2007.06.27 13:23
Szerző: ren_25_nĂĄdaskay lilla
Sziasztok!
Már jó rég jártam erre, elég sokat dolgozom, és nincs időm mostanában netezni otthon sem.
Roni már tiszta néger, egész nap kint van a levegőn, és jó csoki. A férjem mondta a múltkor, hogy úgy nézek ki vele, mint Madonna a néger gyerekével. Ami igaz is, mert én meg nagyon nehezen sülök le a hófehér bőrömmel, mondjuk szerencsére leégni se szoktam. Viszont a férjem is jó kreol, úgyhogy tényleg virítok közöttük.
Gondolom ti is élvezitek a nyarat, mi is sokat pancsolunk a medencében, homokozunk meg csatangolunk a kertben, ja és a kutyákat szórakoztatjuk egész nap. Szinte csak aludni megyünk a házba, ami viszont elég nehéz, főleg ha kánikula van, mert az emeleten bennragad a hőség, ilyenkor Ronit csak nagyon nehezen lehet elaltatni.
Alig mászik már, nagyon szépen gyalogol, a kezét is már csak a nehezebb terepen meg a lépcsőnél adja, hogy fogjuk meg.
10 foga van, és szerintem készülődhet egy újabb, mert mostanában megint elég nyugtalanul alszik. Áthozom magunkhoz éjjel 2 körül, de hajnalban nekiáll ficánkolni meg nyöszörögni, úgyhogy én is elég kialvatlan vagyok mostanság. Alig várom már a szabit, hogy kicsit pihizhessek.
Általában igencsak jókedvű, de néha szörnyen hisztis tud lenni, ha valami nem úgy történik, ahogy ő akarja. Megfeszíti magát, és sikítozik, toporzékol, látszik rajta, hogy majd szétrobban a feje a méregtől. Mostanában rájött, hogy tud verekedni, ilyenkor harapni meg ütni szokott, meg csavargatni az orromat, amiről sürgősen elkezdtük a leszoktatását.
Máskor meg hurcoltatja magát, tegnap is abból állt a séta, hogy én sétáltam, ő meg lógott a nyakamban, és ilyenkor egész egyszerűen nem lehet letenni. Főleg reggel szereti csinálni, amikor látja, hogy készülődöm dolgozni, ezt igyekszik minél inkább hátráltatni.
Az étvágya magához képest egész jó, szerencsére nem válogatós, gyenge pontja a virsli, a kölesgolyó és a grillezett csirkecomb. Ezekből rengeteget képes bepusztítani, nem is értem néha, hogy hová fér bele ennyi kaja, amikor máskor meg alig eszik csak pár kanállal.
Egész nap szövegel a saját kis nyelvén, egy-két szót mond, pl. baba, nem-nem, ja és édesen énekel, hogy hinta-palinta. Van hogy lefekvéskor is ezzel szórakoztatja magát, és táncol rá.
Edina, nagyon helyesek a házatok kertjében készült fotók. Nekünk is van egy ugyanilyen pokrócunk.
Diverse, milyen helyes Ricsi a tüsi nyári frizurájával! Remélem jól vagy, elmúlt a kezdeti fáradtság. Roni nálunk is néha ordít, ha be akarom rakni a homokozóba. Lehet, hogy tényleg a kosz miatt? Nem tudom, mert estére úgy néz ki, mint egy kismalac a kerti hancúr után, de ez nem nagyon szokta izgatni. Frászt kapok tőle, amikor pl. a koszos kavicsot berakja a szájába, miután elvette a kutyától.
A pelenkázás nálunk is nagy harc az örökmozgóval, mindig ki kell valami újat találni, hogy pár pillanatig nyugton maradjon. Egyelőre nem zavarja sem a pisi, sem a kaki. Mi is vettünk zenélő bilit, de nem erőltetjük a dolgot, úgyhogy jelenleg bele szokott állni, hogy zenéljen neki a kacsa. Remélem azért majd jövő nyáron rájön, hogy nem ez a rendes használati módja.
