Kiemelt témák

A konferenciáról:
www.blaguss-congress.hu
Szakdolgozóknak 8000, orvosoknak 10000 Ft, laikusoknak nem tudom. Minden nagy doki benne van.
Ildikó
Jelentkezési határidő: okt. 12.
Ildikó

Más: Engem mélyen felhábprít az a felhívás, amita sérült babák szüleit szeretné felkutatni és képviselni.
Mi a véleményetek?
Ildikó

Ez már a tipikus "feszítsd meg" szindróma, vagy "gyerekek, könyörgöm, akasszuk fel" szindróma.

Nem tudom miért nem elég az, amit amúgyis vizsgálnak most, egyszerre az ügyészség, az apeh stb...

Rita, Ildiko, köszi.

Bryophyllum - nekem is ajánlotta Ági, amikor állandóan görcsölt a hasam és használt is. De végül a lenkeis CalMag ital volt átütő, mert szinte azonnal megszüntette a görcsöket. Azóta is használom és a Bryophyllum-ot abbahagyhattam. Ha megszültem én is továbbadom, akinek kell.

Császármetszés - M. Odentről már volt szó ezen a topic-on. Nőgyógyász, valamikor a hetvenes években (!) kezdte a háborítatlan szülést lehetővé tenni anyáknak kórházi körülmények között. Amennyiben a munkáját és eredményeit, valamint a tanulmányait sikerült volna magáévá tennie a szakmának e röpke 30 év alatt, akkor az otthonszülésre talán nem is volna ma szükség.

Alátámasztott véleménye szerint a természetes oxytocin egyben szeretethormon, s mint ilyen hatással van a gyermek szeretetre való képességére és az anyai viselkedés kialakulására. Ehhez viszont kell a vajúdás és a szülés, valamint a szülés utáni rövid, de igen érzékeny időszak, kb. 1 óra, amit mindenképpen az anyával kell töltenie a babának. Érdekes, amikor arra keresi a választ, hogy miféle evolúciós előny származott egyes kultúrákban abból, hogy megzavarta a szülés menetét..... és milyen hátrányait szenvedjük ma az emberiség részeként. Hátborzongatóan gyakorlatias kísérletekből vonja le a következtetéseit....
Persze borzasztóan leegyszerűsítettem a dolgot, pedig a könyv is (A szeretet tudományosítása) elég kompakt.

Hú, Zsuzsi, ezt el kell olvasnom!

Na ezek a tanok azok, amik szerintem nagyon sokat ártanak a császáros anyáknak. Pont ahogy a tápszeres anyukákat bántják a szopis témák. Mert ebből kb az jön le, hogy a programcsaszival született baba, aki ráadásul nem anyukájával tölti élete első óráját, az már eleve valami nagy hátrányt szenvedett. És aztán a szerencsétlen anyuka, aki az esetek többségében nem úri passzióból választotta a csaszit, még furdalhatja a lelkiismerete, hogy ő még ezt sem volt képes megadni a babájának stb stb.
Lehet, hogy érdemes lenne elolvasnom, saját példámban az elsőnek, hüvelyi úton született fiam és a legkisebb, programcsaszival született leányom "szeretetre való képesség"-ét összehasonlítva, mert úgy elsőblikkre velük pont fordított a helyzet...

Oké, Ildi, mit lehet erre mondani?! Nem én írtam a könyvet, sőt még nem is olvastam, de attól, hogy a programcsaszis anyukáknak lelkiismeretfurdalásuk lehet a dologtól, attól még sokak által (pszichológusok, szülészek) vallott nézet, hogy a hüvelyi születés jobb a babának ("normál" esetben), mint ahogy a szoptatás is jobb, mint a tápszer.
Szerinetm Odent NEM a császáros anyukákat szándékozik "bántani", legyenek is akármilyen érzékenyek. Az orvosok és a szülés előtt álló anyák hozzáállásán kíván változtatni, akik saját kényelmük, jogi helyzetük védelme miatt végeznének császárt, ill. téves előítéletek miatt ("nem akarok szenvedni") kívánnak császárral szülni. Kizártnak tartom, hogy egy igen nagysúlyú, vagy harántfekvő, vagy beteg magzatnál Odent, vagy akárki kétségbe vonná a császár (akár program, akár életmentő) létjogosultságát.

Ildi!

Engem ugyan nem bánt - nincs összehasonlítási alapom!
Meg továbbra is úgy vagyok vele, hogy a fene bánja azt az első pár órát, a lényeg, hogy az azutániakat épen és egészségben együtt töltjük!

De persze én is tudom, hogy vannak, akiknél ez tényleg okoz utólagos lelkiismeretfurdallást, úgyhogy csak a természetes úton szülők olvassák el!

(Vagy lehet, hogy ezért mennek az agyamra néha a gyermekeim? )

Tóthzsu, azért bízz benne, hogy a pocaklakó is természetes úton érkezzen, mert ha ne adj'Isten mégis császár lesz, akkor is szeretni kell majd valahogy... (bocs)

Szia Ildi, van egy másik könyve is Michel Odent-nek, ami a Császármetszés címet viseli. Szerintem nem azért jó ilyesmit elolvasni, hogy az ember rosszul érezze magát, hanem hogy ha erre kerül a sor, mert abszolút indokolt, akkor tudni lehessen mik azok, amikre érdemes odafigyelni, esetleg külön kérni a kórházban. Az sem baj, ha tudod, hogy mi miért történik, ha netalán az orvosnak nincs ideje/kedve tájékoztatni.
És bár tény, hogy állatkísérleteknél egyértelműen igazolták, hogy a császármetszés ténye megváltoztatja az anyai viselkedést, azért szerintem az nagyon fontos, hogy az embereknél ez teljesen máshogy működik, hiszen egy örökbefogadott kisbabát is legalább annyira szeret az anyukája, mintha maga szülte volna.
Ráadásul az se mellékes szerintem, hogy ha a természetes szülés, vagy az "aranyóra" rajtunk kívül álló okok miatt meghiúsul, azért van még min. 30 évünk behozni a "lemaradást"
Ez viszont tényleg egy nagyon érdekes kérdés:
Tóthzsu írta:

�rdekes, amikor arra keresi a választ, hogy miféle evolúciós előny származott egyes kultúrákban abból, hogy megzavarta a szülés menetét..... és milyen hátrányait szenvedjük ma az emberiség részeként. Hátborzongatóan gyakorlatias kísérletekből vonja le a következtetéseit....

Odent könyveket érdekes elolvasni, nagyon izgalmas kísérletekre hivatkozik, amikből nagyon kreatívan és - szerintem - kissé nagyvonalúan von le (interdiszciplináris) összefüggéseket. (Szóval, Ildi, Neked tuti picit az agyadra fog menni )

Kötődés/szeretet témáról az maradt meg bennem legjobban, amiről Frigyes Juli mesélt a tanfolyam keddjén: igaz az összes állatkísérlet a bevésődésről, igaz az "bűvös" oxitocin+adrenalin telített első óra fontossága, de az ember már szerencsére annyira tudatos és kulturális lény, hogy ezeknek a "természetes" (oxitocinvezérelt) kapcsolódási pontoknak a kimaradása (vajúdás, első óra, szoptatás) nem tud akkora hátrányt okozni, ami szeretetben, törődésben ne volna behozható.

