítő körülményekre fogni. Az okok, ha valami balul sül el, lehetnek szembeötlőek (nálam eléggé), vagy kevésbé, de mindenki maga alakítja a sorsát tudatosan vagy a tudattalantól vezérelve.

Azért ez szerintem nem igaz. Ezzel az erővel tudattalan mindenki maga tehet róla, ha bármi betegsége van, vagy épp baleset éri (avagy tudatosan, de azok talán szembeötlőbbek). Nyilván tudattalan akaratomból fogantak ikreim, és aztán nem fértek el a pocakomban, és nem tudtak emiatt megfelelő pozícióba fordulni? Valahogy én a harántfekvő A magzatom miatt nem érzek és nem is fogok sose bűntudatot érezni, nagyon nem hiszem, hogy bármilyen módon is az én hibám lett volna, hogy elég nagyok lettek hozzá, hogy már ne maradjon elég helye forogni a tesója mellett. (Harántfekvő A magzat nem császár esetén garantáltan végzetes kimenetű szülés mind a magzatokra, mind az anyára nézve. Persze lehet mondani, hogy ha megfelelő szüléstréningen veszek részt, akkor szülés közben befordul, de esélye sem volt, nem volt helye hozzá!) Az, ha ezt a császárt "elfuserált szülés"nek élném-éltem volna meg, na az már lehetne a tudatos vagy tudattalan módon a saját sorsalakításom, és akkor mehetnék szüléstréningekre, hogy feldolgozzam.

(Avagy menjünk teljesen vissza, minek kellett nekem a párommal csinálni gyereket??? Egyáltalán, minek kellett nekem gyerek?)

Ildi,

miért ne? Lehet, h megbeszélhetted volna A jelűvel, hogy forduljon már be legyen szíves...

Györgyi, szerintem nem magunk alakítjuk a sorsunkat. Igenis vannak véletlenek (vagy nevezzük bárminek), épp emiatt nem lehet és nem is érdemes mindent előre megtervezni, inkább elfogadni, akárhogy is alakul, pláne, ha szerencsésen alakult.

Ezért tartom felelőtlenségnek a császármetszésekkel kapcsolatos, ilyen-olyan összefüggések széleskörű (laikusok számára)publikálását, mert nagyobb kárt okozhat, mint amekkora hasznot hoz. Nagyon elenyésző azok száma, akik "kérik", a többieket (akiknek nincs más választásuk) meg minek még ezzel is utólag terhelni - pláne, ha előtte rózsaszín álmokat dédelgettek.

Mi volt, ha nem titok, amiért ennyire elfuseráltnak érezted a szülésedet, illetve mennyiben tehetsz erről Te?

Eszterlánc,

Persze, jó, h remélhetőleg legalább így megmarad a SM.Kórház, de azért nem tudok hallelujázni. Ha most építette volna magánerőből egy szakmai befektető, akkor természetesnek venném, h fizetős. És OK, legyen fizetős az egészségügy (nemcsak a szülésekre gondolok), de akkor mi a francra fizetjük az egészségbiztosítást?

Azt hiszem, kellene egy új topicot csinálni ennek a témának egyébként, hogy ne szállja meg az ezt a tmát érdeklők serege az otthonszülősöket.
az a helyzet, hogy sokszor az ember már előre látja vagy érzi, hogy egy szülés császárba fordulhat. Vagy azért, mert a mama olyan orvost választott, aki hamar nyúl a kés után , vagy azért, mert az anyának a családi legendáriumban erős "kötődése" van a császármetszés iránt. Vagy a szülés előtti megbeszélésnél valahogy a beszélgetésnél érezni, mennyiféle terhet, szorongást, elvárást stb. hordoz az anya, aminek egyenes folyománya lehet a császármetszés lehetősége.Nem tudom ezt jobban megfogalmazni.
És azon kívül az az asszony, aki nincsen tisztában a szülés mikéntjével, most nem a fázisaira vagy élettani történéseire gondolok, hanem az anyai és női és szexuális aspektusaira, az szívesen átadja az irányítást az orvosának, /ugye senki nem gondolja, hogy van szülésznő, aki szívesen ajánlja a császármetszést:-)/ Aki átadja mindenféle revízió, már nem is említem a saját teste iránti meggyőződést, az orvosának és szolgalelkűen elhiszi azt, amit mond és sugall, az ilyen asszonynak hamarabb jut a császrmetszés sorsául.
Ismerem az orvosokat és nem akarok példákat emlegetni. De a szülésznőknek, már a hasonlóan gondolkozóknak, mint én, komoly lelki problémát jelent egy ilyen helyzet a szülőszobán. Nekünk lojálisnak kell lennünk, és amennyire lehet, képviselni az anyák jogait és elvárásait, de amikor azt láétom, hogy istenként tiszteli az orvosát, még gondolatban sem hajlandó megkérdőjelezni a döntéseit, még gondolatban sem engedi magához azt, hogy ő mégis megpróbálja...stb, akkor kit képviseljek? a mamát, aki elhiszi, hogy ő ezt a gyereket nem tudja megszülni? az orvost, akiről tudom... vagy magamat, aki legszívesebben beleordítaná a világba, hogy ez így nem jó?
Erre van kitalálva a bábakör, esetmegbeszélő csoport, ahol kibeszélhetjük magunkat a szülőszobai vagy osztályos történésekből, és erre van az, hogy műsztakátadáskor vagy egyéb időoiontokban mondjuk-mondjuk a másiknak a magunkét.
Na megint hosszú lettem, mint mindig, és valaki megcsinálhatná a topicot. Én nem értek hozzá
Szeretettel

