Szia Bogi!(ha esetleg más is olvassa,akkor neki is szia!
)
Kezdem a legelején.Pétert anyám nem akarta elfogadni,folyton piszkált miatta.Valójában mikor kimondtuk hogy mi összetartozunk,azonnal össze is költöztünk,anyu nem viselte volna el,hogy hozzánk jár udvarolni.Péter még ez elött megkérte a kezem,úgy hogy szinte nem is ismertük egymás.
Én 23 és fél éves voltam Péter 47,megbeszéltük,hogy jöhet a baba,3 hónap alatt összehoztuk Ármint.Mire kiderült,addigra már bejelentkeztünk az anyakönyvvezetőhöz.Anyukám erre azt mondta,hoigy jó,hogy jön a baba,de minek házasodunk össze....(???)
Se a szervezésben,se a lebonyolításban,se a kifizetésben senki nem segített(szegény anyósomat (meg Péter kisebbik fiát Kornélt )leszámítva)
Nekünk túl nagy lakodalmunk volt,be kellett látnunk és nem voltunk erre felkészülve.Rigópusztán volt minden.Az esküvő(polgári,egyházi),a lakodalom,vigalom.Nem volt aki az egésszet levezette volna(pl felöltözve teljes díszbe én mentem a konyhába,hogy rakják már ki éjfélkor a maradékot
)
Anyu elvárta,hogy az utolsó éjszakámra hazamenjek,késő este lett mire kiértünk,nem várt minket se vacsora,se vetett ágy,de még egy jó szó se
.
Másnap reggel mentem fodrászhoz,kozmetikushoz(biciklivel)a kozmetikusom csak a könnyemet törölgette és bíztatott,hogy milyen szép leszek.Aztán mikor látta,hogy nem vár senki és biciklivel vagyok,megölelt.Telefonált a Nővérem,hogy valaki menjen be érte kocsival mert nem ér haza időben(fősulira járt,Szombathelyre)Erre apám,hogy akkor nem ér haza,mert ő nem megy be érte.Hívtam Pétert,hogy valaki segítsen,na a Dániel(Péter nagyfia) hozta haza(.Barátnőm azóta is emlegeti,hogy ő még ilyen önző nőt nem látott,a huga férhez megy ez meg arról fecseg,hogy ő milyen fáradt,mert bulizott előző este)
Sógornőm segített felöltözni,rajta látszott valami meghatottság,ott álltam teljes díszben,de senki nem mondta,hogy szép vagy kislányom,szeretlek...vagy valami.
Jött az én Uram,vitt a gyönyörű autón,aztán a buli kedvéért lovaskocsira szálltunk és mentünk egy kört,leemelt, úgy mentünk az anyakönyvvezető elé...
Jöttek a jókívánságok(anyám:ha már elvitte,vigyázzon rá!)
Megvolt a vacsora,éjfélkor tüzijáték volt(kaptuk ajándékba).Közben el is loptak,de én nem vagyok az a bulizós fajta és alig vártam,hogy jöjjenek értem.Hajnali 3-ra már "otthon "(albérlet)voltunk.A tanum vitt haza minket,ők végig mellettünk voltak
Még azt le kell írnom,hogy a zenészek se álltak a helyzet magaslatán,a zene se volt az igazi,meg ők is jól berúgtak,egy asztalt is összetörtek ,meg a lagzi közepén elkezdte az egyik,hogy őt akkor most fizessük ki.
Az hozzá tartozik,hogy ha ezt a pénzt a házikora költjük,1 évvel hamarabb kiköltözhetünk,megfizettük a tanulópénzt!Volt menyasszonytánc,denem hozott túl sokat a konyhára(mindenki állította,hogy ő ennyi-meg annyi pénzt dobott a vájlingba,hát mi nem láttuk...)
mindezt megpróbáltuk vidáman szemlélni és tényleg voltak szép pillanatok,meg külső szemlélőként tényleg szép volt.
Azt még leírom,hogy-hogy nem de mindenkinek az volt az érzése,hogy két kézművesnek képeket,mek szobrokat kell ajándékozni
A konyhám gyatra felszereltségét senki nem vette számításba.
Nagyjából ennyi,jó hosszú lett,ha eszembe jut még valami leírom
Puszi.Eszter
Ja igen,azért nem vettem fel a férjem nevét mert a volt felesége megtartotta.
Pedig nagyon jó dolgunk van a Balcsin. Édesanyám is sokat segít a gyerekek körül. Szerencsére ennek a segítségnek egyre kevésbé kell fizikai jellegűnek lenni, hiszen már mindhárom a saját lábán közlekedik. Inkább csak a felnőttek alkalmazkodási csatái fárasztóak. És ebben ha őszinte akarok lenni én vagyok az egyik nehéz elem. Nem csak testtömegre értve 
. Köhög mindegyik, de nem nagyon, csak köhécselnek.
Úgyis elkapom!
lovaglásra várva
Anna 
Ani motoron