Kedvencem, hogy pl. közös étkezéskor is oxitocin ("szeretethormon") termelődik, míg magányosan táplálkozva nem. (most felrémlett előttem egy nagy, boldog menza )

Teljesen egyetértek Jad-el.
A barátnőm kisbabája császármetszéssel jött a világra (farfekvéses baba volt, kórházban született, hagyták vajúdni) és teljesen kétségbe volt esve a császár tényétől. Én értettem a kétségbeesését, de a félelmet, hogy "nem fogunk úgy kötődni", túlzásnak tartottam, pont azért, amit Jad írt. Nem lett semmi gond. A másik barátnőm is császárral szült, programozottan. Neki idegen volt a helyzet, amikor meglátta a kisbabáját, és időre volt szüksége. de mindkét kislány szeretetteljes családi légkörben él.

"Fene bánja az első pár órát"? Fura ezt olvasni, amikor már közhelynek számítanak a születés közbeni és körüli körülményeket vizsgáló tud. kutatások eredményei. Lehet, hogy megváltozna a véleményed, ha részt vennél egy születés-feldolgozó tréningen - nagyon jól felkészült terapeuták segítségével. Ma már nem csak szakembereknek szóló csoportokat is indítanak.
Persze, azt is elfogadom, hogy van, akinek ez nem fontos.

További szép napot mindenkinek!

"Kedvencem, hogy pl. közös étkezéskor is oxitocin ("szeretethormon") termelődik, míg magányosan táplálkozva nem."

igen, en annyira emlekszem koleszos korombol, h nem volt kedvem soha egyedul enni, es mindig evobuliba jartam az egyik baratnomhoz:)

tok jo, h itt meg visszatertek a dolgok a rendes kerekvagasba:)

Biobaba

kicsit durvulni látszik a hangnem...remélem tévedek.
Azt gondolom, hogy minden kijavítható, az elromlott mosógép, a torokgyulladás és még a kihűlni látszó hitvesi ágy is. Nem gondolnám, hogy annyira meghatározó, kijavíthatatlan, megszerelhetetlen és eleve elbabrált dolog egy császármetszés. És botorság is lenne minden rosszat ráhúzni, és leginkább pedig elmagyarázni azoknak, akik ilyen vagy olyan okból császáral szültek, hogy "nem baj, majd a születéstréningen elvarrod a szálakat!"
Voltam egyszer a Geréb Ágnesék által szervezett konferencián, ahol csak azt kértem, hogy nekem, aki kórházi környezetben hoztam világra a gyermekeimet, ne magyarázzák meg, hogy az mégsem volt jó és átélt, mert engem zavartak a kórházi környezettel. Merthogy nem is, de ha sokáig mondogatják valakinek, akkor el is hiszi, hogy az ő története nem volt egészen az, ami lehetett volna...
Annyiszor mondtam, hogy a világ tarka, mindenféle előfordul benne. Sok olyan kismamát láttam, akik szoptattak a szülőszobán, nem volt háborítatlan szülésük, de nem is volt rettenetes, és mégis lassabban alakult ki a babájukkal a kötődés, és vannak császárosok, akiknél eltéphetetlenül erős szálak alakulnak ki, mondhatni szerelem első látásra. Mindenfélék vagyunk. A legjobb, ha elfogadjuk a másikat és magunkat is, de szerintem ismétlem önmagamat.
Memme, voltál már születéstréningen? Én most megyek október közepén és nagyon kiváncsi vagyok rá.
Szeretettel

Jad, Rita,

Tökéletesen egyetértek.

Valóban, emberi lények vagyunk és épp az különböztet meg az állatoktól, hogy a tudatunk éppúgy szerepet játszanak, mint az ösztöneink.

És kösz, Memme, de nem hiszem, hogy születés-tréningre volna szükségem. Sosem készültem a császárra, mélységesen elítélem azt, aki kényelmi okokból választaná, még fájdalomcsillapítót sem kértem a vajúdás alatt, mert érezni akartam, együttműködni vele. Hittem, hogy meg tudom szülni, a lehető legtermészetesebben, amennyire egy kórházban lehet. Valószínűleg meg is tudtam volna, max. egy halott csecsemőt. Aztán amikor arra került a sor, az első pár órát kábán, az intenzíven töltöttem az altatás után - és fogalmam sem volt, hogy a gyerek túlélte-e. Nekem a gyerekem életét mentette meg a műtét, és nemhogy nem tudom feldolgozni, hanem hálát adok a sorsnak, hogy ott és úgy szültem, ahogy!

Azért nem érdemes nagyon ráhangolódni ezekre az elméletekre, mert tényleg bármelyikünkkel megtörténhet, ezt tényleg nem lehet előre látni.

Sziasztok,
én leginkább Eszterrel tudok egyetérteni. Igenis érdemes elolvasni, mert tudhatod mire számíts, figyelj oda, stb. Az információ sohasem hátrány.
Odent szerintem is lenyűgöző. Ő hosszú távra elgondolja a császáros szülést. Nincs határa a súlynak, fejkörfogatnak (Agy méretének). Milyen következményei lehetnek ennek? Milyen társadalom alakul ki ott, ahol az emberek vagy szintetikus szeretethormonnal, vagy teljesen anélkül születnek?
Merthogy kutatások bizonyítják, hogy a császárral született gyerekek között több lett kábítószerfogyasztó. De inkább olvassa el, akit érdekel, mert ő sokkal hitelesebb mint mi. Másodkézből kevésbé élményes.
Egyébként ha már itt tartunk szombaton Császárvárosok napja. Menjetek!! www.csaszarvarosok.hu
(Tudom, hogy már írtam, de mégis )
Ildikó

Húú, most visszaolvastam az előző hszemet és úgy néz ki, mintha megmosolyognám Odent-t a "nagy" gondolataiért.
Pedig fontos, hogy legyenek jó szakemberek , akik túllátnak szűkebb területekük határain és mernek új, merész összefüggésekre rámutatni. Mindig ilyenek vitték igazán előre az emberiség dolgait (márha létezik egyáltalán "előre" - bocs, visszatuszkolom a kisördögöt )

A császáros könyvét még nem olvastam, de nagyon izgi, amit Ilkamama írsz: a CSM ugye nyugati társadalmakra jellemző - ezek szerint a mi populációnk biológiailag szép lassan elkülönül a fejlődő országok tömegeitől a csmek arányának növekedésével?

erthogy kutatások bizonyítják, hogy a császárral született gyerekek között több lett kábítószerfogyasztó. De inkább olvassa el, akit érdekel, mert ő sokkal hitelesebb mint mi. Másodkézből kevésbé élményes

remélem, ezt jól esett most neked leírni

memme
"Fene bánja az első pár órát"? Fura ezt olvasni, amikor már közhelynek számítanak a születés közbeni és körüli körülményeket vizsgáló tud. kutatások eredményei. Lehet, hogy megváltozna a véleményed, ha részt vennél egy születés-feldolgozó tréningen - nagyon jól felkészült terapeuták segítségével. Ma már nem csak szakembereknek szóló csoportokat is indítanak.
Persze, azt is elfogadom, hogy van, akinek ez nem fontos.