Rita: amíg a nők (tiszt. a kiv.) az orvosuknak köszönik meg a szülésüket, addig nincs sok teendő ez ügyben.

Egyrész valóban nem az otthonszülős topikon kéne a császárról beszélni, de még a császárvárosok.hu-t sem tudom, hogy keveredhet az otthonszülősökhöz
Másrészt annyira süt itt többetekből, hogy lelki nyomoroncnak tartjátok, aki engedi magát császározni. Nem kell tiltakozni, mert mindaddig, amíg akár egyetlen ember is ezt érzi, ez így is van.

Tessék már megérteni, mi attól, hogy ,,hagytunk magunkba vágni", sem butábbak, sem tájékozatlanabbak, sem kiszolgáltatobbak nem vagyunk.

Hogy Istenként tisztelnénk az orvosunkat, és még -szent egek!- köszönetet is mondunk neki... erről erősen az jut eszembe, ahogy GÁhoz viszonyultok

Jamina, én nem viszonyulok a Geréb Ágneshez olyan módon, ahogy Te gondolod. Én kórházi szülésznő vagyok és a Geréb Ágnesnek is feltettem a kérdéseimet, aggályaimat.
Nem értettétek meg a lényeget, bár azt hiszem, hogy én nem fogalmaztam elég világosan. Megpróbálom majd rendsesn leírni mit goldolok a császármetszések egy részéről. mert nem mindről és nem mindenkiről.
Most éjszajás leszek és majd akkor talán lesz időm rá, leírni és akkor megosztom Veled.
Szeretettel

Rita, érdekelne a véleményed a haránt(vagy medence? maguk se tudták a dokik eldönteni, de még leginkább a haránt szó illett rá)fekvő ikergyerkőcről, mert lövésem sincs, hogy mégis milyen praktikával érhettem volna el, hogy beforduljon (B magzat fejvégű volt amúgy, de az majdnem lényegtelen), mikor már hetek óta úgy volt, helye meg nem lehetett sok, mert ránézéses pocakméretem alapján senki se akarta elhinni, hogy ikrek vannak odabent (2,25 és 2,6-asok voltak, 37. hétre születtek).
(és mint tudjuk, a sima egyedül farfekvő babák megfordulása, sőt egyenesen megfordítása- teljes vajúdás után, orvosi beavatkozással- sem feltétlen jár sikerrel)

Sőt, továbbmegyek. (és egyúttal visszakanyarodom a topik témájához) Ha elhiszem azt az értelmezést, hogy a szülések "elfuserálásáról" magunk tehetünk, akkor szegény szerencsétlen asszony, a vállelakadásos babájával, maga tehet a pici haláláról?
Talán kifejezetten azzal, hogy belement az otthonszülésbe, holott neki nem az lett volna a jó?
Ha ezzel így szembesítené őt valaki, azzal végképp elintézné őt, azt hiszem.


