Szasztok!
Már én is kezdtem hiányolni innen az "életet", pedig tegnap én se voltam. Csak akítvan passzív, ahogy Petra mondaná...
Ezek a császáros sztorik nem voltak semmik.
Én bírom az ilyen időt - még így is izzadok -, csak szegény Hannám van megőrülve itt bent. Most épp süt a nap, apgya elviszi kicsit bicajozni.
Hallod, Áfi, ez a pesti történet... Szekszárdon ilyesmiben biztos nem lesz részed. Már, ha nem felejtenek ott, mint Cserianit... Egyébként nem is értem Cseriani: egész nap hogy nem nézett feléd senki?! Úgyértem: hogyhogy nem keltett fel? Nagyon gáááz... Bár lehet, volt valami oka, ami miatt nem volt szabad, vagy nem erőltették... Á, de arról biztos tudtál volna. Én 2 órávbal a szülés után kimehettem, alig vártam, mentem is. A klóra még kísértek, de a fürdőbe már mondtam, kösz, nem kell... Árminnál mindkét helyre eljutottam egyedül, de közben vigyázó szemüket rám vetették ugye...
És délben vittek fel a 2 órás őrzés után a szobába, és már hozták is ki Ármint. Úgyhogy jó volt ez a része... (Arról persze nem beszélek, hogy Andriskánál fel se bírtam kelni, éjjel meg összeestem a folyosón, a betegek hívták a nővéreket, de az egy másik történet, máshol.)
Nnna. Cseriani, beszámolj ámám holnap!
Szegény Timesz, hát lehetett egy élmény az a vizsgálat...
Remélem, már jobban van. Jó lenne, ha minél hamarabb hazamehetne... Hát, még neki!
Na, megyek... Legyetek holnap!