Memme, mért szerinted az jobb lenne, ha bánná(m), hosszú ideig? Szerintem ez biza sokkal sokkal többet ártana a babának, mint az, hogy nem került az anyukája mellé az első órákban.
Szerintem minden császáros anyuka, ugyanúgy, mint a hüvelyi úton szültek, ugyanolyan arányban, fontosnak tartja az első órákban való együttlétet. Csak éppen semmi értelme annak, hogy azon siránkozzon, amire nem volt - nincs lehetősége.

Véleméynem szerint itt ugyanaz van, mint a csaszi utáni szoptatás körül. Egyszerűen nem azonos a minta anyag a csaszisok és a hüvelyi úton szültek között. Egy baba, aki úgy született hogy tényleg szükség volt az inkubátorra, eszközökre, hogy egyáltalán életben maradjon, nem ugyanolyan eséllyel indul, mint az a baba, aki -akár csaszival születetten is- de egészséges, érett újszülött. És persze a csaszis anyák mintája sem feltétlen azonos a hüvelyi úton szült anyákéval, lett légyen a méhen belüli lemaradás -mint csaszi ok- anyai okból (dohányzás pl), vagy éppen a gyógyszert szedő anya, betegségekkel rendelkező anya esete (gyógyszer mellékhatások a babára) stb.
Tehát ahhoz, hogy ezek az eredmények egzaktak legyenek, azonos populáción kell vizsgálni őket!


Akkor már sokkal több értelmét látnám annak, hogy küzdjünk azért, hogy csaszi után minél inkább közelítsenek a feltételek a hüvelyi szülés utánihoz, ill mindkét esetben az ideálishoz. Mert tkp nem elvi lehetetlenség akár műtét közben (!!) mellre tenni a babát, hallottam már ilyenről. Nyilván az együttmaradás meg pláne nem lenne kötelezően megoldhatatlan. Csak épp felvágott hassal mégannyira sem fog ugrálni az anyuka, méginkább kiszolgáltatott. És erre nem megoldás, hogy ezt elkerülendő válassza GÁ-t meg az otthoncsaszit....

Ilkamama

erthogy kutatások bizonyítják, hogy a császárral született gyerekek között több lett kábítószerfogyasztó.

Hol van megbízható forrás ezekről a kutatásokról?Mert engem igen nagyon érdekelne.... ?????

Kedves anyapóc, ehhez nem kell kutatásokat végezni, ez így van.

Ugyanis ha ezek a gyerekek nem császárral születtek volna, akkor biztosan nem fogyasztanának kábitószert, mert nagy valószinüséggel többségük nem is élne, mert nem született volna meg élve.

Ezek után ha meglátom ezt az Odent könyvet, én azonnal vágom a szemétbe.

Hát Lányok nem semmi amit írtok!
Most ez lesz a téma...Miért lenne bármivel is "rosszabb"egy császárral született baba!
Ugye nem gondoljátok komolyan,hogy ez így van???!!!!
Lehet,hogy Odentnek vannak jó gondolatai,sőt biztos,de minden mondatával egyetérteni és hasonulni nem szabad!


"ezeknek a "természetes" (oxitocinvezérelt) kapcsolódási pontoknak a kimaradása (vajúdás, első óra, szoptatás) nem tud akkora hátrányt okozni, ami szeretetben, törődésben ne volna behozható. "
Jad ez nagyon igaz!!!!!

Ezek szerint akkor az is igaz lehet,hogy akinél az első pár óra tökéletes,háborítatlan,de pár nap után beleesik a szülés utáni depresszióba,akkor az ő gyereke is"sérült"lesz?
Na kb. ez is annyira hozható össze egymással,mint a császáros babák nem "olyan" kötődése az anyához!

És még egy kérdés:Mi köze az otthon szülésnek ehhez a témához!?

Mert gondolom nem azért választjátok az otthon szülést,mert a feleslegesen(?) végzett császármetszést akarjátok elkerülni!
Hanem legfőképpen a háborítatlanság miatt!De,ha azt tanácsolja a bába,hogy irány a kórház,és ott csak a császár jön szóba,mint szülésbefejező beavatkozás,akkor nálatok is az a fontos,hogy mindketten életben maradjatok,és ne legyen semmi komplikáció!Nem Odent sorai fog a szemetek előtt lebegni!
Vagy rosszul gondolom?

Timi

Szerintem nem annyira nyero Odentrol ugy irogatni, h nem mindenki tudja, h pontosan mirol is van szo. Ha csaszarozni kell, akkor Odent sem odzkodik tole. Es az otthonszulo sem fog feltehetoleg, ha tenyleg az kell. Itt most inkabb arrol van szo, h kicsit magas a csaszarozasok szama. Pl epp nemreg egy ismerosomet amiatt csaszaroztak, mert 5-os a szemuvege. Nemetorszagban ilyenrol nem is hallottak meg a korhazakban, h emiatt csaszarozni kene. Itt meg en mar tobbszor is hallottam.

Szoval ha Odentrol es a csaszarozasrol irott dolgairol akarunk erdemben ertekezni, akkor annak csak akkor van ertelme, ha el lett olvasva...

Biobaba

Szem és császár:
felelős orvos szemüveges anya esetében szemészeti vizsgálatot ír elő a terhesség során. Ezen vizsgálatnál a szemészorvos megvizsgálja, hogy a szülés alatti hatások (nyomás közbeni erőlködés) mennyire veszélyeztetik a szemet. Most nem akarok hazudni, ha jól rémlik, tán retinaleválás következhet be tőle, de lehet, hogy vmi egész más.
Ha Németo-ban szemészeti alapú császár mint olyan nem is ismeretes (kétlem), akkor az elég ciki.
Mintahogy az sem helyes, hogy pusztán a szemüveg dioptria száma alapján eldönthető legyen vkiről, hogy kockáztatható-e a szeme szempontjából a hüvelyi szülés. (valahogy azért a nagyobb dioptria növeli a kockázatot, ez önmagában igaz)

(történetesen én ilyen szemészeti vizsgálaton is jártam, 4-es dioptriával)

Sziasztok!

Sajnálom, ha épp én indítottam el a hangnem durvulását. Vagy rosszul értettem valamit vagy nem voltam elég pontos. Vagy mindkettő.