Szerintem én értem, hogy mikre gondolsz, csak azt nem vagyok hajlandó elfogani, hogy 100%-osan mi uraljuk és irányítjuk a dolgokat. Vannak véletlenek, vannak olyan dolgok, amikről senki nem tehet. Értem, hogy a szüléstől való félelem, vagy épp a baba el nem engedése mennyire generálja a szülési folyamatok elakadását. Elhiszem, hogy sokan nem bíznak saját magukban, a testükben, és a rémisztő feladat elől sokkal könnyebb a doktorbácsi köpenye alá bújni, tőlük várni a segítséget. Meg azt is tudom, hogy ezzel az ember maga sincs tisztában, ez egy teljesen tudatalatti folyamat.

De ettől még nem igaz, hogy mindent mi irányítunk.

És nem igaz, hogy ha úgymond mentálisan megfelelően képzettek lennénk, minden tudás birokában stb., akkor minden szülés problémamentes lenne. Akkor is lennének olyan esetek, amik orvosi segítség, beavatkozás, műtét nélkül tragédiába torkollnának.

Ez tipikusan olyan "ez velem nem történhet meg, mert" dolog. Sokan hiszik úgy, egész addig, míg meg nem történik velük.


Liv, szerintem azon asszonyok nagyrésze, akikre te gondolsz, nem a szülését köszöni meg az orvosnak, hanem azt, hogy ott volt, készen állt a segítésre, és amennyiben szükség volt rá, segített. Az otthonszülők ugyanúgy megköszönik GÁnak, hogy elment, ott volt, és közreműködött, lett légyen akár a gát masszírozásáról vagy bármiről szó.

Szerintem annak oka, hogy a kommunikáció nem működik a két tábor között, itt is keresendő. Attól, ohgy valaki kórházban szül, beavatkozásokkal vagy épp császárral, attól még az illető lehet ugyanolyan tájékozott és értelmes ember, mint egy otthonszülő, mintahogy fordítva is, az otthonszülők között is lehetnek olyanok, akik nem eléggé tájékozottak a szülésről. Egyszerűen nem kéne lenézni a másikat attól, hogy más véleményt képvisel!

Tudom, nem a topic témája, de nem szerettem volna félrevezetni senkit, és itt kicsit félrekavarodtak a dolgok.
SZÜLETÉStréning-ről és nem SZÜLÉStréningről beszéltem.
Az utóbbi is létezik gondolom, vagyis felkészítő tanfolyamok, amikor a SZÜLÉS-re készülünk.
De a SZÜLETÉStréningen a SAJÁT születésünk élményét próbáljuk felidézni, amit aztán mindenki a saját belső állapotának megfelelően próbál megérteni, "megemészteni". Ez hónapokig vagy akár tovább is tarthat, amelynek során új élmények bukkanhatnak fel, érzelmileg igénybe vesz, ha a belső folyamat igényli, pszichoterápiás segítséget is igénybe lehet venni.
Párban is lehet menni, mostmár szülés előtt állók is.
Akit érdekel, megadom priviben a szakpszichológusnak, a tanácsadó központnak a nevét, címét, nem tudom szabad-e ezt így nyilvánosan.
ja, mindez önismereti céllal történik, ami esetleg segít utána saját gyermek szülésében is, de nem pirula, ami mindenre felkjészít és minden traumát egycsapásra megold. Belső munkával jár, mint minden önismeretet eredményező lelki folymat.

Bocs, ha egy kicsit didaktikus voltam, de már látom, hogy ha nem írom le világosan, amiről beszélek, csak utalok rá, félreérthető leszek, esetleg kioktatónak tűnök, amit végképp szeretnék elkerülni, de felesleges magyarázatokkal se akarnám itt foglalni a helyet a topicon.

További szép estét mindenkinek!

Rita,

kb. értem mire gondolsz, de azzal én sem értek egyet, hogy ez általános, max. a császárok egy részére igaz - az enyémre semmiképp. Legalábbis az elsőre. A második az már ment magától. Háát igen, abban nem vagyok 100%-ig biztos, hogy így kellett lennie, de akkor már nem problémáztam a dolgon, megpróbáltam a pozitív oldalát nézni.

az én szülésznőm, talán ha nem is "szívesen ajánlotta", de hogy neki köszönhetem azt a hihetetlen gyors beavatkozást, az is biztos. Annak, hogy ott volt végig, figyelte a baba szívhangját, és amint gáz volt, egy pillanat alatt odarendelt mindenkit, és egyetlen percig sem hezitált.

pildicolor=indigo]
Liv, szerintem azon asszonyok nagyrésze, akikre te gondolsz, nem a szülését köszöni meg az orvosnak, hanem azt, hogy ott volt, készen állt a segítésre, és amennyiben szükség volt rá, segített. [/color]

Ildi, én ezt továbbra sem így gondolom. De ez (is) tényleg annyira OFF, hogy nem is ragoznám tovább.

