Az érdeklődésre való tekintettel elkezdem leírni a doki-sztorit. Igaz már nagy része feledésbe merült, az agyam próbálja kitörölni és csak a kiszsuzsinkra gondolni, hiszen az a legfontosabb.
Azt hiszem azt mindenki nagyjából tudja, hogy milyen konfliktus helyzet alakult ki köztünk a terhességem alatt. Ő gondolt egy összegre (100-120 ezer Ft), amit mondtam,hogy nem biztos, hogy ki tudunk fizetni, és így esetlegmás orvoshoz mennénk. Erre ő: az „ő” kórházába ne is gondoljak erre, úgysem fog senki sem elvállalni. Ezt így a terhességem 29. hetében ejtette meg….Végül, abban „maradtunk”, hogy ő ezt mondta: Ő nem alkudozik, de akkor legyen 80….(no comment, ilyet mondani), de gondoljak csak bele, mit nekünk az a 20 ezer Ft, hogy az ő szakértelmét megfizessük.
Na, kissé zaklatott lettem ezek után. Sokat idegeskedtem. És már akkor is éreztem, hogy az ő terhesgondozása nagy semmi. Akármit kérdeztem, mindig elhárított. Ha volt vmi gond, akkor azt mondta menjek be a kórházba, nagyon szakértő kollegái vannak ott, majd megnéznek. Ez engem nem is zavart. De másokat hallva furi volt.
Aztán jött a szülés, ami szerintem azért is indult be hamarabb, mert már annyira beparáztam, hogy megindítja a szülést, hogy szerintem megindult magától Ugyanis a dokimnál mindig magasabb volt a vérnyomásom (na, vajon miért….) És kitalálta, hogy még egyszer menjek be hozzá a magánrendelésre, és utána megindítja a szülést. Megvárjuk a szülésznőmet is, hiszen ő nyaral. issé nagyot néztem, hiszen ha sos kellett volna megindítani a szülést, akkor nem várt volna 1 napot sem. Kissé azt éreztem, hogy kényelmi szempontból akarja a megindítást, hiszen szabin volt. Így amikor ő akarja kellett volna bejönnie a kórházba…na, de ez is feltételezés. ki tudja…..
Elindult a szülés. (Ja, a szülésről egy kedves dokival beszélgettem bent a kórházban. Akinél uh-n voltam. )
Azt tudjátok, hogy nagyon felgyorsult minden, mire beértünk 4 ujjnyira ki is voltam tágulva Fel is dobtak az ágyra, és jöttek is a tolófájások. Szóltak a dokimnak (mondtam,hogy nem fontos…). A fiatal doki ott ült mellettem, nézte a szívhangot, és malmoztunk. Közben már nyomtam volna. Férjem meg is kérdezte, hogy most mire várunk??? (gondolom a dokira) Aztán beszáguldott, és nyomhattam is végre…..a szülésben semmi extra nem volt. jó volt nagyon. dokinak nem sok dolga akadt. kijött zsuzsi, a férjem rászólt a dokira, hogy hó-hóóóóó ő akarja elvágni a köldökzsinórt, mert már majdnem elvágta. Kissé hiányoltam, hogy lett rámtéve a gyerek rögtön, stb….na, de mindegy már. A doki összeöltött ahol kellett. Sokmindent nem mondott. Aztán elviharzott. Férjemnek azt sem mondta, hogy gratula, vagy, hogy ez meg ez történt és minden rendben van. Családomnak ode sem vakkantott. Lehet hülye elvárás, de ha már a fogadott orvosom….
Aztán eltelt 1-2 nap és a dokim rám sem nézett. Másnak, akinek fogadott dokija volt, többször bement hozzá. Megvizsgálta. Aztán 2. nap este felhívott, hogy akkor ő másnap bejön és „elbúcsúzunk”. Be is jött, elmondta, hogy 6 hétig no házasélet és uszoda. És egyek májat. És majd kiesnek a varrataim. És mosolygott. Én meg megkérdeztem, hogy nemtom, hogy szokás nála a tarifa, mikor szokás odaadni, de férjem fel fogja hívni és elintézik én a kórházba nem hozok ennyi pénzt. Azt mondta jó, felállt és elviharzott…..Eddig érdekeltem. MEG SEM NÉZETT, MEG SEM KÉRDEZTE HOGY VAGYOK, KI SEM SZEDTE A VARRATAIMAT, AMIT KI KELLETT VOLNA!!!!!!! (azóta kiestek a varratok). Kissé kiakadtam, hogy ennyi. Ezért fogadtam orvost???!!!! Az ügyeletes dokival anno többet beszélgettem, mint vele….este a szülésznővel megnézettem magam, hogy minden rendben van-e. Hiszen először szültem, és honnan tudjam nem vérzek-e nagyon, minden rendben van-e.
Másnap jött férjem értünk. (doki engem nem látott a kórházban…vizitnél csak rám néztek, oszt jóvan…hiszen mindenkit a fogadott orvosa nézett meg, akinek meg nem volt, az….) Be volt pipulva rendesen a dokira. Én kiakadva, fáradtan, csalódottan. Barátnőm utánam szült 1 nappal. Érdekes, hozzá naponta 4szer benézett a dokija. Nem várta a pénzét. Még a gyerekre is ránézett. És ez pl. a szobatársammal is így volt!!!
Férjem mondta, nyugodjak meg ő megbeszéli vele. Persze annyira szar helyzet volt, hiszen a pénz ott volt nálunk, összegyűjtögettük. Nem 100at, 80at. Amennyit végül mondott a doki. De nem éreztük, hogy azt is megérdemelné. Férjem felhívta. Én ebből már nemtok minden részletet, mondtam, hogy nem akarom tudni. Lényeg: mondta neki a doki, hogy menjen el a magánrendelőjébe, és vigyen 100 ezer Ft-ot. (ezt így lazán) Férjem közölte vele, hogy itt pénzről szó sincs, hiszen olyan etikai vétségeket követett el, ami nem indokolná ezt….a többit nemtom
De amikor bent voltam, beszélgettem egy szülésznővel. Kérdezte mi a véleményem a dokimról, és, hogy mennyit kér mert ő kíváncsi rá. Mondtam, hogy nem mondok összeget, mert nem lenne „fer”, de sokat….és nem is ez a baj, hanem, hogy nem vagyok/voltam vele megelégedve. Elmosolyodott és azt mondta, hogy nem én vagyok az első aki ezt mondja, sokan panaszkodtak már rá. Hát, ennyi. Azóta voltam egy másik orvosnál 6 hetes kontrollon és a régi dokim után meglepedt, hogy mennyire érdekeltem és türelmesen elmondott mindent.(Lehet mással nem ilyen ez a doki, lehet én vártam túl sokat, de ez így esett…) Örülök, hogy problémamentes terhességem és szülésem volt , de ha nem az lett volna, nemtom, hogy megbíztam-e volna a dokimban. Sokan mondtátok, hogy váltsak dokit, mert ez bizalmi kérdés. A szülés. De a szülésnél nem zavart a doki. nem is érdekelt igazán ki van ott velem. De váltanom kellett volna. Amiatt ami utána volt. Annyira kiakadtam rá, hogy lehet a stressztől sem indult be rendesen a tejem. Pedig engem nehéz kiakasztani.
De egy a lényeg: macifülünk ott szuszog a kisszobában egészségesen. (nem, nem az ágyában. a mienkben…)