Sziasztok,
Köszi az aggódást, de figyelek magamra, többet pihenek a pörgések közötti időszakban
Lassan a 2 napos versenyezéseket is felejtem, mert vége a minősítő-szezonnak, már csak 1 van hátra, jövőhéten. Az is lazább lesz, mert egy jó kis panzióban leszünk, hála a maradék üdülési csekkemnek
Tegnap voltam vérvételen, AFP és hepatitisz vizsgálat miatt, eredmény majd kb. 2 hét múlva. Közben megkaptam az igazolásomat az adókedvezményhez, ekkor tudatosult bennem, hogy 3 gyermekesnek számítunk lassan, tehát egy pár plusz dolog (pénz) is jár vele.
Hármaska neme ismeretlen eddig, leghamarabb 13-án tudhatom meg, hacsak közben nem jutok el egy 3D-s vizsgálatra, amit tervezek a napokban. Csak most nehezebb, mert nem otthon vagyok, hanem Anyukáméknál, és itt kevesebb lehetőség van, mint Pest környékén.
Saxi,
Eléggé felháborított, amit az UH vizsgálatról írtál, szerintem én már nekimentem volna a kórház vezetőségének! Nehogy már az ő pénzügyeik miatt ne végezzenek el kötelező vizsgálatokat! Mert a 12. heti UH már az.
Remélem, hogy minden rendben lesz veletek és hamarosan láthatod picurkádat egy UH monitoron.
Lányaidat már nem is dicsérem, folyamatosan elámulok a szépségükön! Tündéri csajszik.
Kata,
Bár beszéltünk telefonon, de itt is leírom, hogy szerintem hajrá, és utazzatok. Mondjuk minden gyerkőc más és más, de nem hinném, hogy Patrik ne engedne el, főleg, hogy jó és ismerős helyen hagyod.
Mint tapasztaltam (és Györesz is), ők könnyebben veszik a dolgot, mint mi, anyukák. Nekem is hiányoztak, de ők nem is foglalkoztak velem, telefonálni is alig akartak
Párom mondta, hogy ezek után, ha újra együtt leszünk, akkor készüljek fel rá, hogy a nyakamban fognak lógni. Így is volt. Kemény 2 percig. Utána rám se hederítettek
Pillanatok alatt átálltak otthoni "üzemmódra" és minden természetes volt nekik újra.
Évi,
Csak ültem és ámultam, hogy mekkora lány lett Noémiből. Ennyire szalad az idő? Akkor pedig tényleg néztem, amikor leírtad, hogy miket csinál már! Rolcsi édesen nagyfiús, imádnivalóak együtt. Nekem is azok a legszebb perceim, amikor a fiúk összhangban és telje egyetértésben játszanak együtt és segítik egymást. Legutóbb (2 napja) épp Gyuszkó tanította meg Zolcsit állva pisilni
Olyan édesek voltak
Noémi hatalmas szemei még később sok fejfájást okozhatnak a családnak, bukni fognak rá a srácok!
Gigi,
A Lyme-kór sajnos tényleg ijesztő, és sajnos alattomos kór. Ha nem jelenik meg Zolcsin a folt, akkor nem is gyanakszunk semmi ilyenre, hiszen nem is jár a lurkó igazán kullancsos helyen. Most épp azon szurkolok, hogy a következő vizsgálat ne mutasson pozitív eredményt. Addig még 1 hónap... Remélem, hogy időben és jól léptünk.
A szervizekkel sajnos ma már így jár az ember, főleg, ha az illető neme nő. Ma már semmi se szent, ott verik át az embert, ahol nem sajnálják... Párom mondjuk ezért szeret rám bízni minden ilyen dolgot, mert egy nőnek könnyebb alkudni/meghatni/kikönyörögni dolgokat, viszont nekem elég jó műszaki beállítottságom van és nem lehet hülyére venni. Párszor már hasznosítottam ezt pl. a Fiat szervízben
Györesz,
Örülök, hogy szépen alakultok, és hogy ilyen jól sikerült a lakás-ügy. Emlékszem, hogy én is mennyire utáltam a sok koszt és takarítást, amivel az átalakítás-festés járt, de olyan jó volt látni, hogy a saját ízlésünkre alakul a lakás. Hamarosan újra megtapasztalom, mert Hármaska miatt ismét átrendezés és festés jön...
A gyerkőc-távolodásról már írtam, nálunk is hasonló a szitu
Egyik szemünk sír, a másik nevet.
Melinda,
Bár téged hagytalak utoljára a sorban, de főleg miattad kezdtem el a hozzászólásomat. Főleg azért, mert az egykori magamat látom benned, csak nekem annyi "szerencsém" volt annak idején, hogy én ezt az 1. lurkóval csináltam végig. Akkoriban még nem voltunk babaneten, nem volt szinte senki ismerősöm (Gyuszkó születése előtt 1 hónappal költöztünk Albertirsára), párom egész nap melóban, onnan is még 1 óra utazás, mikorra hazaért, szóval nem maradt más nekem, csak az abszolút magány és egész nap a nyűgős lurkó. Beszélni is elfelejtettem szintem, mert napközben csak Gyuszkóhoz szólhattam. Egy idő után totál begolyóztam. Ekkor kezdődött az, amit itt többen is írtak: babakocsi. Őrületes sokat mentem. A "város" központja és a nagyobb boltok mind messzebb voltak, ezek körbejárása kb. 4 km-es utat jelentett. De mentünk. Gyuszkó iszonyatosan rossz- és kevés időt alvó volt, de ilyenkor végre csend és nyugalom volt. Ehhez hozzátartozik az, hogy a féléves kora neki ugye téli időszakra esett, de mi mentünk esőben, hóban. Napi program lett a délutáni vasútállomás kör, amikor várható volt az Apa érkezése.
Nektek ez talán nehezebben megoldható, de ha Marci mozgékonyabb, akkor hajrá.
Az pedig sokszor igaz, hogy a baba "hisztije" az anyukának szól. Ha Anya nincs a környéken, a hiszti is eltűnik.
A többiek már mindent leírtak, amit én is írtam volna, a lényeg, hogy legyen valahogy időd magadra! Ez az első. A második pedig az, hogy Gáborral legyetek kettesben. Nekem ez a kettő összefonódott. Amióta kettesben eljárunk versenyekre, azóta nyugodtabb és boldogabb vagyok.
Tervezem, hogy aug. közepe-vége felé elmegyek hozzátok, most élvezzétek a Gáborral töltött szabadságot.
Na, a mai és a heti kisregényem megírtam, bocsi mindenkitől
Puszi,
Mica