Sziasztok!

Nem tudom jo helyen varok-e...?
Mennenk az oktoberi tanfolyamra az Alma utcaba viszont az informacios estre nem tudunk elmenni. Ilyenkor elozoleg kell regisztralni, vagy hogy mukodik ez? Hetfon hany oratol kezdodik a tanfolyam? Nem gond, ha csak ugy "beallitunk"? Probaltam telefonon infot szerezni, de csak uzenetrogzito van

Masik kerdes: Nem biztos, hogy el tudunk menni az osszes napra (pl. kedd). Ezt lehet maskor potolni, pl. novemberben?

Koszi

Kishangya

Szia Kishangya,

Tavaly mi is csak beállítottunk, mert nem azon az információs esten voltunk ,ami után a tanfolyam kezdődött, hanem egy későbbi tanfolymara mentünk. Szóval szerintem nem gond.
Az egy hetet több részletben is le lehet járni, mi úgy tudtuk megoldani, hogy havonta 2 napot járunk,mert a férjem így tudott elszabadulni a munkából.
De ha írsz e-mail-t Ágiéknak, az is jó szerintem. (kajával érdemes készülni, sokáig tart és -tavaly legalábbis- nem nagyon volt a környéken normális étkezési lehetőség)

Kishangya,

amikor mi voltunk, a regisztráció hétfőn fél tíztől tízig volt.

jaminaMásrészt annyira süt itt többetekből, hogy lelki nyomoroncnak tartjátok, aki engedi magát császározni. Nem kell tiltakozni, mert mindaddig, amíg akár egyetlen ember is ezt érzi, ez így is van.

??? Majd szólsz, ha már elfogytak, akik lelki nyomoroncnak tartanak, és újra lehet tiltakozni???

Egyébként mit folgalkozol avval, hogy néhány nőci, akit te önző, felelőtlen, meggondolatlan szemellenzősnek tartasz, mit gondol a császárosokról?

Azt nem tudom, hogy miért lett az első babád harátnfekvéses, de ő döntött így, és meglehet, hogy nem tudjuk meg soha, miért illeszkedett be így. A babák önálló személyiségek már a méhen belül is. Gondolom, nem lettél okosabb ettől, de nem a mamán múlik a baba beilleszkedése, bár kérhetjük őket vagy kényszeríthetjük őket vagy segíthetünk nekik mindenféle technikákkal, de végülis az ő döntésük. Az első és azért elég meghatározó.


akkor szegény szerencsétlen asszony, a vállelakadásos babájával, maga tehet a pici haláláról?
Talán kifejezetten azzal, hogy belement az otthonszülésbe, holott neki nem az lett volna a jó?
Ha ezzel így szembesítené őt valaki, azzal végképp elintézné őt, azt hiszem.

Nem gondolom, hogy bárki is döntene így. A vállelakadás, szerintem, de ez nem egy megalapozott szülészeti vélemény, csak a saját érzésem, hogy a babák is részesei annak, hogy elakadnak. pl azzal, hogy nem tudják, hogy hogyan fér át a válluk, hogyan bújjanak vállal a szeméremcsont alá. Ez az én privát érzésem. Mert a kibújáshoz össze is kell a vállakat húzni és hawsználni kell azokat az atavisztikus információkat, amelyek minden magzatba kódolva vannak, a kibújás technikáinak kódja.



De ettől még nem igaz, hogy mindent mi irányítunk.
Ezzel egyetértek, valóban nem. Nem vagyunk mindenhatók, sem istenek. csakj az az érzésem,, hogy aki mentálisan tudatosan felkészült a várandósságra, a szülésre, szoptatásra, az a személyes okokat lecsökkentette.

És nem igaz, hogy ha úgymond mentálisan megfelelően képzettek lennénk, minden tudás birokában stb., akkor minden szülés problémamentes lenne. Akkor is lennének olyan esetek, amik orvosi segítség, beavatkozás, műtét nélkül tragédiába torkollnának.
Ezzel is egyetértek
Ez tipikusan olyan "ez velem nem történhet meg, mert" dolog. Sokan hiszik úgy, egész addig, míg meg nem történik velük.


