2007.09.30 17:15
Szerző: kipkopp
Sziasztok Lányok!
Már egy ideje olvasgatlak titeket, ha időm engedi. Röviden szeretném a véleményemet leírni.
Én is császármetszéssel szültem, terhességi toxémia miatt, a 39.héten. Mivel sürgösségi volt a műtét, (a rossz ctg és a gyerek megszületése között mindösszesen 35 perc telt el....), így nem vajúdtam előtte, teljesen zárt volt a méhszájam, a szülésnek semmi de semmi jelét sem éreztem, amiket hallani és olvasni (bár őszintén , akkor csak erre nem gondoltam, csak azt akartam, minnél előbb kint legyen, és megszűnjön az életét fenyegető vészhelyzet...).
Megszületett, még időben, 10/10 apgar értékkel. Én őrzőbe kerültem.
Ezek után következik, ami miatt tulképpen ezt ide leírom.
A gyerekemet egyből megkaptam (még a műtőben rámhelyezték), majd miután feltoltak az őrzőbe, 30 perc múlva megérkezett a férjem, hozta a kisbabánkat. Ott lehettek velem egészen estig, mind a ketten! Mikor felértek, rá 20 perce megérkezett egy csecsemősnővér, aki segített a mellrehelyezésben. Kissé nyögve, de sikerült- a kezdeti nehézségeket inkább a befelé fordulő mellbimbóm okozta, mintsem a császármetszés. Ezek után többször próbálkoztunk a mellrehelyezéssel már csak hármasban, a férjemmel, ő segített, én ugye nem emelhettem fel a fejem (24 órás tűvel szúrtak, így 24 óráig nem kelhettem fel, és foroghattam--de ennek ellenére a gyerek ott volt velem,és ivott az előtejből.!!!)
Ráadásul, nem az ún. bababarát kórházban szültem, hanem a sokak szerint lepukkant Schöpf Méreiben. És senkinek (az orvosom kivételével -- nem adtam pénzt! SEm csecsemősnek, sem nővérnek.
Másnap lekerültem a gyerekágyas osztályra, ahol már felkelhettem, és egész nap ott volt velem a baba. (és persze a férjem, aki segített a szoptatásban, mert a sebfájdalom miatt egyedül tényleg nem ment volna.
Harmadnapra úgy beindult a tejem, hogy túlzás nélkül állítom, a bokámon folyott. A velem szemben lévő ágyon, természetes úton , (velem egy napon, 1,5 órával korábban szült kismamának a gyermeke ott ordított a cicijén, mert egy fia tej sem jött. Az enyém meg nem győzte...
Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy term. szülés után nehezebb, ne értsteke félre..Hanem inkább azt, hogy a császármetszés nem feltétlen jelent hátrányos indulást! Valaki már itt hasonlókat fogalmazott meg, hogy annyi sok ilyen irodalom van, amit mi kismamák olvasunk, ...császár után nincs tej, nehezebb, elapad, stb....- hogy sokan már eleve feladják, erre programozzák magukat, ezen stresszelik magukat. HÁt ezeknek a kismamáknak üzenem, meg akik ilyen hülyeségekkel tömik, elmélyítve a szorongást az esetlegesen elkerülhetetlen mütétttől: Igenis lehetséges , csak úgy kell hozzáálni, és nem szabad rajta már előre idegeskedni.
És hozzáteszem, 6 hónapos korig kizárólag anyatejen élt, és utánna még 1 éves és 2 hós koráig szoptattam.
És függetlenül attól, hogy nem természetes úton született, egy maximálisan kiegyensúlyozott kislány, (8 hetes kora óta átaludja az éjszakát), idáig 1x volt csak beteg, antibiotikumot még hírból sem ismeri, és még sorolhatnám. Jóindulatú, melegszívű (ez csak azért kívánkozott most ki, mert van egy kis barátunk, aki vele egykorú, és irigy, verekedős kisfiú..) kislány.
Ezzel azt szeretném leírni, hogy szerintem a megszületés körülményein kívül ( császár -sima-gyertyafényes-otthoni-kh-i., stb....) vannak olyan körülmények, amik sokkal nyomósabbak egy emberi életben, sokkal inkább alakítják a személyiségünket, a sorsunkat. Hogy egészen érthető legyek: Hiába születik valaki term. úton, esetleg otthon gyertyafénynél, ha a szülei pl 2 éves korában elválnak, vagy meghalnak, vagy eladósodnak, vagy 1 évesen bevágják a bölcsibe a karrier miatt, stb...........és még folytathatnám vég nélkül. És szerintem pont ezért volt teljesen parttalan ez a vita, amit fentebb folytattatok a szerencsétlen eset kapcsán. Én rugalmas vagyok, elfogadom, hogy van aki otthon szül, bár én nem tenném az előzményem miatt, de sosem próbálnék senkit meggyőzni, elfogadom a más hozzáálást. Az viszont nem tetszik, hogy sok helyen a császáros kismamákkal úgy bánnak, mint az utolsó......., és totál leírják őket. Pont amiatt, mert az, hogy valaki milyen szülő lesz, és mennyire nevel Embert abból a kicsi lényből, nem azon múlik alapvetően, hogy hogyan születik meg, hanem jóval inkább abból, ami utánna következik, a gyermekévek hosszú sora alatt, hogy mennyire neveli jó embernek, felelősségteljesenek, nagylelkűnek, hogy tanítjuk meg a konfliktusok kezelését, stb..........
NO ennyi, bocs, ha hosszú voltam!