Egyszerűen csak sok volt nekem az a mondat, hogy "fene bánja az első órákat" különösen a hozzászólás utolsó mondatával együtt, még akkor is, ha az iróniát is beleszámoltam.
Az "első pár órán" én a sima szülés pár óráját is értettem egyébként, ez tévedés volt.

Nem hiszem, hogy életünk, lelkünk problémái kizárólag a születésünk körülményeire vezethetők vissza, de nagyon nagynak tartom a jelentőségét annak az "első pár órának".

Azt gondoltam, hogy a két felhozott példa illusztrálja, hogy mennyire nem hiszek a császáros szülések általános, sommás megítélésében és abban sem, hogy minden elveszett, ha valaki úgy jön világra. Épp erről próbáltam győzködni a műtét előtt álló kétségbeesett barátnőmet, aki túlságosan betű szerint vette az elméleteket, nem gondolva arra, hogy ezer más dolog van még, amitől ő jó anya lesz, a kisbabája pedig egészséges lelkű.

Rita,
nem hiszek a születéstréning mindenhatóságában sem, de szerintem közelebb vihet dolgokhoz - persze nem egy csapásra és nem egyből a tudat szintjén. Mint ahogy nem lehet a szülésre sem úgy felkészülni, mint egy házi feladatra.

Kérdezted, hogy voltam-e tréningen. Még nem, dillemmáztam egész nyáron hogy mit csináljak, szülés után, szülés előtt vagyok (másfél éven belül, persze ki tudja, lehet, hog yépp ezért lett volna jó) ezekkel teli a lelkem, a kislányom születéséről is kell még beszélnünk azokkal, akik ott voltak, jönnek elő a dolgok. De mindenképpen szeretném, kíváncsi vagyok. (Egyébként inkább praktikus oka van, hogy nem most mentem: óriási a pocakom, már négy-öt hónaposan is olyan voltam, mint más 7-8 hónaposan -de csak akkor tudtam meg, hogy már laikusoknak is indítanak- és egyszerűen bizonyos testhelyzetek már nagyon nehezemre esnek. Biztos befolyásolna.)

Pildi, sajnálom, hogy az jött le neked, hogy úgy gondolom, a császárral szülteknek bánniuk kellene bármit is. Kivéve természetesen, ha valaki direkt ezt a módot választja, holott természetesen is szülhetne. És kivéve azt, amikor indokolatlanul végeznek rajtuk császármetszést, ez viszont nem az ő hibájuk.


És ráadásul mindenki másképp dolgozza fel. Van aki nem is éli meg problémaként. A kórházban egy anyuka KÉRTE a császármetszést (elmesélése szerint nem akart vajúdni), vígan szoptatott. A kérdésre érzékenyebb barátnőm nem nagyon volt kíváncsi a szülésemre, nem is igen meséltem neki róla. A másik már több soron végigmondatta velem.

Elnézést, hogy sok voltam és főleg, ha durva.

További szép napot mindenkinek!

Csak biobabához tudok csatlakozni.
El kell olvasni, aztán van miről beszélni. A hivatkozott tanulmányt is megtaláljátok az említett könyvben. Nem a kisujjamból szoptam, és Odent sem. Nem tudom ennek mi köze lehet ahhoz, hogy nekem jól esik-e bármit is ide írni. Lehet, hogy valakinek fáj az igazság, de az attól még igaz. Valamint azt is megjegyezném, az, hogy több a kábítószeres gyerek a császárosok között, nem azt jelenti, hogy mindenki az. Az, hogy több a szoptatási probléma a császárosok között, nem azt jelenti, higy senki nem szoptat, aki császárral szült. (gyengébbeknek, ha nagyon muszály)
Ha nem a direkt félreértésen turbóztatnátok az agyatokat, talán esély lenne egy kicsit tájékozottabnak lenni, nem tőlem, vagy bárki mástól itt a fórumon, hanem hiteles emberektől, pl. egy nagy tudású sebész-szülész-nőgyógyásztól, akit úgy hívnak Michel Odent.

Fáj az igazság... na, ez nagyon szép volt.

Figyelj. Válasszunk ki 10 tulajdonságot és képességet. Aztán nézzük meg a hüvelyi úton valamint a császárral szülteket, milyen köztük a vizsgálatok tekintetében az arány.
Nyilván látni fogjuk, hogy pl. több a császárosok között a kékszemú, a balkezesek többsége pedig hüvelyi úton született.

Aki ezekből messzemenő következtetéseket von le, az megérdemli Meg az is, aki ezeket beveszi.

Megjegyzem, a muszáj nem muszály, de ez nem a témához tartozik, mindössze bántja a szemem. Biztos a hüvelyi úton születettek kevéssé tudnak helyesen írni

Kiegészítésként: engem nem bánt, ha bárki bármit is feltételez arról, milyen szöööörnyűűű lehet császárral szülni és születni; nem a születés módja határozza meg a gyerekem hátralévő életét.

Viszont vannak, akiknek ez komoly krízist okoz(ott), számukra az ilyen mondatok, miszerint több a kábszeres a császárosok között, igenis romboló hatásúaknak bizonyulhatnak. Semmi értelme ilyen kijelentésekkel még több terhet tenni rájuk.

Jamina, Eszterlánc: :D:D

Memme, nem voltál durva egyátalán. Csak szerintem sokakat bánt ez a magabiztos lekezelő hangnem, hogy "nem baj, majd egy szüléstréningen feldolgozod... " Könyörgöm, mit???? Nem hiszem, hogy volna épeszű ember, aki viitatná, hogy minél hamarabb együtt van a mama és a baba, az a jó mindenkinek. Ehhez nem kell szüléstréning, hogy ez legyen a véleményem, képzeld, erre magamtól is rájöttem volna. De ha már úgy esett, ahogy esett, akkor nem fogom magam gyötörni egész életemben azon, hogy kimaradt az első pár óra. Egyszerűen azért mert NEM VOLT VÁLASZTÁSOM...

Igen, ironikus voltam, természetesen mindenkinek azt kívánom, h egészséges gyereke szülessen, és lehetőleg úgy ahogy szeretné, csak bosszant az a magabiztosság, ahogy egyesek kezelik ezt a kérdést, és úgy tesznek, mintha ez velük nem történhetne meg.
Persze előtte még én is így gondoltam...

Hopp, biztos eltévedtem. Megyek is tovább.

sziasztok

Én hüvelyi uton szültem, de megbeszéltem a dokimmal, elötte, hogy rá bizom a döntést. A baba érdekeit vegye figyelembe. Ha császár kell hát legyen császár. Én tudom magamról, hogy jó anyja vagyok a gyerekemnek igyis ugyis. Az ő biztonsága mindenek előtt.
Ezért itélem el az otthonszülést is mert úgy gondolom, hogy bármikor szükség lehet császárra és senkinek sem lehet az otthonába műtőt telepiteni se most se később. És néha 10 perc is számit hogy oxigénhiányos lesz a gyerek vagy nem. Hiába áll a ház előtt a mentő az mégsem olyan mintha a kórházon belül van futás mert vérzik az anya vagy a gyerek szívhangja drasztikusan csökken.
Szóval szerintem hülyeség analizálni hogy hogy jobb szülni. A lényeg gyermekeink egészsége és biztonsága és a magunké is.