Liv, szerintem azon asszonyok nagyrésze, akikre te gondolsz, nem a szülését köszöni meg az orvosnak, hanem azt, hogy ott volt, készen állt a segítésre, és amennyiben szükség volt rá, segített.

Sajnos ezt nem így látom, nagyon sok asszony nem a készenlveést köszöni meg, hanem az orvosban a szülése "megmentőjét" látja. Elég sok kismamával találkozom a kórházi rendszerben, úgyhogy ezt bátran állíthatom.quote]

Jaj, bocs, Pildinek ícímeztem és az idézőjeleket nem tudtam használni, de remélem, megérted.
el sem köszöntem.
Szeretettel: Rita

Még egy pontosítás, ez lesz az uccsó (csak tegnap siettem, mert a kislányom felébredt).

"Segít a saját gyerek szülésében"-írtam. Ez is úgy értendő, hogy egy ilyen születési tréning segít a saját születési traumánk feldolgozásában, annak megértésében-érzésében, hogy a születés maga egy traumatikus élmény (akármilyen volt). Életünk első nagy változása. "Ha az apa és az anya érzelmileg már kevéssé van lekötve a saját születésének érzelmi maradványaival, az érzelmi odafordulásukat jobban tudják a csecsemő születése felé irányítani és csökkenteni annak születési traumáját." (tanácsadó tájékoztatójából idéztem).
Egyáltalán, az ember nyitottabbá válik arra, hogy a születésnek nagyobb szelemi, érzelmi jelentőséget tulajdonítsunk, és megkeressük magunkban azt, a mivel segíthetjük egymást a babánkkal. Ebben az apa is benne van.
És hát itt nagy szerepe van a tudattalannak pl.

Számomra hasonló funkciója van az szülésznőnkkel és az orvosunkkal való beszélgetéseknek is, amik nem kizárólag a szülés technikai részéről szólnak, és persze itthon is a párommal időről időre átmegy rajtunk a téma.

Bocs, ha sok voltam, de szerintem ezek fontos dolgok, habár nem mindenkinek, vagy nem fogalmazódnak meg.

További szép napot mindenkinek!

OFF
Huh, akkor eszerint az azóta 12 éves nagylányom igen sok mindenről tehet, ami a családban történt, saját döntése által. Jájjjjj. Ha ezt egyszer elolvassa és így értelmezi, mehet is a születéstréningre (most pontosan), hogy feldolgozza a saját születését.
Tekintettel arra, hogy már eleve anno, az ő magzatburka repedt és azáltal dőlt el visszafordíthatatlanul, hogy az ikertesója is aznap meg kell szülessen, holott ő esetleg még nem is akart volna (tessék, születéstréning ikreknek, egyik baba születne már, másik még nem, egyik már rögtön dominál a másik felett). Aztán ugye ő feküdt haránt, eldöntve, hogy csaszi (ami egyúttal garantálta az ikertesója számára ugyanezt, sőt az időt is). Félelmetes belegondolni, hogy B magzatom (12 éves nagyfiam) mekkora traumát, önkényt, akármit kellett átéljen a nővére miatt a születésénél! Rá is ráférne ezzel a szemlélettel a születéstréning, hogy élte meg és mi mindent okoz ez neki a mai életében.
Ráadásul mivel a negyedik gyerkőcöm döntően az előzetes csaszi miatt született csaszival (ez volt az, ahol persze nyugodtan meg lehet kérdőjelezni a csaszi létjogosultságát, de ez most vmenynire offkérdés), így az ő születését is erősen a nagyleányom döntése határozta meg.
Mert ő haránt "akart" feküdni a méhemben.
Miközben az én értelmezésemben az én méhem biza nem két gyerekre volt tervezve, ahogy emberméhek már jó ideje nem, tehát ez már eleve egy "rendellenesség", aminek hatására ő nem dönthette el szabadon, hogy miképp fekszik, hiszen egy darabig kedvére forgolódott, aztán egyszercsak rájött, hogy nem tud visszafordulni (ugye egyedül levő magzat "eldöntheti" az utolsó napig, hogy miképp fekszik, honnan tudhatná azt az ikermagzat, hogy neki erre csak kevesebb ideje van, mert később már nem lesz helye hozzá). Aztán az időpontot sem teljesen maga dönthette el, abban az értelemben, hogy két babát tápláló elrendezésben eléggé benne van, hogy nem jut mindkettőnek megfelelő mennyiségű táplálék (lányom saját súlya alatt volt születésekor, ikertesója egyedül is kb ekkora lett volna, 12 évi fejlődésük-méreteik alapján), azaz ikersége kényszeréből jött, hogy neki aznap születnie kellett.

