Szia Geri!
Mi jól vagyunk, minden okés amúgy.
Bori már napi egyszer eszik szilárd kaját, de olyankor már egy egész üveggel. Amúgy még mindig szopzik. Pedig másfél hónap múlva itt az első szülinapja.... Úristen, hogy rohan az idő!!!!
Már fél kézen fogva jár, lassan elindul, pakol egyfolytában, és mindent nagyon alaposan megvizsgál (vasárnap valami fiókból kiszedett valami maradék tampont, azokat rágcsálta egész nap...
)
Már önkiszolgálóban működünk, magyarán felhúzza a pólóm, amikor neki úgy tetszik.
Dobál és dobál és dobál. Homokozni is szoktunk a játszótéren, ilyenkor én disznóbb módon tudok kinézni, mint ő, mert ugye anyára kell lapátolni az összes homokot. Ja, és ha kutyát látunk, akkor azt meg kell tépni!!!
Már van egypár szava is: apa, anya, cica, cici, teszik (tetszik), agy (adj), at (ott), szóval elég szépen fejlődik...
Súlyát már nem is tudom, több, mint egy hónapja nem voltunk méredzkedni, de nem úgy néz ki, mint aki éhen akarna halni. Magassága pedig már túl van a 86 centin.
Amikor dolgozom (9-13-ig), akkor vagy az apjával, vagy egy barátnőmmel azaz a hivatalos bébiszitterünkkel van, akit imád.
Szóval, tényleg minden okés, csak ne kéne napi négy órát távol lenni tőle. Egyfolytában attól félek, hogy mi van ha lemaradok az első igazi lépésről, az első igazi mondatról, ilyenek... Élvezzétek, amíg otthon lehettek, minden perc távol tőlük nekem olyan haszontalannak tűnik.
Na, most én kérek viszont tanácsot. Mint már említettem, lassan itt az első szülinapja, ezzel kapcsolatban lenne kérdésem. Valami olyan ajándékot szeretnék adni neki, aminek most is hasznát látná, tudna vele játszani, de késább is megmaradhatna és örök emlék lenne neki az első szülinapjáról. Ja, és tortaügyben is, nem adok neki még tejet, mert anyai ágon, három nemzedékre visszamenőleg mindenki allergiás a fehérjékre és a tejcukorra is. Várom az ötleteket....
Puszi nektek:
Dia