Lini

MOndjuk engem érdekelne az is, hogy miféle kutatások voltak ezek a császármetszéssel, bementek egy detoxba, és megkérdezték az összes bennfekvőt, hogy kezicsókolom, császárral tetszett születni? vagy hogyan?

Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy fogalmam nincsen miről is szólhat ez a könyv, amit M. Odent írt. El tudom képzelni. Sőt, azt is fel tudom fogni, hogy sajna egyre elkorcsosultabb világban élünk, és sok teljesen felesleges orvosi beavatkozás van a szüléseknél.

(És minden másban, hadd tegyem hozzá, pl hogy egy egyszerű példát említsek: az abtibiotikumok. Valamikor a 70-es években, illetve már előtte is lett az a divat, hogy akármilyen megfázással ment az ember orvoshoz, azonnal írták neki a Maripent. KÖvetkezmény: egyre több antibiotikumra egyszerűen nem reagál a bacilus. Az én időmben megfázásra az volt a gyógyszer, hogy a gyereket az anyja ágybaparancsolta, sok citromos tea, piskóta, befőtt, gyenge húsleves - kímélő diéta - lázat nem csillapítani csak akkor ha magától napok óta nem megy lejjebb avagy nagyon magas - a láz kiégeti a bacilusokat - egy napot LÁZTALANUL feküdni, és csak azután felkelni. Nem is volt soha semmi szövődméyn. Én 14 éves koromig egyzser kaptam penicilint injekcióban : amikor 6 évesen a kanyaró szövődményeként tüdőgyulladásom lett. 14 éves koromban meg azért, mert novemberben a szabad téri uszodába hordtak minket úszni, és vesemedence gyulladást kaptam 4 keresztes gennyes vizelettel.)

DE azt is tudomásul kell venni, hogy ez van, ez a XXI. század a maga minden áldásával és átkával, nem lehet egyszercsak hipphopp visszamenni a XVIII- XIX. századba , mert akkor még működtek dolgok...

Emiatt kapok rohamot minidg, amikor ilyen meggyőződéssel írnak az anyukák valamit, számomra nyilvánvalóan marhaságokról.

Pildi,

1998-ban még engedélyt kellett kérnem a -6-os szemem miatt hüvelyi szülésre, 3 évvel később már idehaza is tudták azt, amit Németországban: nem veszélyes a szülés a szemnek. Akkor ezt mondták........

A mi kisvárosunk kórházában nagyon sok anyukát a magas dioptria miatt alapból császároztak, szerintem teljesen fölöslegesen. (Nekem szerencsém volt a szemész dokival, mert vele lehetett értelmesen beszélni. )


Más.

Érdeklődve olvasom a császáros témát... s nem értem az indulatokat.

Véleményem szerint, igenis van különbség mindenféle téren a normál szülés és császár között. Nem véletlenül kutatják régóta.
Viszont az általánosságban kimutatható tendenciákat (amelyek a császármetszés hátrányait, illetve babára gyakorolt hátrányos hatásait mutatja) nem szabad sértésnek venni!! A császár mindenféle anyai-babai hátránya kiküszöbölhető, s érvényét veszti, ha a család szerető........ Önmagában ezek nem számítanak, ha anya-baba egészséges, s mindenki örül, jól van, stb... Ugyanakkor viszont el kell ismerni, a hüvelyi szülés a természetes, s normális esetben mindenkinek sokkal előnyösebb.
A császármetszés nagyszerű orvosi lehetőség, de sajnos túlontúl gyakran következik be idehaza, indokolatlanul. Csakis életementő esetben tudok vele egyetérteni, akkor viszont örülni lehet neki.

A "nyomatós" dokik nem vállalnak 5-6 dioptriás kismamát, csak császárra. A szomszédunk szült így császárral mindkétszer, egy enyhébb fájása sem volt. Meg hát epidurálban sem lehet tolófájást érezni, így csak parancsra lehet nyomni, az meg tényleg "szembevérzős" nyomás lesz, ez van.
(Persze ez megint azért van, mert a dokik tényleg nem nagyon látnak szülést a maga menetében)

hír a bbc-n

Én szem és szülés ügyében csak a saját tapasztalataimat tudom megírni. Nekem -7,75-ös szemüvegem volt, amíg kb 10 évvel ezelőtt rászántam magam a lézeres szemműtétre.Ugyan jól látok, de ettől még maga a szem rövidlátó maradt, tehát ugyanúgy a kockázati csoprtba tartozom elvileg. Én megkérdeztem választott orvost, bábát és szemészt (azt aki anno operálta, tehát ismeri a szemem) a kérésről és mindhárman azt mondták, hogy "nem a szememmel szülök", vagyis ha nem irányítottan kell nyomni, akkor a kitolási szaknál ahogy éreztem az összehúzódások szinte maguktól préselik ki a babát. Ezért számomra nem is nagyon értelmezhető, amikor azt meséli valaki, hogy az orvos mondta mikor kell nyomni.. Nekem nem úgy tűnt, hogy ez egy kívülről irányítható folyamat, persze nyilván más, ha mint Livi írja epidurál vagy más miatt nem érezhető mikor van kontrakció..
És a szemem köszöni jól van

Szilvi...

A születéstréningről még csak annyit: én elsősorban a magam szempontjából szeretnék részt venni egyen. Nem egy afféle "rendbehozó" eljárásnak tekintem. Hanem valaminek, amit ha idő és befelé fordulás segítségével átengedek magamon, segít felszínre hozni dolgokat. Nem biztos, hogy egyből szavakkal megfogalmazhatóakat, vagy tudtatosakat.
De azért hoztam szóba, mert ha saját magunk megélünk ilyesmit, esetleg nyitottabbak leszünk arra, hogy milyen fontosak a születés körülményei.

Egyébként igen, bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy császármetszéssel kell világra hoznia a babáját. Én is. De azt is tudom, hogy megviselne és félnék előtte, ezt nem tudnám magam előtt leplezni, még akkor sem, ha tudnám, hogy nincs választásom, és minden kompenzálható, attól még jóban leszünk a kisbabámmal és nem sérül a pszichéje stb. Bestresszelnék, és nem azért, mert presztízskérdést csinálnék belőle, hogy szülök, vagy nem. Hanem - bocs a személyességért - pl. azért is, mert számomra az első szülés előtti szorongás semmi ahhoz képest, amit a műtéttől mint olyantól való félelem vált ki belőlem. Ez zsigeri. Az már tapasztalatból adódó félelem, amit a császármetszéses szobatársamion látottak váltottak ki és másoktól is hallottam (az érzéstelenítés múló hatása, mellékhatása, a fájó seb stb.), persze ezek adott esetben szülőknél is vannak, ha kér EDÁ-t, vagy jól megvágták a gátját, ez utóbbiak viszont el is kerülhetőek.
Világos, a félelmeim, a magam szempontja huszadrangú lenne ahhoz képest, hogy az egészségünk - vagy akár az életünk - érdekében forog kockán. De hát ezt tudom magamról. Akkor is tudtam, mielőtt bármit olvastam volna Gaskintől vagy Odenttől és az is befolyásolt volna. De amikor elolvastam, igenis azt gondoltam, hogy nem árt, ha tud ilyenekről az ember, persze a megfelelő módon kezelve ezeket.


