Hát csajok, csalodtam! Nekem senki sem szólt, hogy itt a helyem! Rossz olvasni, hogy milyen sokan vagyunk akiknek nem sikerül, viszont nagyon lelkesít, hogy ilyen a hozzáállásotok! Ezt csak is így lehet kibírni! Úgy gondolom(és nem azért, mert kárörvendő vagyok), ahogy más öröme, sikere erőt tud adni, ugyanúgy igaz ez más szerencsétlenségére is! Az ember úgy gondolja, hogy nincs egyedül, ha ő kibírta kibírom én is, meg ilyenek!
Úgy érzem ide tartozok, szoljatok ha esetleg nem! 97 óta probálkozunk! Na, idetartozom?
Fiam 11 éves, megszenvedtünk érte is, nem azért, hogy összejöjjön, hanem, hogy életben maradjon, de ő itt van és ez pont ezért már nem tartozik ide!
Az elmúlt 10 évben volt 3 vetélésem. Az első, fiam születése után nem sokkal 8 hetesen. A következő tavaly volt 18 hetesen és idén ismét 19 hetesen! Elég száni vagyok?
A hab a tortán, hogy páromnak gondok vannak a kiskatonáival, ugyhogy nálunk kettős probléma van, ha netalántán sikerül, én elszúrom és nem tudom kihordani a bébiket!