Nyilván nem fogom hagyni, hogy ezt a most kamasz gyerekeim elolvassák és magukra vegyék, egészen biztos vagyok benne, hogy nem lenne egészséges a lelküknek!

Szerintem ez a terhesség-szülés, ezzel a lefolyással, sok pici véletlen együttese, és em lehet "felelős" a végkimenetelben sem egyik sem másik gyermekem, de én magam sem.

ON

Off
Ildi,
vannak ám, akik szó szerint így kielemzik, ahogy te leírtad, és halálkomolyan is veszik, asszem családfelállítás a neve annak, aminek a része...
De hát mindenki azt vesz komolyan, amit fontosnak tart, nem?
On

Off:
Az én első gyermekem is nyilván úgy döntött, hogy súlyos vérveszteséget kíván szenvedni a születése során, sőt azonnal eldobja magától az életet, valamint az anyjáét is erőteljesen veszélyezteti (fetomaternalis transfúzió)... Vagy csak bízott az orvostudomány jelenlegi állásában?

Csak most ki ne süsse valaki, hogy az iyen gyermekek között nagyobb a valószínűsége a gyilkos és öngyilkos hajlamnak!

Most komolyan: amennyire tudom, normális, viszonylag könnyű lefolyású saját születésem volt; a terhességem teljesen problémamentes volt; a gyerek nem volt túl nagy; simán megfeleltem volna minden kritériumnak, amit az ottthonszüléshez tervez ajánlani a szakmai testület; a szüléstől nem féltem, természetesen akartam megélni, amennyire lehet, epidurált, egyéb fájdalomcsillapítót nem kértem; vajúdtam; szépen tágultam; császárra egyátalán nem készültem, tudtam, h mindenkinél benne van a pakliban, de én is úgy voltam, h "velem ez nem történhet meg", egyszerűen nem is foglalkoztam vele. Aztán mégis.

Most megyek elverem az a büdös kölköt, hogy így kiszúrt velünk! Mehetünk családfelállításra...

On

Kishangya,
ha további kérdéseid vannak, nyugodtan kérdezz pü-ben, vagy mail-ban, sokan itt szívesen válaszolunk.
Most itt úgy tűnik, hogy az otthonszülés offtopik lett.

Minek vagytok itt, ha ennyire gúnyosan fogalmaztok a gyermeketek megszületéséről, ami neki az egyetlen és soha meg nem ismételhető? Egyáltalán, minek beszéltek itt ezekről? Energia kell? Jól esik? Vonuljatok máshova!

Ilkamama,

Ebből is látszik milyen lelki defektesek vagyunk...

Amúgy idéznék egy-két mondatot, ami elindítota ezt a vitát a császárról, nem "mi" kezdtük...:

erthogy kutatások bizonyítják, hogy a császárral született gyerekek között több lett kábítószerfogyasztó. De inkább olvassa el, akit érdekel, mert ő sokkal hitelesebb mint mi. Másodkézből kevésbé élményes.
Egyébként ha már itt tartunk szombaton Császárvárosok napja. Menjetek!! www.csaszarvarosok.hu

Ki is írta le? Tudod mit inkább a saját gyerekemről nyilatkozok ironikusan, mint a máséról felelőtlenül...

Én azt hittem, ez az otthon szültünk topik

Panni,

ha már nem tudsz több szuper sztereotípiát felvonultatni az otthonszüléssel kapcsolatban, kvázi, lerágott csont a téma, akkor keresel magadnak másik véres koncot?

ok, rágjátok tovább azt a csontot, de nyissatok már hozzá egy "utáljuk az otthon szülő, bennünket lenéző, éjjel-nappal szoptató, méhlepényt megevő szektásokat" topikot. jóóóóóó??

Szerintem is szálljunk már ki ebből, van ennek megtárgyalásra még egy csomó fórum...

És igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy ez az otthon szültünk topicja, van olyan is hogy otthon szülés, jobb lett volna ezt az egészet ott lebeszélni.

hopp, ide tojt egy nagy kakukk...
kezd mar nagyon komikus lenni a dolog:(

Biobaba

Panni, ha nem csak a betüket látnád, hanem értenéd is amit írtam, nem idézted volna be.