Bocs, ha kissé körülményesen fejeztem ki magam.
További szép napot mindenkinek!

Nekem -1-es, szoval annyira nem veszes, nem is hasznalok szemuveget. Roviden osszefoglalva: elso szulesnel allandoan hajtogattak a dokik, h nyomjak, nyomjak... De a gyerek ezekre csak nem akart kijonni. Ellenben amikor volt egy olyan, h nem is mondtak, h nyomjak, ereztem, h most kell. Arra jott ki a gyerek. De a folosleges nyomasoktol beverzett a szemem. Itthon, szules kozben senki nem zargatott azzal, h nyomjak. Tudtak, h tudom, mikor kell... A szememnek semmi baja nem lett. A tobbi testajekomrol nem is beszelve... Az elso szulesem ota nem tudok huzamosabban ulni, mert piszokul faj:( Igaz, baratnom azt mondta, en voltam az egyetlen, aki a szuloszobakbol a sajat laban jott ki. De ugy neztem ki, mint egy zombie.

Epiduralban is volt reszem, bar nem szulesnel. Eleg volt egy eletre:(

Biobaba

Azért csak elmondom, hogy epidurál és epidurál között is különbség van, és az megint egy ltalnosítás, hogy epidurálban nem lehet nyomni, mert nem érezni a tolófájásokat illetve az általatok említett kiürítő reflexet. Nohát van olyan orvos, aki olyan epidurált csinál, hogy csak tompítja és elviselhetővé teszi az összehúzódásokat és a medencefenék izmainak érzetét nem nyomja el és így az asszony minden külön felszólítás nélkül tud nyomni. Az EDA ellenére is.
Azt gondolom, hogy több száz szülés után, amiben volt néhány, nem sok epidurál, ezt tudom mondani. Az általánosításoktól azért tartanám magam távol, mert minde, ez is nagyon színes, bár igaz, hogy edá-ban tényleg több a nyomatós, bőven elérzéstelenedett szülés.
Egyébként nem szeretek edá-s szüléseket kísérni, de tudomásul veszem, hogy az asszony mellé hívtak, szolgálni őt és nem kioktatni.
Szeretettel

Sziasztok Lányok!

Már egy ideje olvasgatlak titeket, ha időm engedi. Röviden szeretném a véleményemet leírni.
Én is császármetszéssel szültem, terhességi toxémia miatt, a 39.héten. Mivel sürgösségi volt a műtét, (a rossz ctg és a gyerek megszületése között mindösszesen 35 perc telt el....), így nem vajúdtam előtte, teljesen zárt volt a méhszájam, a szülésnek semmi de semmi jelét sem éreztem, amiket hallani és olvasni (bár őszintén , akkor csak erre nem gondoltam, csak azt akartam, minnél előbb kint legyen, és megszűnjön az életét fenyegető vészhelyzet...).
Megszületett, még időben, 10/10 apgar értékkel. Én őrzőbe kerültem.
Ezek után következik, ami miatt tulképpen ezt ide leírom.
A gyerekemet egyből megkaptam (még a műtőben rámhelyezték), majd miután feltoltak az őrzőbe, 30 perc múlva megérkezett a férjem, hozta a kisbabánkat. Ott lehettek velem egészen estig, mind a ketten! Mikor felértek, rá 20 perce megérkezett egy csecsemősnővér, aki segített a mellrehelyezésben. Kissé nyögve, de sikerült- a kezdeti nehézségeket inkább a befelé fordulő mellbimbóm okozta, mintsem a császármetszés. Ezek után többször próbálkoztunk a mellrehelyezéssel már csak hármasban, a férjemmel, ő segített, én ugye nem emelhettem fel a fejem (24 órás tűvel szúrtak, így 24 óráig nem kelhettem fel, és foroghattam--de ennek ellenére a gyerek ott volt velem,és ivott az előtejből.!!!)
Ráadásul, nem az ún. bababarát kórházban szültem, hanem a sokak szerint lepukkant Schöpf Méreiben. És senkinek (az orvosom kivételével -- nem adtam pénzt! SEm csecsemősnek, sem nővérnek.
Másnap lekerültem a gyerekágyas osztályra, ahol már felkelhettem, és egész nap ott volt velem a baba. (és persze a férjem, aki segített a szoptatásban, mert a sebfájdalom miatt egyedül tényleg nem ment volna.
Harmadnapra úgy beindult a tejem, hogy túlzás nélkül állítom, a bokámon folyott. A velem szemben lévő ágyon, természetes úton , (velem egy napon, 1,5 órával korábban szült kismamának a gyermeke ott ordított a cicijén, mert egy fia tej sem jött. Az enyém meg nem győzte...
Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy term. szülés után nehezebb, ne értsteke félre..Hanem inkább azt, hogy a császármetszés nem feltétlen jelent hátrányos indulást! Valaki már itt hasonlókat fogalmazott meg, hogy annyi sok ilyen irodalom van, amit mi kismamák olvasunk, ...császár után nincs tej, nehezebb, elapad, stb....- hogy sokan már eleve feladják, erre programozzák magukat, ezen stresszelik magukat. HÁt ezeknek a kismamáknak üzenem, meg akik ilyen hülyeségekkel tömik, elmélyítve a szorongást az esetlegesen elkerülhetetlen mütétttől: Igenis lehetséges , csak úgy kell hozzáálni, és nem szabad rajta már előre idegeskedni.
És hozzáteszem, 6 hónapos korig kizárólag anyatejen élt, és utánna még 1 éves és 2 hós koráig szoptattam.
És függetlenül attól, hogy nem természetes úton született, egy maximálisan kiegyensúlyozott kislány, (8 hetes kora óta átaludja az éjszakát), idáig 1x volt csak beteg, antibiotikumot még hírból sem ismeri, és még sorolhatnám. Jóindulatú, melegszívű (ez csak azért kívánkozott most ki, mert van egy kis barátunk, aki vele egykorú, és irigy, verekedős kisfiú..) kislány.
Ezzel azt szeretném leírni, hogy szerintem a megszületés körülményein kívül ( császár -sima-gyertyafényes-otthoni-kh-i., stb....) vannak olyan körülmények, amik sokkal nyomósabbak egy emberi életben, sokkal inkább alakítják a személyiségünket, a sorsunkat. Hogy egészen érthető legyek: Hiába születik valaki term. úton, esetleg otthon gyertyafénynél, ha a szülei pl 2 éves korában elválnak, vagy meghalnak, vagy eladósodnak, vagy 1 évesen bevágják a bölcsibe a karrier miatt, stb...........és még folytathatnám vég nélkül. És szerintem pont ezért volt teljesen parttalan ez a vita, amit fentebb folytattatok a szerencsétlen eset kapcsán. Én rugalmas vagyok, elfogadom, hogy van aki otthon szül, bár én nem tenném az előzményem miatt, de sosem próbálnék senkit meggyőzni, elfogadom a más hozzáálást. Az viszont nem tetszik, hogy sok helyen a császáros kismamákkal úgy bánnak, mint az utolsó......., és totál leírják őket. Pont amiatt, mert az, hogy valaki milyen szülő lesz, és mennyire nevel Embert abból a kicsi lényből, nem azon múlik alapvetően, hogy hogyan születik meg, hanem jóval inkább abból, ami utánna következik, a gyermekévek hosszú sora alatt, hogy mennyire neveli jó embernek, felelősségteljesenek, nagylelkűnek, hogy tanítjuk meg a konfliktusok kezelését, stb..........
NO ennyi, bocs, ha hosszú voltam!

