Kata!
Esküvõ
! Azért akkor nem voltál ilyen vidám, ugye?
Angi!
Gratulálok Andrisnak!
Pirus!
Akkor elküldöd nekem is a történetedet? Tényleg érdekel!
Shine!
Megosztom veled én is az esküvõm (rém)történetét. Hidd el, mindezek ellenére is FANTASZTIKUS volt az esküvõ!!!
Az csak enyhe elõzmény volt, hogy egy bazi nagy herpesz telepedett a számra az esküvõ elõtti hétfõn, és a próbasminken a kozmikus nem tudta kifesteni a számat. Szombatra elmúlt...
A lábamon tanyázó 2 gigantikus vízhólyag is eltûnt szombatra, pedig szerdán még cipõt sem bírtam húzni, papucsban közlekedtem...
A hab a tortán csak ezután jött...
Szombat reggel 6-ra fodrászhoz, utána kozmikushoz rohantam, eszembe nem jtott bekapocsolni a tévét vagy a rádiót, így híreket sem hallgattam. Talán jobb is, mert akkor az egész délelõttöm idegeskedéssel telt volna, így csak 2 óra volt...
13 órára kellett fényképészhez mennünk, ami tõlünk (Szigetszentmiklós) kb. 40 perc autóval (a Bécsi utat céloztuk meg). Úgy volt, hogy 1/2 12-12 között jön értem a párom, egy kis romantikus egymásban való gyönyörködés után pedig szépen elindulunk a fotóshoz.
Mikor 3/4 12-kor még sehol nem volt, kezdtem aggódni, de telefonált, hogy úton van már. Nem akart megérkezni... Fél 1-kor már csak azért nem sírtam, mert féltettem a sminkemet
. Háromnegyedkor halálosan ideges voltam, és velem együtt az egész családom. Azt próbáltuk megfejteni, hogy egyesek miért akarnak a saját esküvõjükrõl is elkésni (mert a késés egyébként a férjem egyik legjellemzõbb tulajdonsága).
Aztán 1 elõtt pár perccel csöngettek: MEGÉRKEZETT! Felrohant hozzánk a 4. emeletre. Soha nem fogom elfelejteni, milyen színe volt szegénykémnek... Olyan zöld színben élõ ember még nem pompázott, mint õ. A romantikának befellegzett, rohantunk lefelé a lépcsõn, bevágódtunk az autóba, amirõl addigra a sofõr már leszedte a virágdíszt. Jól tette, ugyanis nem sok esélye lett volna a túlélésre, úgy száguldottunk. 15 perc alatt tettük meg a 40 perces utat, volt hogy 200(!)-zal repesztettünk. Még jó, hogy nem egy Oldtimert kölcsönöztünk
, hanem "saját" autónk volt.
Mindenesetre odértünk, igaz, kicsit késtünk, de a képeken nem látszik a nagy izgalom.
A késés okát is megtudtam, amíg az autóban ültem. Mi 1999. július 10-én házasodtunk. Aki nem tudná, a "Viszkis" aznap szökött meg a börtönbõl... És az összes Bp.-rõl kivezetõ utat lezárták, így a párom sem tudott eljönni értem Csepelrõl Szigetszentmiklósra. A végén (jó egy óra sorállás után) fogták magukat, és forgalommal szemben elkezdtek haladni. 2x megállították õket a rendõrök, de miután megtudták, hová a nagy sietség, elengedték õket...
Azóta is sokszor emlegetjük Ambrus Attila nevét, aki volt olyan kedves, és az amúgy is emlékezetes napot még feledhetetlenebbé tette számunkra.
Szóval, fel a fejjel, hidd el, minden rendben lesz
!
Panda