A CSászárváros tudtommal úgy került ide, hogy dr. Geréb Ágnes, szülész-nőgyógyász, bába ezen rendezvényen déli 12 órától tartott egy előadást.

Ott voltam én is, mint érdeklődő, egyben mint dr. Geréb Ágnessel szolidáris, otthonszülő, a családommal együtt. És még sok otthonszülős volt ott. Így, és ezért került ide e téma, tudtommal.

http://velvet.hu/onleany/gereb1003/

Biobaba, Nálatok mi a helyzet ANTSZ ügyben? Priviben is érdekel, ha ide nem szívesen...

no akkor ha visszatérünk a régi kerékvágásba, itt egy férfi beszél:

http://www.szuleteshete.hu/cikk.php?id=97&cid=46608

Indianyó,
ez nagyon jó írás! Mindenkinek ajánlható. Orvosoknak főleg. Hátha rákérdeznek maguban egy-két dologra.

Eszter, Jad, Szilvi, koszi a valaszokat!

Eszter neked kulon, h emlitetted a kajat, eszembe sem jutott volna....

Nem tudjatok veletlenul, h mi a helyzet a XII. keruletben anyakonyvezes szempontjabol?

Kishangya

Eszter, irtam privit.
B.

Kishangya,
sajnos nem, csak a XIII.-at tudom. Ezt került el, lehetőség szerint.

Biobaba,
kaphatok én is privit, légyszi?

Indi,
ez tök jó cikk, valahogy ismertebbé kéne tenni...

Kishangya,
XII. kerületről sajnos nem tudok (esetleg hívd fel őket, hogy mit kérnek).

F.

Lehet elobb megkerdezem a tanfolyamon, tudnak-e vmit a XII. keruletrol.
Attol tartok, ha megerdeklodom az onkormanyzatnal kovetkezo nap itt lesz a vedono....
Tenyleg Ti szoltatok neki elotte?

sziasztok,

így olvasgatva a fórumot, tényleg nem nagyon tudtam eldönteni h jó helyen járok-e.
2008 februárra várom a babát és a születéshézban fogok szülni. szeretnék hasonló célokkal rendelkező kismamákkal, illetve saját leendő tapasztalataimhoz hasonlóakkal rendelkező anyákkal kommuniálni.
tehát?

Évus

Saraa

Én előre szóltam a védőnőnknek és a gyerekdokinak is. Mondjuk, hozzáteszem, hogy az én védőnőm valóban védő, és nem támadónéni volt. amikor elmondtam, természetesen mind a védőnéni, mind a gyermekorvos le akartak beszélni. De ettől függetlenül felajánlották a segítségüket, sőt, a gyerekorvos megígérte, hogy a szülés napján kijön megnézni a gyerkőcöt. szerintem kíváncsi volt Meg egy kicsit túlbuzgó, mert alig tudtam lebeszélni, hogy ne vegyen azonnal mintát a PKU-hoz. és talán a BCg oltással is várjunk még.

ámadónéni

Kishangya!

Én tudok valakit, aki négyszeresen otthonszülős, és a XII. kerületben lakik, gondolom, van ott tapasztalata. Este átküldöm priviben, jó?

Kedves Évus!

Jó, hogy jöttél, jó helyen jársz. Örülök, hogy ránk találtál.
Az biztos, hogy a topik Otthon szültünk céllal indult, és amikor én csatlakoztam, még bőven az otthonszültek voltak itt. Közben történt, ami történt, és más vendégek is megfordultak, akik nem otthon szültek.

Kérdezz bármit, ami érdekel, figyelünk rád, és ha kell, segítünk is.

Szia Évus,
gratula Lolababához, és kérdezz, vagy csak oszd meg a gondolataidat.

De jó újra ITTHON

Sziasztok,

Látom kezd a topik visszaterelődni a régi mederbe, ezért vettem a bátorságot, hogy írjak. A második babámat várom, most vagyok a 15. héten. Az első kórházban született, tulajdonképpen szép és főleg gyors születés volt, de most felmerült bennem, hogy a másodikat azért mégsem úgy szeretném megszülni. Valami hiányzott utána, amire csak most kezdek rájönni, hogy megint baba van a pocakban.
Már sok hasznos infót olvastam Tőletek. Nekem csak az nem világos, hogy a dokinő vagy védőnő kijön minden nap megnézni a picúrt és beadja az oltásokat stb? Ez a része hogy működik a dolognak?

köszi,
Arizona

Ma megkerdeztem 12. keruleti otthonszulo ismerost. Ott nem vacakoltak az anyakonyvezesnel.