Kedves kipkopp,
maximálisan egyetértek minden soroddal.

És most hadd idézzek GÁ.-től: az agyban dől el minden. Ha te úgy állsz hozzá, hogy mindegy, hogy császár mindegy hogy hüvelyi, csak a gyerekednek jó legyen, akkor nem kell utána semmi születés utáni pszichológiai kezelés, te ott vagy a helyeden, azaz az anya helyén.

(A lányom is a S-M: -ben szült, igaz még az átalakítás előtt 2004-ben. Neki az orvosa - miatta szült ott - eleve megmondta, hogy úgy vállalja a szülést, hogy ez egy konzervatív kórház , itt automatice van beöntés, borotválás, gátmetszés, és eda sincsen, mert az aki ezt csinálja vagy benn van vagy nincsen, éjszaka biztosan nincsen benn. És mégsem csináltak nála semmi mesterségeset, hagyták vajúdni amíg bírta, 4 ujjnyi méhszájjal ment be megvizsgáltatni magát a szülésznővel, rögtön ott is fogták a szülőszobában (férjestül) - ahol nem volt semmi a szülőágyon kívül, igaz volt egy bordásfal, de előtt egy jégszekrény állt - viszont a szülésznő a meleg zuhany alá állította, tartotta benne a lelket, az orvosa azonnal bejött amikor megkapta az értesítést, hogy 4 ujjnyi a méhszáj... az egész család, ott állt a szülőszoba előtt egész éjszaka, onnan tudom, mert sokunknak volt fontos ez a kicsi unoka... mindent hallottunk, azonnal tudtuk mi van... - ha azóta fizetős lett, és még azt is megteszik, hogy anyabarátok is lettek, akkor ez a legszupibb kórház szerintem, mert akkora szakmai háttér van mögötte, amit egy kórház sem tud produkálni, különösen a PIC, a gyerekgyógyászat és a koraszülöttellátás terén...)

Eszterlánc:
Azóta bezárnták... de ez már végképp más téma! :(:(

z SZDSZ-es egészségügyi miniszter még márciusban szüntette meg az államilag finanszírozott ellátást a több mint száz éves Schöpf-Merei kórházban. A fővárosi MSZP-SZDSZ koalíció szerint azonban az intézmény szakmai elismertségére való tekintettel mégis indokolt lehetőséget adni arra, hogy piaci alapon folytathassák a gyógyítást a Schöpf-Mereiben.

Forrás:HirTv

Most értékesítik, hogy pontos legyek.

Rita: tudtommal ez kizárólag a gyógyszer aktuális koncentrációjától függ, nem EDA és EDA közötti különbség.

Pöttyös Panni, én is ezt írtam vagy nem?
Tudom, hogy azóta fizetős lett, még a honlapjukat is megnéztem, meg a S-M. topicokat is...

Ha isten úgy adja, és lenne még egy unokám - ez bizonys körülméynek miatt azt hiszem nem teljesül, mert csak, magánügy - akkor én biztos, hoyg ujra rábeszélnm a lányomat, hogy ott szüljön, de azt hiszem nem is kéne rábeszélni...

Eszterlánc: tényleg félreértettem...
Mindenesetre szomorú, hogy épp egy ilyen hírű kórház jövője bizonytalan.

Panni, nem bzonytalan!
Ez az a kórház, amelyik tudja hogy jó, tudja hogy mit tud nyujtani, és vállalták ezt is , hogy akár fizetősen is megmaradnak. Az áraik nagyjából a középmezőnyt jelentik, 130 ezer körüli a szülés, az előző vizsgálatok ingyen vannak, ezzel szemben nincse hálapénz (vagy van??? erre kiváncsi lennék...) ? ellenberger most kezdik az anyukák seggét kinyalni a hozáállásban... ez a jövő.

Sziasztok!
Nekem friss ,hiteles infóim vannak Schöpfi ügyben. 150.e lett a szülés, de sajnos... hálapénz maradt... Legalábbis az én dokimnál, plusz még néhánynál akiről informálódtam biztos. Én egyebekben sohasem sajnáltam a pénzt az orvosoktól- tudom, ez most sokaknak megbotránkoztató, pedig, nem vagyunk gazdagok.. MIndig azt szoktam mondani erre, hogy az én szakmámban (jogi egyetemet végeztem, ügyvédjelöltként dolgoztam Bp-en.) soha senki sem firtatta, vagy tartotta pofátlanságnak-de legalábbis sosem volt vele tele a sajtó,--hogy bármelyik ügyvéd- egy sima adásvételi szerződésért (amit nem is ő, hanem az éhbérért tartott jelöltje v. titkárnője gyárt le..) elkér 1 --- 1,5 %-ot. Lehet számolni!! Ez egy átlagos lakásnál, ami ma már nem igen van 10 milla alatt, 100.000- 150.000.-FT. És ezért mennyit dolgozik? Ha lelkiismeretes, kb 10 percet (átgépeli a gépében lévő szerződés személyes adatait, , ha nem , akkor még annyit sem.) Felelőssége: Ha jogszabály szerint jár el, akkor semmi, Durva esetben max. anyagi, de ez már bűncselekmény. Ha megnézi a tul lapot, a személyit, akkor semmi!! Így keresnek 10 perc alatt 100.000.-forintot. Én naponta 2-3 ilyet vezettem le Bp-en, a főnököm csak aláírni jött be,.És ezt sokszor úgy, hogy fiatalok, éppen a vételár 3/4-ét hitelből fedezik, stb.... De hiába, ennél olcsóbbat nem igen találni!É s itt nincs alternatíva, mint a szülésben, hogy majd szülök ügyeletes orvosnál. Ügyvédkényszer van ingatlan adásvételnél, cégalapításnál stb,,.
Szóval a lényeg: Az én szakmámban (amit bevallom, nem kedvelek) az dívik,néhány perces bagatell munkáért százezereket tesznek zsebre. És itt nincsen szó emberéletről. Kisbabáról. Egészségről, tehát a legfontosabb dolgokról. Csak cégről, ingatlanról, kártérítésről stb.. Iszonyú pofátlanul elkérik a díjat, betegre keresik magukat. Nekem ettől spec. forgott a gyomrom. Ettől még sem hangos soha a sajtó. Pedig gondoljunk már bele! És még hány ilyen szakma van!
EGy orvos ma Mo-on , ha szakorovs kb netto 130.000-at visz haza, de lehet, hogy ezzel túllőtem a valós helyzeten, és még ennyit sem. Ez több mint vicc. Én éppen ezért soha nem sajnáltam tőlük, -bár az szomorú, hogy ezzel gyakorlatilag az állam feladatát vállalja át a beteg- mert nyilván , ha megfizetnék az orvosokat, akkor nem lenne szükség hálapénzre.
Visszakanyarodva, mivel a híres ügyvédeknél csak minimálbérrel voltam bejelntve , ezért a gyed katasztrof, a gyes meg ugye szintén kevés, így mi nem tudjuk másodjára bevállalni.a Schöpfit-, így hogy fizetős lett... Jelenleg ugyanis 15 hetes állapotos vagyok, így hosszas mérlegelés után sajnos kénytelenek voltunk a kórház és orvos váltás mellett dönteni. Nagyon sajnálom!
De remélem, talpon marad, és majd egyszer a harmadikat ott tudom megszülni....