A TV nálunk általában este megy, meg apa bekapcsolja, miután hazaérek és átveszem a Mancit tőle. Minden este a Bundyt szoktuk nézni, ez Roni számára szerintem teljesen a hétköznapokat meg az esti pancsi-pancsit jelenti, mert újszülött kora óta ez megy minden este a TV-ben. Annyira megszerette, hogy a zenéjére táncolni kell vele, és már a műsor kezdete előtt örvendezik, hogy kezdődik a Bundy. Mondtam is a férjemnek, hogy nagyon mérges leszek rá (mármint a férjemre), ha Roni számára a szőkeliba kiscsaj lesz a követendő példa.
Sudi, Gery milyen huncutul néz a kádban! Roni sem szeret sokat hintázni, inkább egész nap csak menetel, egy percig nem bír megülni a fenekén. Az utóbbi pár napban mutat némi hajlandóságot arra, hogy hozza az újságot meg a meséskönyvet és meséljem el neki a képeket, úgy, hogy ő közben lapozgat.
Szerintem egyáltalán nem vagy önző, hogy visszavágyod a régi életed. Valószínűleg én is így lennék, ha otthon maradhattam volna tovább, és sok szintén otthon lévő barátnőmtől hallom ezt. Mondjuk én most leginkább meg arra vágyom, hogy otthon lehessek nyugiban a kis családommal. De egyelőre nem szeretnék még 2. babát, mert így is látom, hogy Roni igényli, hogy csak vele foglalkozzak, ha otthon vagyok + a házunkat is át kell majd még építeni. Ezt jövőre tervezzük, aztán meglátjuk. Úgy vagyok vele, hogy nem rohanunk, 31 éves vagyok, még van időnk a 2. babára, majd ha Roni már ovis lesz. Akkor jó lenne megint egy kis manó a nagy tündérke mellett.
Kíváncsi vagyok, mit meséltek majd, milyen a bölcsi. Mi nem adjuk bölcsibe, nem is tudnánk, mert az érdibe csak érdieket vesznek fel, a magánbölcsi meg annyiba kerül, mintha egész hónapban a pótnagyink vigyázna Ronira. Így most 2 éves koráig apa van itthon, aztán meg majd Margit nénivel lesz ovis koráig.
Nem irigyellek a munkakezdés miatt, nekem elég rossz volt visszarázódni, bár állítólag a bentiek szerint nagyon könnyen sikerült. De rossz volt megszokni, hogy nem vagyok Mancival egész nap, meg megint kezdődik a benti stresszelés, aztán utána rohanni haza, hogy minél többet legyünk együtt. Azt hiszem gyerekkorom óta nem voltam olyan gondtalan és lelassult, mint amikor otthon voltam Ronival, aztán visszapottyantam a régi rohanós életembe. Szóval nem könnyű visszarázódni, de most már megszoktam, és szeretem a munkám meg megbecsülnek a munkahelyemen, és tudom, hogy a gyerek meg jó kezekben van. Így aztán megbékéltem a helyzettel.
Simán tejet nem adunk neki, tejterméket viszont igen. Reggel és este ivójoghurtot iszik 1 éves kora óta, mert kb. azóta nem hajlandó sem tejpépet, sem tápszert inni. Próbáltunk kakaót meg macikávét, de egyik sem ízlett neki.
Oltásokkal hogy álltok? Mi beadattuk Roninak a kullancs ellenit és gondolkodtunk a hepatitisen is, hogy megyünk Görögországba, de a keresztanyám nem akar egyszerre ilyen sok oltást beadni neki (hamarosan jön ugye a 18 hónapos is).
Füles, remélem hamarosan nálatok is kopogtat a gólya. Érdekes, valószínűleg mivel én elég sokat vagyok távol Mancitól, elképzelhetetlen számomra, hogy a szabadidőmben ne legyen velünk, nem megyek sehová nélküle, ha együtt lehetünk.
Igen, a nagyszülőkkel időnként nehéz, nálunk is teljesen másképp viselkedik a két család. Főleg mivel mi egy kertben lakunk anyuékkal, elkerülhetetlenek az együttélés súrlódásai, amit persze szegény férjem visel nehezebben, mivel mégiscsak az én szüleimről van szó, és időnként engem is nagyon fel tudnak bosszantani.
Boeske, remélem jobban vagy már.
No, befejezem a kisregényt.
Üdv mindenkinek:
Lilla