B.

Szia Arizona!

Örülünk neked, Kicsi Mama, és a Kicsi Babádat is üdvözöljük:)

A gyerekorvos a következők miatt "kell":
- megállapítja, hogy Te, alulírott, itt és itt, ekkor és ekkor, saját bevallása szerint szülte ezt a gyermeket. A gyermek a vizsgálat alapján egészséges. Ez a papír az anyakönyvezéshez szükséges.
- leveszi a PKU-hoz a vért, amit be kell küldeni x időn belül. (Sajnos, a mi gy.orvosunk elég rosszul csinálta, nem fogadták el, így még egyszer le kellett venni, így másvalakit hívtunk ki, aki 10 másodperc alatt végzett, és elfogadták.)

A gyerekorvos "magától" nem jön ki sose, csak, ha kihívjátok. Nomost, az, akihez mi tartozunk, nem jött ki, mert elutasítja az otthonszülést. Így neki látott keresni a férjem, és a 3.-ik orvos, akit megkerestünk, kijött, megvizsgálta a babánkat, levette a PKU-hoz a vért, beadta a BCG-t, majd megkért, hogy 2hetente menjünk el a kötelező tanácsadásra, ahol mérés és megvizsgálás történt. Ennyi.

A védőnpőnket a rosszullét kerülgette, amikor közöltük, hogy lehet, hogy megpróbálunk intézeten kívül, szaksegítséggel szülni.
Aztán amikor megszülettünk itthon, és eljött, nem volt semmi gond, kedves volt, és aztán amikor látta, hoyg jól boldogulunk, nem is nagyon jött. Én az elejétől mindig, mindent vittem neki pontosan, időre, tiszteletben tartottam, amit kért, tehát jogosan megbízhatott bennem.

Tudtommal nem mindenki igényli a védőnői szolgálatot, és a gyerekorvos eljárása is függ attól, hogy éppen ki az illető.

Remélem, az adminisztráció mássága nem lesz riasztó számodra:) Ha bármi nem érthető, vagy segíthetünk, szólj, kérlek.

Arizona,
szia. Igen, úgy van, ahogy Márti írja. Mi nem is próbálkoztunk a körzeti gyerekorvossal (mert nem is bízom benne, tehát a beteg gyereket se hozzá viszem), hanem magándokit hívtunk. Minden gyerekemet háromszor látta doki, de jött volna gyakrabban is, ha kérem. (De mivel minden rendben volt, és ez így sem volt olcsó, hát nem hívtam gyakrabban.)
Nálunk a védőnő nem jött, mert nem szóltam neki, csak miután úgy egy hetes-10 naposak lettek. De BIZTOS jött volna, ha máskor nem, az ötödik naptól. Sztem akármennyire is elutasítjék az otthonszülés elvét, azér tnagyon jó nekik látni icipici babát, és egy vérbeli védődnő szívesen is látja őket.
(Nem felbújtani akarlak, de a BCG beadása 0-6 hetes kor között kell, hoyg történjen. Érdemes kivárni a 6 hetet, ha meg tudod beszélni a dokival. Akkorra alakul ki a baba első, kezdetleges kis immunrendszere. A PKU-t sem kell elsietni, mert ha még nem szopizik mennyiségeket, akkor nem fog értékelhető eredméynt adni és meg kell ismételni. Tehát inkább az 5.-6.- 7. napon, mint a 4.-en vegyék le.)
Jó babavárást nektek, áldott időszakot!

Arizona, nalunk is ugy volt, h a szules utan hivtunk egy gyerekdokit, akirol tudtuk, h kijon. Nem ert egyet az otthonszulessel, de jott, megnezte. Anyakonyvezeshez nem fogadtak el az altala irt papirt, de ez a 11. kerulet...
BCGt nem adta be, azt mondta raer. Ennek en orultem. Utolso pillanatig huztuk. PKUval kapcsolatban a tanfolyamon is elhangzik, h nem erdemes levenni addig, mig elotej van. Nem is feltetlenul kell orvos a levetelhez:)

Biobaba