Sziasztok!
Nekem friss ,hiteles infóim vannak Schöpfi ügyben. 150.e lett a szülés, de sajnos... hálapénz maradt... Legalábbis az én dokimnál, plusz még néhánynál akiről informálódtam biztos. Én egyebekben sohasem sajnáltam a pénzt az orvosoktól- tudom, ez most sokaknak megbotránkoztató, pedig, nem vagyunk gazdagok.. MIndig azt szoktam mondani erre, hogy az én szakmámban (jogi egyetemet végeztem, ügyvédjelöltként dolgoztam Bp-en.) soha senki sem firtatta, vagy tartotta pofátlanságnak-de legalábbis sosem volt vele tele a sajtó,--hogy bármelyik ügyvéd- egy sima adásvételi szerződésért (amit nem is ő, hanem az éhbérért tartott jelöltje v. titkárnője gyárt le..) elkér 1 --- 1,5 %-ot. Lehet számolni!! Ez egy átlagos lakásnál, ami ma már nem igen van 10 milla alatt, 100.000- 150.000.-FT. És ezért mennyit dolgozik? Ha lelkiismeretes, kb 10 percet (átgépeli a gépében lévő szerződés személyes adatait, , ha nem , akkor még annyit sem.) Felelőssége: Ha jogszabály szerint jár el, akkor semmi, Durva esetben max. anyagi, de ez már bűncselekmény. Ha megnézi a tul lapot, a személyit, akkor semmi!! Így keresnek 10 perc alatt 100.000.-forintot. Én naponta 2-3 ilyet vezettem le Bp-en, a főnököm csak aláírni jött be,.És ezt sokszor úgy, hogy fiatalok, éppen a vételár 3/4-ét hitelből fedezik, stb.... De hiába, ennél olcsóbbat nem igen találni!É s itt nincs alternatíva, mint a szülésben, hogy majd szülök ügyeletes orvosnál. Ügyvédkényszer van ingatlan adásvételnél, cégalapításnál stb,,.
Szóval a lényeg: Az én szakmámban (amit bevallom, nem kedvelek) az dívik,néhány perces bagatell munkáért százezereket tesznek zsebre. És itt nincsen szó emberéletről. Kisbabáról. Egészségről, tehát a legfontosabb dolgokról. Csak cégről, ingatlanról, kártérítésről stb.. Iszonyú pofátlanul elkérik a díjat, betegre keresik magukat. Nekem ettől spec. forgott a gyomrom. Ettől még sem hangos soha a sajtó. Pedig gondoljunk már bele! És még hány ilyen szakma van!
EGy orvos ma Mo-on , ha szakorovs kb netto 130.000-at visz haza, de lehet, hogy ezzel túllőtem a valós helyzeten, és még ennyit sem. Ez több mint vicc. Én éppen ezért soha nem sajnáltam tőlük, -bár az szomorú, hogy ezzel gyakorlatilag az állam feladatát vállalja át a beteg- mert nyilván , ha megfizetnék az orvosokat, akkor nem lenne szükség hálapénzre.
Visszakanyarodva, mivel a híres ügyvédeknél csak minimálbérrel voltam bejelntve , ezért a gyed katasztrof, a gyes meg ugye szintén kevés, így mi nem tudjuk másodjára bevállalni.a Schöpfit-, így hogy fizetős lett... Jelenleg ugyanis 15 hetes állapotos vagyok, így hosszas mérlegelés után sajnos kénytelenek voltunk a kórház és orvos váltás mellett dönteni. Nagyon sajnálom!
De remélem, talpon marad, és majd egyszer a harmadikat ott tudom megszülni....

Liv, valóban, de a fecskendő az anyaggal az orvos kezében van, azért írtam, hogy különbség van az edák közt. Jó, mondjuk azt, hogy orvos és orvos között különbség van, de mégis nem az orvos, hanem a produktuma miatt lehet más és más a hatása ...
szeretettel

Sziasztok!

Lehet, hogy illene végigolvasnom mind a 30 oldalt, de inkább megkérdezem, mi az a születéstréning, és hol van ilyen? Azt hiszem, érdekelne...

Én is dédelgettem rózsaszín álmokat (otthonszülés, háborítatlanság), de a sors különleges kegye lett volna, ha ez nekem összejön az ilyen-olyan okokból átsresszelt 9 hónap után. Ha nem lettem volna olyan "felvilágosult" szülés-születés témakörben, valószínűleg nem okozott volna különösebb törést az életemben a császármetszés. A császárosokat a "szülésem" előtt én is kissé lesajnáltam, sőt még most is bennem van ez az attitűd, csak most már magamat is lesajnálom.

Bár én is úgy vagyok vele, hogy óvatosabban kellene a szavakkal dobálóznotok ti szerencsés háborítatlanul szült kismamák, azért magamban úgy gondolom, hogy soha semmit nem lehet külső kényszerítő körülményekre fogni. Az okok, ha valami balul sül el, lehetnek szembeötlőek (nálam eléggé), vagy kevésbé, de mindenki maga alakítja a sorsát tudatosan vagy a tudattalantól vezérelve. A születéstréning (ha az, aminek gondolom) nyilván segít feltárni, mi lehetett a valódi oka egy "elfuserált" szülésnek, hogy könnyebben fel lehessen dolgozni. Nem lehet X-et meg Y-t, az orvost, a "körülményeket", meg pláne a "véletlent" okolni; legbelül kell kutakodni. Szerintem.

Györgyi